Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-393

392 393. országos ülés Í90b márczius 4-én, pénteken. Ezeket elő kellett adnom azért, hogy bemutassam, hogy itt olyan szövetséges hadsereg működött együtt, a melynél négy nyelv volt érvényben a csapatoknál; ezek a csapatok egymás mellett működtek, azt lehet mondani, a lajtorjákat egymás alá tolták az olasz a francziának, a franczia az angolnak. És itt a nyelvkülönbségek nem képeztek akadályt? S látom megint más helyütt, a hol szerencsétlenség történt, hogy ezt ismét nem a nyelv, hanem véletlen bombának elpattanása okozta. S ekkor Jekelfalussy altábornagy ur az ő miniszterével előjön és dogmaként azt akarja a világba kiáltani, hogy itt egységes vezérleti nyelv nélkül, a mely természetesen ő sze rintük a német, a monarchia veszedelemben van, sőt a mint Jekelfalussy mondja, Magyarország is veszedelemben van, mert Magyarországot Magyarországból meg sem lehet védeni. Ha nekem ilyeneket hirdet többnyelvű szövetséges hadseregeknek győzelmes hadjáratai után, akkor azt mondom erre a szakértő katonára: Köszönöm, tudhat csizmát varrni, de Magyarországnak nem tud. Azt mondja Jekelfalussy altábornagy ur, hogy »Magyarországból megvédeni az országot nem lehet, csak Magyarország határain túl«. Hát hiszen én nem tudom a közös hadseregnek a stratégiáját, az a vezérkarhoz tartozik, annak titkaiba beleavatva nem vagyok. Meg engedem, hogy ők, a mint előadja, négyfelé kimérték, hogy miként kell az országot védelmezni, persze mintha ők diktálnák az ellenségnek, hogy miként jöjjenek s ők azután elosztják négyfelé. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ugy látszik, hogy ezen vezérkari stratégikus munkálatok szerint Magyarország belseje ki van hagyva a védelmi rendszerből. Ennek is megvan a taktikai és politikai része. Ugron Gábor t. képviselőtársam már felemiitette, hogy kell idebenn egy arzenált felállítani, ő azonban azt mondja, hogy nem kell, nem szükséges, hisz Magyarországból az országot ugy sem lehet megvédelmezni, Én erre a régi török háború idejére megyek vissza, a hol megvédelmeztük magunkat a törökök ellen. Vájjon Bécsben-e vagy Laibachban vagy Prágában vívtuk- e meg azt az ütközetet, a mely megszabadított bennünket a Keletről jövő török áramlattól ? Vagy engedelmet kérek, elfeledi a tábornagy ur, hogy 1848-ban mégis csak megvédelmeztük magunkat valamennyire valaki ellen és pedig Magyarországból, és pedig az ország közepén Kápolnán, Isaszegen, Gödöllőn nyert csaták folytán kellett Windischgrätznek kiszaladni Magyarországból. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Egy liang jobb felöl: Ez más!) Tudom, hogy más. Azt a tételt felállítani, hogy Magyarországot csak külföldről lehet megvédeni, nem lehet, ennek ellentmond a mi történetünk. íme, t. képviselőház, én ezeket szükségesnek tartottam elmondani a katonai szaktekintélyekkel szemben is, és e tekintetben kijelentem, hogy ez irányban a kérdést ké3z vagyok felvenni bármi téren, az irodalomban vagy akárhol, tessék ezeket a dolgokat, a miket én elmondtam, megczáfolni, én kész vagyok a vitát bármely téren felvenni, (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) mert mi nem tűrhetjük azt, hogy Bécsből a katonai tekintély, a katonai auktoritás czime és nagy csizmája alatt világgá hirdessék, hogy a monarchiát csak ezzel a hadsereggel és csak ilyen hadrendszerrel lehet megvédelmezni. Ezt mi nem tűrhetjük, mert ez nem áll, ennek igenis ellentmond a mai egész hadtudomány, a mai stratégia, de a mai szövetséges politikának összes ereje, összes értéke is. Hiszen e nélkül, t. képviselőház, szövetségek nem is volnának létesíthetők. Ha ez állana, akkor az a német vagy olasz szövetség nevetséges dolog volna, mert hiszen a hadseregek szövetsége akkor semmit sem érne. Tehát az áll, a mit ón mondottam határozati javaslatomban, az t. i. hogy sem a modern hadi taktika vagy stratégia, sem a modern haditudománynak feltételei és kellékei nem igénylik azt, hogy Magyarország és Ausztria hadserege egységeä nyelvvel, egységes jelvénynyel, egységes czimerrel bírjon. (Elénlc helyeslés a baloldalon.) A katona uraknak ez az állítása tehát egyszerűen egy politikai okoskodás. De, t. képviselőház, maga a magyar törvény is nevetségessé teszi — hogy igy fejezzem ki magamat — ezt az állítást. A honvédségről alkotott törvény negyedik szakasza azt mondja, hogy háborúban az összes honvédség főparancsnokságával együtt a fővezérnek van alárendelve, a ki azt a körülmények igénylete szerint magasabb rendű külön hadtestekben és vagy külön, vagy a hadsereg csapataival együtt használja. Hát akkor, t. képviselőház, a mi honvédségünk egy füstbe ment semmi, azt háborúban használni nem lehet, mert hiszen Jekelfalussy altábornagy ur, mint valami rémet meséli, hogy a midőn mozgósítanak, és a midőn első sorba kell állítani a hadtesteket, hogyan mozgósítsanak, ha az egyes csapattestek külön vezényleti és vezérleti nyelvvel bírnak ? Hát akkor az egész honvédtörvény egy nevetséges, egy értéktelen valami, akkor mi erre a honvédségre egy krajczárt is hasztalan áldozunk, ha áll a katona uraknak említett dogmája. De szerencsére nem áll. Hiába, ők politizálnak, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) nem katonai szakbeszéd az, a melyet ők tartanak, hanem politizálás, a magyar közjog, a magyar alkotmány ellen, ők ignorálják Magyarország alkotmányát és az ellen működnek, nehogy a többség kebelében felébredjen az a gondolat, hogy Magyarország önállósága csak ugy menthető meg, Magyarország biztonsága csak ugy létesíthető, ha saját jelvényével és nyelvével biró hadserege van, Hogy erre a tudatra ne merészeljenek jönni, előállanak mint szaktekintélyek, mint magasrangu