Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-393
393. országos ülés 190k márczius í-én, péntnken. 399 idegen uralkodóknak is, mert hiszen épen az az ezred már évek hosszú sora óta Bécsben van ós ott gyönyörködik benne Pitreich ur és a Práter előkelő közönsége. Már engedelmet kérek, ha ezek olyan csenevész fiuk volnának és csak ugy hálni járna beléjük a lélek, akkor nem mutogatnák őket ott a külföldi uraknak. De eltörlendőnek tartom e tiltó akadályt még erkölcsi szempontból is, magának a hadsereg szolgálatának érdekében. Gondolom, méltóztatnak ismerni a katonai, a kaszárnyabeli életet. Bizony, fájdalom, el kell ismerni, hogy ott az erkölcs nem nagyon dühöng, az erkölcs törvényei ott bizony igen sokszor figyelmen kívül hagyatnak. Azt vagyok bátor kérdezni magától az igen t. miniszter úrtól, hogy kik ott a legkicsapongóbbak és kik a legszolidabbak ? Bizonyára el fogja ismerni maga a t. miniszter ur is, hogy igenis a legszolidabbak és a legpéldásabb életűek a feleséges, családos, gyermekes katonák, és ez nagyon természetes is, mert abban a feleséges katonában él a remény, hogy ha ő jól viseli magát, és strófot nem kap, akkor legalább sátoros ünnepeken haza eresztik a családjához; tehát jól viseli magát, iparkodik megóvni az egészségét is és tartózkodik a katonai kórházak vendégszeretetétől is, hogy becsülettel és tisztességgel mehessen haza szeretteihez, De eltörlendőnek tartom a tiltó akadályt pénzügyi szempontból is. A kérdésnek ezt az oldalát már az általános vita alkalmával elmondott beszédemben eléggé körvonaloztam, de nem győzöm eléggé ismételni, minő óriási anyagi teher ez épen a nép legszegényebb osztályára, arra a szegény paraszt osztályra nézve, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az ifjúság 99°/ 0 ának házassága kivételes nősülósi engedély utján történik. Annak az ezer meg ezer szülőnek hányszor kell a jegyzőhöz, a paphoz, az alispánhoz, a főispánhoz, a közigazgatási bizottsághoz, a minisztériumhoz fordulnia; mennyit kell annak fizetnie orvosi bizonyítványért, családi értesítőért, községi bizonyítványért, kérvény megírásáért, esetleg sürgető kérvények megírásáért, ugy, hogy az a szegény ember sokszor annak a megbázasitandó legényfiának a kedvéért odaadja egész évi keresményét is, hogy a házassági engedélyt megkaphassa. Hogy egy ilyen ma már önmagát túlélt, semmivel sem igazolható, csak óriási nagy terhet képező tiltó akadályt miért tart fenn az állam, ennek értelmét én egyáltalán nem tudom. De előnyös volna ezen akadály eltörlése még egy szempontból — már csak erre az egy szempontra kívánom szíves figyelmüket nagyon röviden igénybe venni, (Helyeslés jobbfelöl.) — és ez a közrendészeti szempont. Nagyon jól tudjuk, ismervén a magyar nép virtusait és a fiatalságban pezsgő tüzes vért, és a bűnesetek statisztikája is igazolja azt a tapasztalati tényt, hogy a legtöbb kihágás, sőt a legtöbb súlyosabb beszámítás alá eső vétség és bűneset indító oka is a korcsmai duhajkodásban keresendő. Az a falubeli legénység vasárnap délután összegyűl a korcsmában, először is egy kis pajzán czivódás, heczczelődés kezdődik, hanem a mikor azután egyik nek vagy másiknak a füle kezd melegedni, elhangzik a jelszó, hogy ki a legény a csárdában, előrántják a csizmaszár mellől a kést. Az eredmény azután az, hogy jól beverik egymásnak a fejét, az asszonynép sikoltozva szalad ki a korcsmából, a korcsmáros a kármentőbe menekül, nem hall semmit. A vége pedig belejátszik a törvényszék termébe és legtöbbször a törvény falai közé. Mert az tény, hogy azoknak a duhajkodó legényeknek 99°/o-a bizonyára nőtlen; mert a nős, feleséges ember, ha el is megy hébe-hóba a korcsmába egy liter borocskára, egy fél liter bort sem ivott meg, a mikor az asszony rákopogtat az ablakra és az ember a jó béko kedveért ott hagyja a korcsmát és hazamegy. Tessék elhinni, az a menyecske oly nagy hatalom, hogy még a legvitézebb Hári János urak is meghunyászkodnak előttük. Hát miért akadályozzuk ezeknek a házasságát. Mi érdeke, van ebben a hadseregnek akkor, mikor a hadseregnek sem szellemére, sem egységére, sem belszervezetére ez semmi befolyással nincsen? Ez a régi középkorból fenmaradt czopf, semmi egyéb. Azt hiszem, a t. háznak becses türelmét már eléggé vettem igénybe. (Felkiáltások jobbfdől: Bizony ele'ggé!) Ezt tudom. Mindannak daczára, hogy ilyen örömriadallal méltóztatnak fogadni beszédem befejezését, mégis arra kérem a t. házat, legyen szíves határozati javaslatomat megszívlelni, és azt elfogadni. Ajánlom határozati javaslatomat. (Helyeslés balfelöl.) Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót! Elnök : Lengyel Zoltán képviselő ur a házszabályokhoz kíván szólni. Lengyel Zoltán: T. ház ! A tegnapelőtti ülésben voltam bátor felszólalni, hogy a 225. §. alapján a mentelmi bizottsághoz utasított ügyek a ház elé terjesztessenek és az Ítéletek végre is hajtassanak. A 255. szakasz azt mondja ki, hogy a mentelmi bizottság 24 óra alatt tartozik jelentést tenni; a másik része pedig azt mondja, hogy a mentelmi bizottság jelentését a ház közvetlenül tárgyalás alá veszi és a bizottság többségi, esetleg kisebbségi előadóját is meghallgatván, az előterjesztett javaslat fölött vita nélkül, egyszerű szavazással határoz. Szóval az áll a házszabályok szerint, hogy az ilyen ítéletet a következő napon elő kell terjeszteni, és a jelentés értelmében azonnal még abban az ülésben a háznak határoznia is kell. Már most velem szemben ugyanezt az eljárást két ízben követte a mentelmi bizottság, még pedig valósággal statáriális módon, mert még beszédem folyama alatt kézbesítették nekem a meghívót, és 24 óra alatt, a mint tegnapelőtt is mondtam, a legnagyobb örö-
