Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

370 392. országos ülés Í9Ö4 márczius 3-án, csütörtökön. meg nekem a t. miniszter ur, hogy mi tulajdonkép a katonai hatalomnak szándéka ezzel a katonai törvénykezéssel ? Láttuk, hogy most a küzdelem egy pont köré csoportosul, t. i. a nemzeti nyelv köré. Erre nézve sem tudtunk megnyugtatást kapni, ez a kérdés is teljesen elsiippedt, s arról, hogy milyen lesz a perrendtartás nyelve és megfelel-e azon alaptörvénynek, hogy Magyarországon minden jogszolgáltatás csak az állam nyelvén, a magyar nyelven gyakorolható, megnyugtatást most már nem kaphatunk. De egy másik kérdés is van itt, a mely ezen katonai szolgálatot teljesítő honfiak elitéélsével kapcsolatban felmerült, s ez az, hogy mi a t. honvédelmi kormány álláspontja ezen katonai jogszolgáltatás megalkotása körül ugy a büntető perrendet, mint az anyagi jogot illetőleg ? Mert hogy áll a kérdés ? A kérdés ugy áll, hogy mindeddig itt csak arról beszéltek, hogy egy uj büntető perrendtartást fognak megalkotni a katonai bíráskodás terén, a főbb elvekről azonban már sokkal tartózkodóbb nyilatkozatokat hallottunk. A német birodalomban, a mint méltóztatnak tudni, a katonai jogszolgáltatás egész vonalán a reformált bünpert megteremtették, a védelemnek teljes tért engednek, behozták a nyilvánosságot oly értelemben, hogy nemcsak a perfél-nyilvánosság van meg, vagyis az a nyilvánosság, mikor a peres felek részt vehetnek és ellenőrizhetik az eljárást, hanem a közönség is beboesáttatik; megteremtették a védelmet olykép, hogy habár különbséget tesz a német törvény a közt, hogy tulajdonképen katonai vétségek forognak-e fenn, vagy u. n. közönséges büntetendő cselekmények, azért helyt ad a védelemnek mindkét fajú bűncselekménynél olykép, hogy az illető nemcsak maga védekezhet, az iratokat tanulmányozhatja, hanem védőt állit melléje, a kit a fél a polgári védői kar testületéből vehet, s a ki ott minden akadály nélkül teljesítheti védői kötelességét. A német katonai büntető per a vizsgálatot is modern alapra helyezte oly értelemben, hogy a funkcziókat megosztotta és igy nem fordulhat elő az, hogy a ki a vizsgálatot teljesiti, egyszersmind ítélőbíró is lehessen és képviselhesse a vádat és védelmet is. Hogy állunk azonban az osztrák katonai büntető perrel, a mely a mi katonai szolgálatot teljesítő honfiainkra vonatkozik? Ugy, hogy abban a pillanatban, a mint az ujoncz megkezdi a katonai szolgálatot, ki van szolgáltatva nemcsak egy más szellemű hadseregnek, hanem egy egészen más szellemű igazság eszméjének, n melynek kell, hogy magát alávesse, daczára annak, hogy mint magyar honfit az ő élete, az ő alkotmányos felfogása, az ő társadalmi léte is őt a a jogi eszméknek egész más köréhez és csoportjához fűzte. Páratlanul áll ma, mondhatom, a katonai jogszolgáltatásoknak keretében is az, a mit tanúsít az osztrák és magyar büntető per. {Ugy van! balfettíl.) Azt hiszem, csak megdöbbenéssel fog minden európai ember attól elfordulni, ha elmondom neki, hogy nálunk pl. a hadbíró mit csinál? A hadbíró vezeti a vizsgálatot, tehát ő inkvirál és a vizsgálattal már önként is bizonyos álláspontra és szempontra helyezkedik, a melyet minden vizsgálatot vezető biró, a mint tudjuk, kell, hogy kiindulási pontjául vegyen akkor, mikor inkvirál. Ez lélektani dolog. De a katonai hadbiró, mikor be vannak fejezve az akták, a később szereplő ülnökökön kivül az egyetlen, a ki az aktákba betekintést nyer, tehát ő, miután a vizsgálatot vezette, az egyetlen, a ki tájékozva van a vizsgálatról. És mikor a tárgyalást kitűzik, mit csinál a hadbiró? O az, a ki áz u. n. informatív előadást tartja, ő maga előadója az ügynek. Szőts Pál: Az aktákból, és azokat kívánatra felolvashatja! Visontai Soma: A ki nem korlátolt felfogású és csak egy kis jogérzékkel bir, nagyon jól tudja, hogy olyanféle előadás vagy referálás, a mely tisztán tárgyilagos és a mely nem bizonyos szempontot képvisel, nem létezik, annál kevésbbé, mert nemcsak a reasszumálást kívánják meg a hadbírótól, hogy megmondja, mi van pro vagy kontra, hanem — és ezt tanúsítja a katonai büntető eljárás — hogy a hadbiró útbaigazító írásbeli előadást, votum informativumot tartson és a leglényegesebb ügyiratokat felolvassa; Írásbeli előadásában tartozik az adatokat és bizonyítékokat egybefüggő egészbe állítani össze és a dolog mibenlétét is a saját szempotjábói megmagyarázni. Tehát a hadbiró az ügynek az előadója. Szőts Pál t. képviselőtársam kár, hogy itt is felháborodik . . . Szőts Pál: Nem háborodom fel! Visontai Soma: Abban a pillanatban, a mikor elhatározták nálunk, hogy egy modern büntető pert akarnak meghonosítani a katonai jogszolgáltatásnál, az első, a mi szembeötlő és a mely intézménynek a nyakát akarják szegni, valószínűleg az volt, hogy az auditor az ügy előadója. De nemcsak előadója, hanem, miután vizsgálóbíró volt, miután referens volt, átveszi a köz vádlói tisztet és miután a közvádlói tisztet is teljesítette, akkor ott áll az a szerencsétlen katona súlyos vád alatt, nélkülözve minden védelmet és csak a hadbiró van jogosítva, a ki tehát vizsgálóbíró, előadó és vádló volt, hogy az ő érdekében védő szavakat mondjon. És most, ha meg akarják érteni, hogyan történhetett ez a bileki elitélés, a szegedi, a pozsonyi elitélés, az a súlyos büntetés, a mely igazán felháborít és hogy milyen szemmel nézzük mi, egy modern parlament tagjai, mikor ilyen ítéletről nyilatkoznunk kell: akkor méltóztassanak mindehhez még hozzávenni, hogy miután ezeket a funkcziókat az auditor teljesítette, beül az itélőbirák közé és neki is biztosit egy