Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

62 380. országos ülés 19üí január 20-án, szerdán. De nem akarom ezt a kérdést tovább firtatni, nem azért szólaltam fel, hogy az ellenzéket támadjam, (Helyeslései a szélsőbaloldalon.) A mit tettek, bizonyára tiszta meggyőződésből tették, de épen az fáj nekem, hogy semmit sem kaptak érte és mégis elhallgattak. Ez fáj. Mert ha a nemzet kapott volna valami engedményt érte, tényleg valami intézményes biztosítékot, nem szólanék és magam is bele nyugodnám a kevésbe. De azt sajnálom, hogy az önök jóhiszemű hazafias ténykedése ki lesz használva egy kormány által és önök hallgatnak és lekötött szavuk ime, mit eredményez? Hogy bevezetnek egy olyan kormányzást, a melynek megszüntetése ellen önök is, de valamennyien évtizedeken keresztül erős harczot folytattunk, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Még egyszer kiemelem, t. ház, hogy tudtommal a politikai helyzet nem a belügyi kérdések végett lett súlyos, mert hiszen Széll Kálmán belügyi kormányzása volt olyan, mint a mostani, nem ez volt tehát a kérdés, hanem a katonai kérdések okozták ezt a konfliktust a nemzet és a király között, és idézték fel ezt a parlamenti ellenállást, a melynek szemtanúi vagyunk. Arra nem volt szükség, hogy a miniszterelnök ur idejöjjön, hogy előszedje az ő konnexióit és főispánokat nevezzen ki, nem azért küldték őt ide, hogy a belügyi kormányzást hozza rendbe, hanem hogy a katonai téren csináljon rendet. Mihelyt ő ezt megcsinálni nem tudja, akkor az ő működése felülről nem állja ki a kritikát és helyzete tarthatatlan, alulról pedig már akkor bukott meg, a mikor idejött, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert nem a mi akaratunkkal jött ide és egy lehetetlenre vállalkozott. (Helyeslés a baloldalon.) Nem mi fogjuk tehát őt megbuktatni, nyugodt lehet a t. miniszterelnök . ur, hanem meg fog ő bukni, mint minden elődje, a mint nem fogja tudni teljesíteni azokat a szolgálatokat, a melyeket Bécsben tőle követelnek. Abban a perczben el fogják ejteni, és gr. Tisza István miniszterelnök is oda lesz téve a többi penzionált miniszterelnökök közé. Polónyi Géza: Még nem járt le három esztendő, nem lehet penzionálni. (Egy hang a baloldalon: Annyi ideig nem is lesz miniszterelnök.) Molnár Jenő: A határozati javaslatokban a boszniai viszonyokról is megemlékeztek és óhajtom is, hogy annak idején a t. honvédelmi miniszter ur nekünk erre vonatkozólag adatokat terjeszszen elő és csak örülni fogok annak, ha nem fognak valóvá válni azok a dolgok, a melyeket én valóknak képzelek. A jövőben is arra kérem a honvédelmi kormányt, hogy a hadcsapatok beosztásánál, elhelyezésénél legyen tekintettel Magyarország geográfiai és néprajzi viszonyaira; tudja meg pl., hogy az országban lakó népek közül melyik alkalmas gyalogsági, lovassági és tüzérszolgálatra. (Helyeslés balfelöl.) Főképen pedig ne történjók meg az, hogy az ujonczok nagy részét elvezényelik tisztiszolgáknak, vagy pedig nadrágporoló intézetekbe és igy olyan czélokra használják fel, a melyek épen nem lebegtek szemünk előtt, a mikor az ujonczokat megajánlottuk. Mélyen hallgat a hadügyi kormány a kétéves katonai szolgálatról is, a melyet annak idején megigért, a mikor nagynevű elődje a határozati javaslatot elfogadta, a melyet a véderőbizottságban beterjesztettek. Hát méltóztassék ezt a javaslatot előterjeszteni. Azt hiszem, azért nem terjesztik elő, mert az ujonczmennyiség felemelésétakarták előbb keresztülvinni. Ha most kerek számban 300.000 emberre vehetem fel állandó hadseregünket, akkor egy esztendő katonai kontingense 100.000 főre vehető. Hogyha most már ezt a 300.000 főt két évre osztjuk fel, akkor egy esztendőre 150.000-et kell szolgáltatni. Ha pedig az ujonczlétszámot fel akarják emelni évenkint 24 ezerrel, akkor ez három évre 72 ezret tesz ki, a minek a fele 36 ezer és igy az évi ujonczjutalék 103 ezer helyett körülbelül 140 ezret tenne ki. Csakhogy mi, a mikor a kétéves szolgálatot óhajtanok, nem igy gondolkodunk ós nem azt mondjuk, hogy emeljük fel az ujonczokat, hogy ugyanannyi legyen a hadsereg, mint eddig volt, hanem inkább azt akarjuk, hogy kevesebb legyen az ujonczok száma. A keretek maradjanak meg, ellenben nem kell, hogy 102 gyalogezred legyen, hanem csak 80, 16 huszárezred helyett legyen 12, ugy, hogy ez a mostani 103 ezer ember elég legyen. Csakhogy ebbe a hadügyi kormány nem fog belemenni, mert a militarizmusnak nyíltan bevallott czélja, hogy mentül több emberből álljon a hadsereg, Ezt látjuk Francziaországban és Németországban is, csakhogy a franczia és a német hadseregnek megvan a magasztos czélja, a melyért érdemes azt a nagy hadsereget fentartani: a német egység és a franczia gloire! De mikor a magyar nemzetnek állami létét eltagadják saját hivatalnokai is, akkor, azt kívánni, hogy egy ilyen hadsereg megerősítésére felemeljük a létszámot, ez méltánytalan, ezt mi ilyen körülmények között soha megadni nem fogjuk. A kétéves katonai szolgálati időhöz csak olyan feltétellel járulunk hozzá, ha az ország fiainak könnyebbségére szolgál és nem a létszám felemelésének czéljaira. Hiszen nyíltan bevallotta Kaltenburg-Stainau tábornok, mikor erről volt szó, hogy mi ennek a czélja. Azt mondja, hogy félreértés forog fenn a törvényhozás azon tagja és ő közötte, a ki proponálta — valami szoczialista képviselő volt — az előterjesztés czélja tekintetében. Az előterjesztés czélja a kétévi szolgálati idő életbeléptetése és egyebekben csak a kompenzáczióról és arról lehet szó, a miért a kétévi , szolgálati idő kapható. A hadügyi kormányzat azonban mindig azon az állásponton állott, és áll ma is, hogy a kétévi szolgálati idő életbeléptetése általában