Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-391
344 391. országos ülés WOk márczius 2-án, szerdán. politikai eleinek érvényesülését biztosítsuk. (Zaj a szélsöbaloldálon.) Meggyőződhetünk arról is, hogy némely kérdések, mint pl. a községenkénti választások ez idő szerint kivihetetlenek, (Zaj a szélsőbaloldalon.) némely vidék intelligencziájának jóformán teljes hiánya folytán.« T, képviselőház! Ebben a czikkben három dolog foglaltatik. Először is fontoskodik ez a czikk, mint akár egy Metternich herczeg korabeli német Etofrath és azt mondja, hogy a választói jog egy veszedelmes kérdés, aggálylyal, óvatossággal kell hozzányúlni, ez mintegy rebellizmusnak a dolga; azután egyenesen megczáfolja azt, a mit a nainiszteielnök ur a községenkénti választásról mondott. Végül pedig felállít egy uj kategóriát, a minőt eddig igazán nem ismertünk, t. i. a megbízható választók kategóriáját, a »gutgesiunt« fogalmat újra felidézi, és én nem tudom, hogjan fogja a ,t. miniszterelnök ur a statisztikát összeállittatni, a melyre vonatkozólag, a mint hallom, épen ma nyújtotta be a javaslatot és micsoda kritérium fogja majd megmutatni azt, hogy ki a megbízható és ki a megbízhatatlan. Én azt hiszem, hogy ez egy kissé költséges szisztéma lesz, mert azt hiszem, ha Rakovszky t. képviselőtársam kerül kormányra, ő neki az a lista- és az a választói törvény nem lesz többé megbízható. Förster Ottó: Te már hallottál valamit? (Elénk derültség.) Krasznay Ferencz: Mondom, t. képviselőház, szomorú hogy tréfára kell fordítani ezt a dolgot . . . Förster Ottó: Úgyis az lesz a vége! Krasznay Ferencz: ... de mi csak azt látjuk mindezekből, hogy az a bizonyos liberalizmus, a mely mindig ott van a czégéren, de oly kevéssé van benne az intézményekben, megint kisért. Meglehet, hogy ez a czikk egy olyan jó barátnak a ténye, mint a minő, sajnos, számos akad, és különösen a t. miniszterelnök urnak kormányzatát karakterizálja idebenn és odakünn a túlzó jóbarátok tömege, azoké a bizonyos jóbarátoké, a kikre nézve az Istent kérni szokta az ember, hogy szabadítsa meg tőlük. De bizonyos egy és ez az, hogy ez a czikk elég komoly okot és alkalmat ad arra a függetlenségi pártnak és mindazoknak, a kik szivükön viselik a választási törvénynek sorsát, hogy komoly kérdést intézzenek a miniszterelnök úrhoz és alkalmat adjanak neki a nyilatkozatra. Én röviden azt akarom kérdezni a t. miniszterelnök úrtól és interpellácziómnak ez a szövege (olvassa): Kérdem, vájjon a miniszterelnök ur, illetve a kormány álláspontja a választási reform kérdésében megegyezik-e azokkal a fejtegetésekkel, a melyek a »Magyar Nemzet« czimü félhivatalos lapnak 1904 február 23-iki száma vezérczikkében erre vonatkozólag foglaltatnak? (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Én az interpelláczióra egyszerűen azt a választ adhatom, hogy a választási törvény reformja kérdésében elfoglalt álláspontomhoz változatlanul ragaszkodom. (Helyeslés.) Azt semmi irányban nem módosítottam. A lehető legnagyobb energiával igyekeztem szorgalmazni az előmunkálatokat .— a melyeket ne méltóztassanak kicsinyelni — és lehetővé tenni azt, hogy az adatgyűjtés a legközelebbi időben megindulhasson. Ezen adatgyűjtés után fogjuk majd a konkrét javaslatot elkészíteni és akkor lesz itt helyénvaló minden egyes kérdésnek beható megbeszélése. Én azt hiszem, hogy most hibát követnék el, ha egy szóval is egyebet mondanék, mint azt, hogy változatlanul fentartok mindeti szót, a mit e kérdésben mondottam. (Helyeslés a jobboldalon,) Krasznay Ferencz: Tudomásul veszem a választ. Elnök: Méltóztatnak a választ tudomásul venni? (Helyeslés.) A ház a választ tudomásul vette. A legközelebbi ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. n, ,3 órakor.)
