Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

nárczius 3-án, csütörtökön. 363 392. országos ülés l90í i, nem Tehetem, Erre nézve, azt hiszem, elég autentikus tanúm gr. Apponyi Albert. Sréter Alfréd: Kisebb is elég lenne! (Zaj és felkiáltások balfelöl: Vizet neki! Savanyu vizel! Derültség!) Kubik Béla: Én magam mondtam a nemes gróf urnak, hogy ha a képviselőház elnöke lennék, nem utalványoznám ezt a tiszteletdijat, a képviselőház tagjai,részére. Az idők folyamán azonban Beőthy Ákos képviselőtársam — a mikor ő maga is felvette a tiszteletdiját — meggyőzött azzal, hogy nem akar géne-be hozni egyetlenegy képviselőt sem, a kinek arra a pénzre szüksége lenne, és azért felveszi a tiszteletdiját. Azután akkor, a mikor KhuenHéderváry jött kormányra, én is felvettem a tiszteletdijamat. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur alelnök foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Következik ? Endrey Gyula jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! A párt, a melyhez tartozni szerencsém van, a függetlenségi és 48-as párt . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Hol van a párt!) Gabányi Miklós: Itt vagyok én! (Derültség a jobboldalon.) Nessi Pál: . . . a függetlenségi és 48-as párt elhatározta azt, hogy rendkívüli eszközökkel a jelen viszonyok között nem küzd. Ez a párthatározat rám nézve is kötelező. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez azonban nem vonja maga után azt, hogy tétlenül nézzük azt a rombolást, a mely az országban napról-napra történik, hogy tétlenül nézzük a nemzetnek azt az arczulcsapását, a melyben nap-nap után a katonai hatóságok részéről részesül. Ez kötelességemmé teszi, hogy a mikor a törvényhozástól az ujonczmegajánlás kéretik, tekintettel arra, hogy az ujonczmegajánlást a törvény feltételekhez köti, élve ezen törvényadta jogommal, én is megjelöljem azon feltételeket, a melyek teljesítése nélkül ujonezokat megszavazni hajlandók sohasem leszünk. (Helyeslés a baloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt elvi álláspontjánál fogva az önálló magyar nemzeti hadsereget követeli, ettől el nem áll, (Ugy van!= Ugy van! a szélsöbáloldalon.) de ez ismét nem. zárja ki azt, hogy ha lehetséges a mai viszonyok keretében, a mai állapotokban olyan változtatásokat eszközölni, a melyek a magunk elé tűzött ideált megközelítik, azt mi is a magunk teljes erejével ne támogassuk, ne hozzuk közelebb a megvalósulás felé. . Csak egy kérdést volt szándékom szóvá; tenni, és ez a három évet kiszolgált szerencsét-; len katonák ügye, és illetőleg azok a barbár kegyetlenséggel meghozott ítéletek, a melyeket ezen a szolgálat folytán elkeseredett és sokszor öntudatlan állapotban lévő katonák által elkövetett kihágások tárgyában hoztak. (Halljuk! Halljak! a szélsöbáloldalon.) De természetes, t. képviselőház, hogy ellenzéki álláspontom ellen vétenék, ha néhány szóval nem foglalkoznám a miniszterelnök urnak imént elhangzott beszédével. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A miniszterelnök ur nagyhangú patetikus frázisokban azzal áll elénk, hogy ő a békét akarja létesíteni, a béke érdekében szólal, ugyanakkor azonban, a midőn ezt a czélt hangoztatja, a legerősebb, mondhatnám, durva támadást intéz az ellenzéki pártok ellen. Én tisztelem és köteles is vagyok tisztelni a meggyőződést; és hogyha valaki ezen meggyőződéséből kifolyólag eró'sebb eszközökkel küzd, mint az talán az én ízlésemnek, az én hitemnek megfelel, tartozom tisztelni azt, ha meggyőződésből teszi. És a miniszterelnök ur a helyett, hogy ezen álláspontra helyezkednék, az ellenzék küzdelmét tatárjáráshoz hasonlítja, de akkor sem következetesen, mert alig hogy a tatárjárás nagy veszedelméről beszélt, azt mondja, hogy csak kisded játékok ezek. Hát, t. ház, ha valaki kisded játékokat üz ezen képviselőházban, az a miniszterelnök ur maga, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) mert békét hirdetni, és ily módon támadni, ez nem lehet egyéb, mint játék; játék a tűzzel, a mely azonban, remélem, hogy az ő kezét fogja megperzselni, Azt mondja a miniszterelnök ur beszédében, hogy meghatották őt azok a szenvedések és azon szerencsétlen emberek sorsa, a kiket a kihágások következtében a katonai igazságszolgáltatás büntető keze utolért. Hát ha ez igaz volna, ós ha a miniszterelnök ur azt érezné is, a mit mondott, akkor elsősorban az lett volna a kötelessége, hogy ezen állapotot ne idézze föl; ne tartsa jog és törvény ellenére vissza ezeket a szegény katonákat; (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbáloldalon.) de hogyha jog és törvény ellenére visszatartattak, akkor verje is a mellét, és mondja el a szánom-bánomot, mert ha vétkes van ebben az országban, ugy egyedül a kormány vétkes. Gabányi Miklős: Nem vagyunk negyvenen! Szederkényi Nándor: Nem vagyunk tanácskozásképesek ! Elnök: Kérem a jegyző urakat, méltóztassanak megszámlálni a ház tagjait. (Megtörténik. Zaj.) Gabányi Miklős: Ha a miniszterelnök itt mindenféle zöldet összebeszél, akkor mindnyájan itt vannak! Elnök: Csendet kérek, Gabányi képviselő ur! Gabányi Miklós: De ez igaz, ez így van! Elnök: Gabányi képviselő urat nem illeti most a szólás joga! 46*