Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

82 381. országos ülés 19UÍ január 21-én, csütörtökön. Elnök: Kubik Béla képviselő urat rendre­utasítom ! (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj a bal- és a szélsobalőldalon.) Kubik Béia: Xagyon helyes,._d e ig az ! a m it mondtam; (Nagy zaj jobb felöl) Önök szolgáló ak csak. (Nagy zaj a jobboldalon.) Megmondtam a magam nézetét az elnökségre és azt fentartom. Elnök: Kubik Béla képviselő urat ezennel másodszor rendreutasítom, s ha folytatja ezen eljárást, kénytelen leszek vele^ szemben a ház­szabályok alapján eljárni! (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsobalőldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Miután az ellenzék túlnyomó nagy többsége is belátta, hogy az ő álláspontjukról is az obstrukcziónak továbbfolytatása sokkal nagyobb veszedelmet hozhat az országra, mint a minő előnyökkel esetleg járhat a nemzetre nézve, a normális parlamenti küzdelem terére kivánt visszatérni. Ebben a helyzetben semmi kétség sem foroghatott fenn az iránt, hogy azon néhány képviselőtársunk, a ki egész kitartással folytatni kívánta az obstrukcziót, ezen a téren eredményt nem fog elérhetni. (Felkiáltások a baloldalon: Majd meglátjuk!) Egyszerűen a nyugodt és türelmes kitartás által lehetetlenné fog tétetni az obstrukczió ezen nemének folyta­tása. (TJgy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Bartha Miklós: Ez a Széll Kálmán politi­kája ! Ezért kár volt Széll Kálmánt megbuk­tatni! (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélso­balőldalon.) Kubik Béla: Széll Kálmán ezt már rég ki­találta ! (Zaj. Halljak! Halljuk.! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A taktiká­nak mindig a körülményekhez kell alkalmaz­kodnia. Ugyanaz a taktika 100 emberrel szem­ben lehet hatálytalan, a mely 10—12 emberrel szemben eredményre vezet. Én a parlamentariz­mus lényege ellen törő ilyen merényletek leküz­dését okvetlenül szükségesnek tartom, . . . (Zaj a szélsobalőldalon.) Ugron Gábor: Merényletek ? (Nagy zaj a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök:... de a küz­delem terén egy hajszállal sem szabad erősebb eszközökhöz nyúlni, mint a minőkre feltétlenül szükség van. El kell menni az eszközök meg­választásában addig a határig, a melynek meg­tartása a parlamentarizmus megmentése szem­pontjából feltétlenül szükséges, de nem szabad erősebb eszközökhöz nyúlni oly körülmények közt, a mikor jogosult lehet az a remény, hogy enyhébb eszközökkel is lehet czélt érni. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Hogy ez a remény fenmarad e a jövőben, igen vagy nem, azt én most meg nem ítél­hetem, az kizárólag attól függ, hogy ez a már­már végvonaglását élő obstrukczió (Derültség a baloldalon. Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) kap-e ismét segédcsapatokat, (Egy hang a szélso­balőldalon: Már kapott!) a melynek — enged­jék meg, de a tegnapi indokoló beszéd után is mondhatom — arra, hogy az obstrukczió terére lépjenek, hogy ezt a rendkívüli, a nemzet érdekére nézve oly felette veszélyes akcziót ujabban megkezdjék és erősítsék és ezt a már lecsillapuló tüzet ismét lángra lobbantsák, fri­vol ürügyeken kívül egyéb nem áll rendelkezé­sükre. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a baloldalon. Elnök csenget.) Buzáth Ferencz : Az ígéretek frivolok! Gr. Tisza István miniszterelnök: A t. kép­viselő urak egyről legyenek meggyőződve: én, a mikor e helyre léptem, át voltam hatva attól a meggyőződéstől, hogy Magyarország fenmaradá­sára nézve, Magyarország jövőjének biztosítására nézve a legnagyobb horderejű és kardinális fel­adat visszavezetni a magyar alkotmányos életet a maga szebb, tisztultabb útjára, (Felkiáltások a baloldalon: Hova? Nagy zaj. Elnök ismét csenget.) helyreállítani a magyar közéletnek azt a magas szinvonalat, (Igaz! TJgy van! a jobb­oldalon. Zaj a baloldalon.) a mely valóban erőt, tekintélyt sugárzott ki magából, a mely becsü­letet, tiszteletet szerzett a magyar nemzetnek, a mely növelte a magyar nemzet erejét. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Nagy zaj bal felöl) Ugron Gábor: A francziákat elidegenítette. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Gr. Tisza István miniszterelnök: És ez egy­aránt parancsoló kötelessége minden alkotmá­nyosan gondolkozó magyar embernek. Mert ide bennünket nem azért küldtek, hogy széjjelrob­bantsuk a magyar alkotmány épületét. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) A mi választóink kü­lönböző elvek alapján küldtek ide azzal az utasí­tással, hogy ezek mellett az elvek mellett küzd­jünk, meggyőződésünkhöz képest, férfiasan, Ugron Gábor: Megteszszük! Gr. Tisza István miniszterelnök: Küldtek azért, hogy ezt az intézményt növeljük, fej­leszszük, de nem azért, hogy a sárba rántsuk. (Elénk helyeslés a jobbóldalon. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Ezt a magasztos feladatot igyekezem megoldani, ugy, hogy e szent czél érdekében pártkülönbség nélkül egyesítsem minden párt jobb és komolyabb gondolkozású elemeit. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon^) Ke­serű csalódás lesz reám nézve, ha nem érhetem el ezt a czélt, de ez elhatározásomban meg nem ingat, politikai magatartásomat meg nem zavar­hatja, és engem azon az utón, a melyen el­indultam, és a melyen haladni fogok erőm végső kimerüléséig, meg nem állithat. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Rakovszky István képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. Rakovszky István: T. képviselőház! Én sze­mélyes megtámadtatás czimén kérek szót, és kérem egyszersmind a ház mélyen t. elnökét, hogy méltóztassék számomra az engedélyt ki­kérni arra nézve, hogy igen röviden egy nagy

Next

/
Thumbnails
Contents