Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

380. országos ülés 190'i január 20-án, szerdán. 67 erőnket, ugy, hogy nem fogjuk tudni majd teljesíteni azon kötelezettségeket, a melyeket évszázadokon keresztül a Kellettel szemben, a kultúra fentartása érdekében, teljesítettünk. Ez a politika nem az, a melyet nekünk követnünk kell. Sajnálom, hogy a mostani kormány is épen azért sürgette ezeket a katonai javaslatokat, mintha bennünket valami keleti konflagráczió kell, hogy készenlétben találjon; azt mondják: ha Maczedóniában ki fog ütni a háború, kell, hogy az minket készen találjon. Hát Maczedóniában nem kell nekünk rendet csinálni, sokkal nagyobb a baj idehaza, mint Maczedóniában. (Helyeslések a szélsobáloldalon.) Tartsuk először rendben a mi országunkat, állítsuk itt be a mi kulturális intézményeinket; csak használjuk ki az országot ugy, a mint lehet itthon, ne hagyjuk parlagon heverni a nagy Alföldet, műveljük azt intenzivebben és akkor nem kell sehová mennünk, meg tudunk élni a magyar földből is. De hogyha itt elhanyagoljuk a saját ügyeinket és idegenbe megyünk, ha a lakosságnak nagy részét ki engedjük vándorolni, akkor hiába megyünk, t. képviselőház, Maczedóniába, az nem fogja nekünk pótolni azt, a mit itthon elveszítettünk. De minden hiába van; a mig igy lesz összeállítva Magyarország törvényhozása, mig a közélet ilyen lesz, mig a szabadelvű párt éveken keresztül azt hirdeti magáról, hogy sohasem pusztul el, mert minden élő szervezet magában hordja a megsemmisülés csiráját, csak a szabadelvű párt élhet örökké! Itt van Montesquieu híres mondása, hogy a monarchia elvész, ha a fejedelem az államot fővárosa, a fővárost udvara és az udvart személye köré csoportosítja. Nálunk is el kell pusztulni az olyan kormánynak, a mely ugy domborítja ki a királyi hatalmat, hogy minden hatalom onnan ered, és minden dicsőség oda megy vissza. Montesquieu szerint nem akkor van veszélyben az állani, a mikor mérsékelt kormányzást egy másik mérsékelt kormányzás vált fel, hanem mikor a mérsékelt kormányzásról rohamosan hanyatlik a kényuralom felé. A miniszterelnök ur vállalkozott arra, hogy itt rendet csinál, de a miniszterelnök urat, hiven az ő tradiczióihoz, hajlamai a kényuraság felé viszik. (Ugy van! balfelől.) A héten is, saját vallomása szerint, olyan rendeleteket bocsátott ki, a melyekben prejudikálni akar az ország legelső bíróságának, a Curiának és megengedi a hivatalnokoknak, hogy korteskedjenek. Épen csak azt nem tette bele, hogy csak kormánypárti jelölt mellett szabad korteskedniök. De ezt, ugy látszik, ők maguktól is értik. T. képviselőház! Kiterjeszkedtem azokra az okokra, melyek arra késztetnek, hogy ne fogadjam el az ujonczjavaslatot. Talán bővebben szóltam, mint máskor, de a politikai helyzet sem olyan most, mint máskor. Nem azért jött ide a miniszterelnök ur, hogy minket érvekkel meggyőzzön, hanem, hogy lebunkózzon. (Igaz! Ugy van! balfelől.) De mi ugy tettünk, mint a bibliában van megírva: a ki minket kővel dobott meg, azt mi kenyérrel hajigáltuk vissza. (Derültség jobbról.) A miniszterelnök ur egy kegyetlen feltevéssel jött ide, de mi szelíden, csak a szó tehetségével éltünk vele szemben. De ő, ha el tudná venni, bizonyára ezt is elvenné, mert nagy barátja a klotürnek és az olyan rendszabályoknak, a melyek szerint a képviselő csak akkor és arról beszélhet, a mikor és a mi a kormánynak tetszik. A magam részéről a leghatározottabban kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot nem fogadom el és kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Minthogy szólásra még többen vannak feljegyezve és az interpellácziókra kitűzött időhöz csak néhány perez hiányzik, javaslom a háznak, hogy a tanácskozást most ne folytassa. A legközelebbi ülés idejére vonatkozólag javaslom a háznak, hogy legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a ma napirenden volt törvényjavaslatot és az azzal kapcsolatos jelentéseket. Hozzájárul ehhez a ház? (Igen!) Ugy ezt batározatkép kimondom. Következnek az interpellácziók. Trubinyi János jegyző: Kovács Pál! Kovács Pál: T. ház! A kereskedelmi miniszter úrhoz vagyok bátor interpellácziót intézni abból az alkalomból, hogy ez év január elsejétől kezdve a közúti vasút és a városi villamos vasúttársaság kocsijaiban az állóhelyek megszüntettettek. Ugyanakkor, mikor ez a helyes intézkedés életbelépett, felmerült az a kérdés, miért nem szüntették meg az állóhelyeket a Ferencz József földalatti villamos vasút és a fővárosi közlekedési társaság társaskocsijain is. Különösen az utóbbi vállalat kocsijain valóban botrányosak az állapotok és a közönség e kocsikon olyan kellemetlenségeknek van kitéve, a melyek eléggé nem ecsetelhetők. A kit a sors véletlenül omnibuszra juttatott, okosan teszi, ha végrendelkezik, inert megeshetik vele, hogy e kocsikban agyonnyomják. Különösen botrányosak az állapotok e kocsikon a Lánczhidnál, Pestről Budára, avagy Budáról Pestre menet, mert kivált zordon időjárás alkalmával a közönség, a melynek más olcsó közlekedési eszköz nem áll rendelkezésére, formálisan megrohanja ezeket a kocsikat. Daczára annak, hogy a megállóhelylyel szemben van a főkapitányság, a mely arra volna hivatva, hogy ellenőrizze ezeket a helytelen állapotokat, hogy az előirt számnál többet ne vehessenek fel a kocsikra, ez semmit sem tesz, ugy, hogy ezek a kocsik olyanok, mint a heringes bordók. Tudom, hogy önök közt kevesen találkoznak olyanok, a kik ezt a közlekedési eszközt igénybe veszik, de mi nemcsak saját érdekünket vagyunk hivatva itt képviselni, hanem épen első sorban a közönség érdekét; és azért kötelességet 9*