Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-393

382 393. országos ülés 1904- márczius k-én, pénteken. többé ne beszéljünk, csak a szavazást engedjük meg önöknek, miután eléggé kitapsolták magukat a miniszterelnök ur kedveért. Mi nem ezt a szólásszabadságot akarjuk, és mi ezt a szólásszabadságot, a melyet önök itt előttünk mutogatnak, követni nem fogjuk. Addig, mig a házszabály a mai keretben mozog, mi a házszabályadta jogunkkal élni fogunk és ettől elállani nem fogunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mielőtt záróbeszédemre rátérnék, gondolom, indokoltnak fogja találni mindenki, hogy előbb ugy a t. miniszterelnök urnak tegnapi, és a honvédelmi miniszter urnak mai beszéde egyes részeivel foglalkozzam, és azokra a választ megadjam. Hozzánk voltak azok intézve, ós erről az oldalról még válasz nem hangzott el azokra. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur jónak látta tegnap ismételni azt a modort, a melyet e házban már több izben mutogatott, hogy t. i. izgató beszédet tart, a melyben nem a nemzet jogait, nem a nemzet igazát és kívánságait tárja elő, hanem előtárja a bécsi politikának a nemzet jogai eltiprására irányzott törekvését, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy t. i. azon eljárással, a melyet a kormányzat különösen a póttartalékosok berendelésével követett, felizgassa a szegény népet, hogy a nép megfeledkezve legszentebb hazafiúi kötelességéről és jogáról, megfeledkezve a maga igazáról, azok ellen forduljon, a kik ez irányban a nemzet jogai védelmének szentelik életüket, és a haza igazát megvédelmezni készek és arra el vannak szánva. Ez a modor nem gr. Tisza István találmánya. Ez osztrák modor; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ismerjük a történelemből. Azoknak, a kik a múlt vagy a régebbi századokban a nemzeti jogok érdekében szavokat felemelni merték, azoknak ugyanaz az osztályrész jutott, a mely osztályrész a miniszterelnök ur' tegnapi és a t. honvédelmi miniszter ur mai beszédében kilátásba helyeztetett. Mintha a hang, a mely tegnap és ma itt elhangzott, a történelem mélyéből jönne fel hozzánk; mintha a XVIII. század 70-es éveiben a Hóra és Kloska idejéből hallottam volna ezt a hangot báró Bruckenthal akkori erdélyi kormányzó szájából, hogy szegény oláh nép, elnyomva az urak által, nektek a jogaitokat Bécsben fogják megadni és Bécsből fognak titeket kielégíteni. Ez a hang a Hóra és Kloska eredményeire vezetett. És ugyanez a hang már a múlt század 40-es éveiben a lengyel nemzet érdekeiért küzdőket a parasztság fellazításával, az urak leveretésével, a kastélyok felégetésével büntette és igy fojtotta el a nemzeti érzelmeket. Ugyanezt a lázitó hangot a nép közé dobva, hogy ti nép, tudjátok meg, hogy a póttartalékosokat most törvény ellen, igazság ellen, a törvény értelme és szelleme ellen bekényszeritették a kaszárnyákba, ennek oka azok, a kik küzdenek a nemzeti jogokért, kaszával tehát ellenük. Ez a hang az, a mi a miniszterelnök ur beszédéből és a t. honvédelmi miniszter urnak mai kijelentéseiből kihallatszik. Nem uj hang ez tehát, ismerjük ezt, Ismerjük ezt és tudjuk azt is, hogy azoknak a börtönben sínylődőknek miért kell szenvedniök. Mert azok a börtönök nekünk voltak szánva, de mihozzánk nem férhetnek és igy sújtják azokat (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) oly modorban, a mely modor ellen ma fellázad a czivilizáczió, a polgárosodás és ellene szól az uj bűnvádi eljárásnak minden szakasza. Tegnap itt két t. képviselőtársam bizonyította be, hogy azok az elitélt katonák, a kik részint Szegeden, részint Pozsonyban elitéltettek, mily kegyetlenül sújtattak a régi katonai bűnvádi eljárás során. Kimutatták, hogy az a, nevezzük visszaélésnek, vagy fegyelemellenes ténynek, a melyet elkövettek, ekkora következményekkel nem járhatott volna! kimutatták, hogy itt más, mint a boszu fegyvere nem dolgozott. (Igaz! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mindezt érezzük és tudjuk. Tudjuk, hogy azoknak a katonáknak szenvedniök kell a börtönt; tudjuk, hogy ezt azért szenvedik, mert a vád szerint visszhangra talált keblükben az a hang, a mely a haza érdekei és jogai mellett e padokról, a hazafiak ajkáról elhangzott. Azért kell őket oly kegyetlenül sújtani, hogy a magyar ember torkába fojtsák a szót, ha hazája érdekében ki meri nyitni száját. (Igaz! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur jónak látta tegnapi beszédében egész csokrot fűzni a szótárból, hogy azt nekünk nyújtsa. Keresve sem lehetett volna azt a csokrot jobban összeállítani. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Szerinte a mi munkánk rombolás, a nemzet erejének gyengítése, tatárjárás (Igaz! a jobboldalon.) és őrület útja az, a melyen mi járunk. Ezek ellenében a t. miniszterelnök ur szerint meg kell ragadni az összetiprás fegyvereit. Össze kell tiporni mindazokat, a kik itt ezentúl a nemzet jogaiért szavukat felemelni merészelnék. Beszédének végén azonban igazat mond, a mikor azt mondja, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy a magyar nemzet élni fog és arra, hogy a nemzet élhessen tovább, ha kell, össze kell tipornunk mindent, a mi ennek útjában áll. Igenis, mi mondjuk azt innen, hogy a magyar nemzetnek élnie kell jogaiban, élnie kell alkotmányában ugy, a mint ez a régi törvényekben, a régi kódexekben meg van írva. Élnie kell és élni is fog, daczára annak, hogy a magyar miniszterelnök azokat a törvényeket végrehajtani vagy nem tudja, vagy nem akarja. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur ma elmondta nekünk, hogy a póttartalékosok dolgán mikép lehetne segíteni. No lám, talán nem is olyan, a mily sötétre festette még múltkori beszédében is a t. honvédelmi miniszter ur a póttartaléko-