Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-379

40 379. országos ülés 190'+ január ÍU-én, kedden. lommal talán komikus színben feltüntetni akarni. Ha visszatekintek a történelemben a honfoglalás idejére, azt látom, hogy az akkori magyarok elsősorban katonák voltak, s egy egyöntetű hadsereget képeztek. De hogyan fejlődött ki mai formájára a magyar katonaság? Nem akarok a hadszervezet eredetével bővebben foglalkozni; mindenki tudja, hogy a régi hajdurendszerből hogyan fejlődött ki a mostani hadrendszer : hogy áldoztak rá az előkelőségek, a nemesek, később a bárósitott és más főpapok. Viszont az osztrák mozaikszerüleg ös3zeállitott államban hogy fejlődött ki a mai hadsereg? Tudjuk, hogy régebben zsoldos hadsereg volt. Abban pedig sem lehet enthuziazmus, valami magasabb, ideálisabb eszme, átérzése annak, hogy a föld, a melyen él, az egy állam, az az én hazám, azt az én őseim szerezték, itt akarok élni és meghalni. így gondolkoztak Ausztriában is évszázadokkal előbb. Ma pedig Pitreich tábornok ur meg akarja magyarázni, hogy nem kell nemzeti érzés a hadseregbe. Igenis kell és pedig azért, hogy a magyar király trónját, a kinek fején van az osztrák császári korona is, magyar nemzeti érzésű hadsereg védje meg, (Helyeslés balfelöl.) Pitreich tábornok urnak ezt a megnyilatkozását részemről helytelennek tartom és ha bármely körülmény, akár pártkötelék, akár más engem arra kényszerítene, hogy ezt a javaslatot megszavazzam, még akkor sem szavaznám meg, már csak ezért magáért sem. (Helyeslés bal felöl.) Azon egyéb garancziákra, melyeket a miniszterelnök ur szavai szerint állítólag nyertünk volna, szintén rá kell térnem. A nagyon tisztelt honvédelmi miniszter ur előadta a kérdést egyik véderőbizottsági tárgyaláson, s kimerítően, tárgyilagosan és az ügyhöz méltó komolysággal nyilatkozott nekem tizenkét e tárgyban tett kérdésről. (Balljulc! Halljuk!) Én ezt itt a ház előtt újból elmondani nem akarom. Azonban mégis azt félelmes jelenségnek tekintjük, ha az osztrák delegáczió ebben az irányban tárgyal. Tudnia kellene a képviselőház minden egyes tagjának ezt; az egyik résznek azért, hogy a saját lelkiismerete előtt indokolni tudja, hogy miért szavazza meg, a másik résznek pedig azért, hogy alapos indoka legyen miért megtagadni. (Helyeülés balfelöl.) Vájjon hogy vélekedik a t. honvédelmi miniszter ur a kétéves katonai szolgálatra vonatkozólag? Ugy e, mint a hogy Kolossváry, t. elődje? Az akkori tárgyalások, a melyek a házban lefolytak és az akkori pourparlerek a véderő-bizottságban olyan világítást vetettek erre a témára, hogy bizony ma sem tudja az ember, hogy mi lesz. Ha Pitreich tábornok ur nem csinálna mindig egy kis Schwenkungot az ilyenekben, akkor nem kellene nekünk ideállani, és nem kellene untatni a t. kormányt ezzel, s nem kellene megakasztani a t. kormánynak és a képviselőháznak a munkásságát, mint a hogy a t. túloldalon ezt mondják. Hanem akkor azt mondanők, hogy bizalommal vagyunk, tessék megcsinálni, a hadsereghez ember is kell, pénz is kell, de maradjanak meg azon kereteken belül, a melyben a törvény, ez a valóban élő, nemcsak papiroson lévő törvény őket utasítja. A kétéves katonai szolgálatra vonatkozólag megmagyarázta, hogy ez a lovasságnál nem lehet, mert ott két év kevés, azt a lovast tanitani kell sokáig, a lovat is, hogy igazán lovas alá való legyen. Erre vonatkozólag még azt is fűzte hozzá, hogy a lovagló tüzérségnél ugyancsak ez az állapot. Én azt tapasztaltam, hogy ez nem egészen igy van. Felteszem, hogy a t. miniszter ur valószínűleg igy fog nyilatkozni annak idejében, hogy a lovasságnál is lehet kétéves katonai szolgálat; lehet a tüzérségnél is. Az egésznek a magyarázata és egyszerű kulcsa az, hogy, a mint egyszer már voltam bátor a ház előtt kifejteni, a sorozás! munkálatot, annak a szervezetét, annak az irányítását méltóztassék a t. kormánynak oly módon megcsinálni, hogy ne a steier vagy salczburgi hegymászó népet ültessük a ló hátára. Abból bizony lovasgenerális soha nem lesz. Itt vannak a hajdúk, a magyar fiuk, a kik már kis gyermek koruk óta a paripának puszta szőrén nyargalásznak. Ezt tegyék lovasnak, a másik meg legyen kitűnő vadász. A haditengerészetről nem nyilatkozhatom. Itt a négyévi szolgálatot mondotta ki a volt miniszter ur. Miután ezzel nem foglalkozhattam, nem is beszélhetek róla. A nyilatkozatnak veleje azonban az, hogy igenis behozható a kétéves katonai szolgálat. Természetes, hogy behozható; de meg kell ezt csinálni minél előbb, és ne vesződjünk provizóriumokkal, hanem tegyünk eleget a nemzeti aspiráczióknak, hogy a képviselőház minél előbb jusson azon munkaerőhöz, hogy a ház előtt láthassuk az uj véderőreviziót, mely a mai kornak, a mai viszonyoknak és a felébredt nemzeti érzésnek megfelel. Hát miért kell annyira félni attól, hogy Magyarországon a nemzeti aspirácziók valami kis csekély formáját legalább, vagy — a mint igen helyesen mondta Rakovszky t. képviselőtársam — kézi zálogát nyújtsa a kormány? Akkor mindjárt meglesz a munkaképesség. Hogy a magyar tiszteket áthelyezzék Magyarországba, erre vonatkozólag azt a nyilatkozatot kaptuk Kolossváry volt miniszter úrtól, tehát tisztelettel vagyok bátor kérni a miniszter urat, hogy adandó alkalommal nyilatkozni szíveskedjék, hogy ezt milyen formában, milyen alakban kívánja csinálni, mondom, arra a kérdésre, hogy a magyar intézetekből kikerült magyar növendékek csak magyar ezredekbe osztassanak be, a volt miniszter urnak ez a nyilatkozata: 1901-ben, 1902 ben és 1903-ban 336 közös hadseregbeli, intézetet végzett magyar honos növendék kérte a beosztását nem magyar ezredbe.