Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

352 392. országos ülés Í90k márczius 3-án, csütörtökön. a magyar állam, s az osztrák állam között, csinálnak egy szurrogátumot és azt mondják, hogy az a hadsereg közös lesz az osztrák és a magyar társadalom között. (Derültség a szélsőhaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Itt van a kezemben a beszéd, t. ház. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon jó lenne, ha felolvasná! (Felkiáltások jobbfelöl : Tessék felolvasni! Halljuk!) Polónyi Géza: Kérem, fel fogom olvasni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Szívesen felelek meg a t, miniszterelnök ur azon közbeszólásának, hogy beszéde ide vonatkozó részét felolvassam (olvassa): »Csak az fog minket megvédeni meddő közjogi harczoktól; csak azt fogja lehetővé tenni, hogy egész erőnket kitartó munkára fordítsuk, és csak az fogja lehetővé tenni, hogy a közös hadsereg a jövőben közös legyen, ép annyira a mienk a maga magyar elemeiben, mint az osztrák társadalomé az osztrák elemeiben.* (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. FelMáltások jobb felöl: Nohát! Hisz ez a paritás!) Szószerint ez van benne mondva. T. ház! A kinek szüksége volna annak megtanulására, hogy az államtudományok terén, különösen a közjogban (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) az államot nem lehet szubstituálni a társadalommal, azt utalom Moor: »Geschichte der Staatswissenschaften« czimü munkájának idevonatkozó fejezetére, a hol ez a kérdés behatóan ki van fejtve és encyclopädice tárgyalva van. Az ország törvényhozásában nem szükséges ezzel bővebben foglalkozni és itt theoretikus vitákat provokálni. Annyival kevésbbé teszem ezt én, mert nekem a törvényre van szükségem és annak magyarázatára. Térjünk át most arra, hogy miként áll ez a kérdés a magyar közjog, az 1867 : XII. t.-cz. szempontjából. A kérdést világosan teszem fel: a vezérleti és vezényleti nyelv kérdése, tekintessék az bár olyan jognak, a mint mi nem ismerjük el, a mely a 11. §-ban fentartottnak nevezett felségjogok körébe tartozik, vagy tekintessék az bár másnak: tartozhatik-e a delegáczió elé,tartozhatik-e az a közös hadügyminiszternek bármiféle hatáskörébe ? T. ház! Miután ezekkel a fentartott felségjogi elméletekkel még irodalmi téren is találkoztunk, erre vonatkozólag elég legyen annyit mondanom ahhoz értő férfiaknak ós szakembereknek, hogy az u. n. jura majestetica reservata megkülönböztetésül a jura reservata communicata-tól létezett az ancienne régime idejében a rendi alkotmánynyal kapcsolatosan, azonban a rendi alkotmány eltörlése óía, a parlamentáris, a népképviseleti rendszer behozatala óta sem veleszületett, sem öröklött, sem személyes, sem fentartott felségjogokat semmiféle területeken nem ismerünk. (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt csak mellesleg jegyzem meg; ez igy van. Fentartott felségjog tehát nincs. Ha tehát az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-ában inaugurált, illetőleg átruházott felségjog nem fentartott felségjog, hanem alkotmányosan kezelendő felségjog, akkor a kérdés az; (Halljuk! Halljuk!) van-e ezen területen valamely közös orgánumnak ezen kérdésre bármiféle befolyása a föld kerekségén, igen vagy nem? (Ugy van! TJqy van! a szélsőbaloldalon.) És erre nézve köteles vagyok ezt a kérdést ugy a nemzet színe elé állítani, hogy meggyőződésem szerint a kétségnek legkisebb árnyéka se férhessen hozzá; mert itt van a közjognak gyökeres meghamisítása ezen pont körül. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. i. az a tétel szerepel, uraim, még egyetemi tankönyvekben is, hogy, mert a belszervezet, vezénylet és vezérlet felségjog, tehát közös ügy; holott, t. ház, egészen világosan megfordítva áll: mert felségjog, mert magyar királyi felségjog, alkotmányos felségjog, tehát nem lehet közös ügy, (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Majd rátérek, t. ház, ennek a kérdésnek a gyökeres kezelésére. Mit mond, t. ház, a magyar királyi felségjogok tekintetében a törvény és mit mond különösen a hadseregre vonatkozó részében ? Hát, t. ház, a magyar királyi felségjogok gyakorlata a végrehajtó hatalom körében az 1848. évi III. törvényczikk 6. §-a alapján akként volt szabályozva, hogy a független felelős minisztérium felállításának okából kimondatott, hogy minden egyházi, politikai és katonai ügyben a végrehajtó hatalom körébe tartozó összes intézkedések a független felelős magyar minisztérium hatáskörébe utaltattak. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És, t. ház, ez nemcsak az 1848. évi III. törvényczikk 6. § ában van benne, hanem van ebből az időből két királyi rendelet is, a mely soha meg nem változtatgatott, sem revokálva nem lett. Ezen két rendelet közül az egyik 1848. június 10-ikéről, a másik 1848. június 15-érŐl szól. E két királyi rendelet, kapcsolatban az 1848. évi III. törvényczikk 6. §-ával, két dolgot rendelt el. Azt rendelte el, hogy minden, az azelőtt a dikaszteriumok hatáskörébe tartozó, különösen pedig a hadi tanács hatáskörébe utalt intézkedések a magyar hadügyminisztériumnak hatáskörébe utaltatnak. A második rendelet még ennél is érdekesebb dolgot tartalmaz. Tartalmazza azt, hogy a magyar hadseregnek tábornoki kinevezései egyenesen és kizárólag a magyar hadügyminisztérium hatáskörébe utaltattak, csupán csak az füzetett hozzá, hogy a tábornoki kinevezéseknél az osztrák hadügyminiszter kollégáját is megkérdezi. Ezek a törvények és ezek a rendeletek, t. ház, egyszerűen elsikkasztattak. Már most jön az 1867: XII. törvényczikk. Mit tartalmaz ez a hadügyi kérdésekre vonatkozólag ? Ez a törvényczikk három részre osztja a hadsereg kérdésére vonatkozó intézkedéseket. Mind a három intézkedés Deák Ferencz azon okoskodása alapján nyugszik, hogy minden jog-