Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

391. országos ülés 190Í márczius 2-án, szerdán. 341 Ezt mondta Széll Kálmán; azután jött gr. Tisza István, a ki, midőn a: kolozsvári Nemzeti Szinbáz épitéséről van szó, azt mondja, hogy: »elődje intézkedése folytán erkölcsi kötelezettség alatt áll: a kolozsvári színház építését a Fellner és Helmer czég által kell terveztetnie, de majd a budapesti színház terveit magyar épitészekkel készítteti el«. (Mozgás a bal- és a szélsobáloldalon.) Ezt mondta annak idején két miniszterelnök ur. Ezen előzmények után azt hiszem, hogy a budapesti Nemzeti Színház építését ezután a miniszterelnök ur keclvencze a Fellner és Helmer czég fogja megkapni. (Mozgás a szélsobáloldalon.) Ezek után engedjék meg, hogy felolvassam interpellácziómat (olvassa): Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. 1. Mik az előzményei annak a szomorú ténynek, hogy a belügyminiszter ur, az összes hazai szakkörök véleménye ellenére, a kolozsvári uj színházat a Fellner és Helmer bécsi czégnek adta oda építeni ? 2. Miféle erkölcsi obligó lehetett az, a mely a belügyminiszter urat erre rákényszeritette? (Elénk helyeslés a szélsobáloldalon) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! A kérdésre érdemlegesen akkor kívánok nyilatkozni, a midőn az ezen tárgyban kiküldött bizottság érdemleges javaslatát meg fogja tenni és arra nézve határozni fogok. Most csak egy pár szót kívánok tájékozásul megjegyezni. A mi mindenekelőtt az erkölcsi obligót illeti, sem ebben a kérdésben, sem másban, sem kis, sem nagy kérdésben én más erkölcsi obligót, mint azt, a mely az ország érdekének megvédésére kényszerit, nem ismerek, és nem is fogok ismerni, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) és épen ezért ezen kérdésben is csak ilyen természetű erkölcsi obiigóim lehetnek. Elsősorban az az obligóm, hogy gondoskodjam róla, hogy a mennyire csak tőlem telik, minden garanczia meg legyen arra nézve, hogy az a színház czéljának valóban megfeleljen és ez egy, a maga specziális rendeltetéséhez képest czélszerü, a nemzeti kultúra terjesztésére alkalmas épület legyen. Rákosi Viktor: És ezt csak egy bécsi czég tudja megcsinálni? (Sálijuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ebből a szempontból abszolúte közönbös az, hogy bécsi ember épiti-e, vagy magyar ember. (Elénk ellenmondások a szélsobáloldalon.) No már arra nézve, hogy czélszerü-e az a színház és színháznak való-e vagy sem, ez igazán közönbös. (TJgy van! Vgy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsobáloldalon.) Az azonban abszolúte nem közönbös, hogy olyan ember épitse, a ki a színházépítésnek ezer apró czélszerüségi szempontjait az életből ismeri és a kinek ezen a téren igen nagy specziális jártassága van. Rákosi Viktor: Ez egy babona! (Mozgás a szélsobáloldalon, Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez annyira áll, hogy pl. a bécsi Burgszinházat felépítették olyanok, a kik nem specziálisták ezen a téren és fölépítették ugy, hogy a nézőtér nagy részéről nem látott a közönség semmit. Gondolom 7 vagy 800.000 irtot kellett a nézőtér átalakítására költeni és ennek daczára az a színház czéljának ma sem felel meg, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsobáloldalon.) Azt hiszem, hogy a magyar kultúra czélját sokkal jobban szolgálom akkor, ha esetleg egy bécsi építésznek tervei szerint egy czélszerü épületet építtetek, mint hogyha egy magyar építész tervei szerint egy czólszerütlen épületet emeltetek. A másik fontos kérdés a magyar ipari szempontoknak megóvása; az t. i., hogy minden ipari kereset ezen építkezéssel kapcsolatosan csakugyan a magyar vállalkozók és a magyar munkások részére essék. Ezt a szempontot természetesen minden körülmények között meg lehet és meg is fogjuk óvni. A harmadik szempont, a mely itt figyelembe jöhet és a mely iránt abszolúte nem vagyok közönyös, a magyar építészeknek saját jó építészi hirnevük iránt érzett és általam nagyrabecsült érzékenysége, a mely sértve érzi magát az által, hogy esetleg nem magyar építész kapja a megbízást ezen színház építése tekintetében. Rákosi Viktor: És éhen vesznek, mert munkát sem kapnak! Mert minden nagy vállalkozást külföldiekkel csináltatnak meg! Ezért tartjuk fenn a drága iskolákat! (Mozgás a szélsobáloldalon Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogy egy 400.000 frtos épület tervezésének kérdése miatt hány építész fog éhen veszni, azt igazán nem tudom. Rákosi Viktor: De ez a rendszer. Kapott a tervezetért 50.000 forintot! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezért a tervezetért? Igazán rosszul van tájékozva a képviselő ur. Azt hiszem, hogy engem bátran vád alá helyezhetnének a képviselő urak, ha ilyen építkezés tervezetért bárkinek a világon 50.000 forintot fizetnék. Eitner Zsigmond: A kormánypárt felmentené! (Derültség balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Talán még ez sem egészen bizonyos. De mondom, nem ebből a szempontból; mert itt az anyagi része a kérdésnek, a tervezés díjazása igazán jelentéktelen, és azt hiszem, a budapesti építészek tiltakoznának első sorban az ellen, hogy ha ez a kérdés állíttatnék előtérbe, hanem belejátszik az előttem nagyrabecsült egyéni szempont, hogy művészi önérzetükben érzik magukat a t. budapesti építész urak ez által sértve. Én ezt az indulatot, ezt a felfogást, a melyből az előtör, nagyra becsülöm, de mégis azt hiszem, hogy a konkrét esetben tévesen nyilvánul ez az önérzet, mert egészen más volna a dolog, hogy ha valamely olyan épít-