Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-393
394 393. országos ülés 190b márczius k-én, pénteken. embernek érdekéről, nem szólt az egész magyar nemzetnek érdekéről. Hát midőn az egész nemzet jövőjéről, létfentartásáról, nyelvéről van szó, akkor a honvédelmi miniszter ur sötét színekkel festi állítólag 160.000 embernek jövőjét. Áldozat nélkül, t. ház, ez a nemzet még nen vívott ki soha semmit. Én tehát nem ennek j 160.000 egyénnek állítólagos érdekét tekintem, hanem tekintem mindenkor az egész magyar nemzetnek az érdekét. (Helyeslés balfelölj Azzal a sötét képpel szemben, a melyet a t. honvédelmi miniszter ur festett, mely állítólag az obstrukczió eredménye lesz, tessék s képnek a fényesebb oldalára is tekinteni. Te?sék azt tekinteni, hogyha a t. honvédelmi miniszter ur és a miniszterelnök ur nem ellenezték volna a nemzetnek természetadta jogos kívánságát, hanem azt mondta volna, hogy azt teljesíteni fogja, nyelve érvényesíttetni fog, akkor milyen lett volna ennek a képnek a fényes oldala? Erről már nem beszélt a t. miniszter ur. Már most áttérek határozati javaslatomnak indokolására. Több mint egy éve folyik itt e házban a vita, hol szenvedélyesebben, hol csendesebb mederben a katonai kérdésekről. Csúcspontját képezik e kérdéseknek az u. n. nemzeti aspirácziók, nemzeti követelések, góczpontját pedig képezi a nemzet természetadta jogának érvényesülése iránti az a követelés, hogy t. i. nyelve az államéletnek minden terén, tehát a hadsereg terén is érvényesüljön, vagyis, röviden kifejezve, legyen magyar vezényleti és szolgálati nyelv. E kérdések fontosságát átérezte az egész nemzet közvéleménye. Behatoltak nemcsak a palotákba, de a legkisebb falu kunyhóiba is, úgyannyira, hogy utat törtek magáknak még a Ferencz József-téri, egyébként eléggé hermeticze elzárt Lloyd-klub termeibe is ugy, hogy az sem zárkózhatott el attól, hogy legalább tárgyalja e kérdéseket és ezért megalakította a maga kebelében az u. n. kigondoló bizottságot. Ez a 9-es bizottság megcsinálta az u. n. katonai programmot. Elég sovány volt biz az nekünk, de mégis volt valami nemzeti máza, a melyet azután a t. kormányelnök ur jónak látott alaposan lerántani, hogy azután a programmot a bécsi udvari politika szája ize szerint átgyúrva készítse el és tálalja fel programmbeszédében. Nagyon természetes, hogy ha már a 9-es bizottság által felállított katonai programúi sem elégítette ki a nemzetet, annál kevésbbé elégíthette ki az az átvedlett programúi, a melyet a kormányelnök ur beterjesztett. Természetes tehát, hogy az ellenzék, különösen pedig annak az a része, a mely kitartó ós hű maradt nemcsak a népnek tett Ígéreteihez, de lelkiismereti kötelességéhez, ezt a harczot folytatja ma is a kormányelnök ur nemzetellenes politikájával szemben. Belevitte az ellenzék e küzdelembe legjobb tudását, akaraterejét, szívósságát és nem érte be egyedül a kormányelnök ur és az őt támogató párt programmjávai, hanem kötelességéhez híven iparkodott minden oly kérdést előtérbe helyezni, a mely e katonai kérdésnek e gy e gy fontos és üdvös oldalát volt hivatva tárgyalni. Határozati javaslatokat adott tehát be az ellenzék majdnem minden szónoka, hogy e határozati javaslatokban megvilágittassék e katonai kérdésnek minden oldala, és ut és mód nyújtassák arra nézve, hogy a nemzet követelései legalább néhány lépéssel előbbrevitetvén, megközelittessók a nemzet legszentebb óhajának, legnemesebb kívánságának teljesülése, hogy az önálló hadsereg létesüljön. Azt hiszem, hogy ebben a házban bajosan tudná valaki hirtelenében megmondani, hogy e hosszú vita folyamán, egy esztendő alatt, tulajdonképen hány határozati javaslat adatott be, és mégis bár e határozati javaslatok mind üdvös és hasznos czélok megvalósítása végett adattak be, fájdalom, mindegyiket egy és ugyanazon sors éri, egynek kivételével, hogy a kormány által nem támogatva, illetőleg a kormányelnök ur kezdeményezése folytán a túloldal egyszerűen elveti őket. Csak egyet méltóztatott elfogadni, a melyet Holló Lajos t. képviselőtársam nyújtott be, a miből világra szóló veszedelem, kanapé-pör támadt, pedig tulajdonképen azok az elvek, a melyek abban le vannak fektetve, és a melyeket a ház határozattá emelt, preczize és minden kétséget kizárólag benne foglaltattak a királyi esküvel szentesitett törvényekben. Mi lehetett annak oka, hogy e határozati javaslatokat a t. többség "unisono mind elvetette? (Az elnöki széket Perczel Dezső elnök foglalja él.) Engedelmet kérek, erről az oldalról már nem lehet semmi hasznosat, üdvöset fölhozni, csak azért, mert az ellenzéki padokról jő? Avagy a t. túloldal kisajátított minden hazafiságot, a mint kisajátította a tudományt, az észt, a jóakaratot és monopóliumot csinál belőle? Nem ez annak oka, hanem az, hogy ezek a javaslatok mind oda czéloztak, hogy a nemzeti akaratot egy-egy lépéssel közelebb vigyék ä megvalósuláshoz és épen azért vettettek el a többség által, mert ezt nem engedte meg önöknek Bécsből a hadügyi kormány és önök a túlhajtott oportunizmus, a túlhajtott lojalitás és a kormányképesség magasztos elve végett mindig alárendelik jobb meggyőződésüket és hűséges zászlóvivőiül szegődnek a bécsi önkényuralomnak. Azért dobták el a határozati javaslatokat, mert önök fáznak és félnek minden oly kérdés megoldásától, a mely a nemzetet előbbre vinné, a mely az államfentartó elemet : a magyart erősítené, a mely az állam függetlenségét legalább a jövőben megteremthetné és alapul szolgálhatna egy erős és független magyar állam kiépítésére. Mivel ezen czélok mind ellentétben állanak a bécsi önkényuralom elvei-
