Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-378
37ä. országos iilés Í90í január 18-án, hétfőn, 25 szűnt, a mely 35 éven át elfogta Magyarországot, a nemzetben erőt és ujabb istápolást fogunk találni, hogy végre ez a közjogi hazugság, a melyet azt hiszem, fájó szívvel, de a túloldalon mégis istápolnak, elmúljon és Magyarország hadügyi jogai ismét érvényesüljenek. Az idő előrehaladt, nem kívánok hosszasabban foglalkozni e kérdéssel, pedig hosszasabban kellene foglalkoznom a hadügyminiszter ur beszédével. Itt volnának a tulajdonképeni konkrét kérdések, azok az ígéretek, a melyek a kormánypárt programmjába be lettek foglalva, a melyet a kormányelnök ur mint kormányprogrammot előadott, a melyet Pitreieh ur beszéde nagyon is érint. De. mondom, az idő előrehaladottságára való tekintettel nem kívánok ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozni, csak megemlítem. p. o. a jelvény kérdését. Itt van a kormánypárt programmja, nem akarom felolvasni. B tekintetben kimondta a t. kormánypárt, hogy ez a magyar közjoggal ellenkezik, azt rendezni kell. Hasonlókép elismerte ezt a miniszterelnök ur is és mégis a hadügyminiszter ur beszédében — pedig én azt tartom, hogy az körül akarta fogni az összes Ígéretek terrénumát — nem találunk legcsekélyebb kijelentést sem e tekintetben, erről egyszerűen hallgat. A többiről megemlékszik, de a jelvény kérdéséről egyáltalában nem. Én ezt nem találom jó jelnek, sőt Magyarországra nézve sérelmes jelenségnek tartom. Ha a hadügyminiszter ur a magyar közjogi jelvényeket elismerte volna, hogyha ez ellen nem akarna működni, akkor beszédében meg kellett volna erről emlékeznie. Itt van a tárgyalási nyelv kérdése a büntető perrendtartásban. Hiába mondják azt, én nem vagyok hajlandó konczedálni, hogy a magyar kormány a maga álláspontját még nem közölte, mert hiszen én világosan emlékszem: Plósz miniszter urat sokszor megkerestük a nyár folyamán és akkor mindig azt mondották, hogy most tárgyal a magyar kormány a nyelv kérdésében az osztrák kormány kiküldetteivel. Nem találom tehát valónak, igaznak, mint hogyha a magyar kormány a maga álláspontját nem közölte volna a tárgyalás alatt lévő kérdésben. Nem oly rettenetes dolog az, a t. kormány most már egy-két hónapnál régebben s azt megelőzőleg is tárgyalt, hogy ez a tárgyalási nyelv magyar legyen ós mint ilyen érvényesíttessék. Én, t. ház, inkább csak olyan politikai indoknak tekintem, hogy azt mondják, a magyar kormány a maga álláspontját nem közölte. Az előző események az ellenkezőre vallanak. Itt van a tisztek áthelyezésének kérdése, ebben mondta a hadügyminiszter ur azt a »niemals« szót. Csakhogy nekünk is van egy közjogi »niemals«-unk, a mely szerint mindig követelni és mindig ostorozni fogjuk ezt a helyzetet a tisztek áthelyezésének kérdésében; mert az KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XXII. KÖTET. csakugyan áthágása a magyar közjognak, hogy a ki magyar honos, a ki Magyarország állampolgára, az azután egy osztrák hadseregnek katonatisztje legyen és osztrák ezredben szolgáljon. Ezt a közjogi »niemals« szót szembe szögezzük az ő »niemals«-ával. Sohasem fogunk beleegyezni abba, hogy ez az állapot, a melyet a hadügyminiszter ur egész tévesen és helytelenül kifejtett, igy maradjon, mindig ostorozni fogjuk ezt a helytelen felfogást és mindig küzdeni fogunk azért, a mi a magyar közjognak egy kardinális tétele, hogy minden magyar ember a magyar hadseregben szolgáljon és azt ne tudják, ne merjék kivinni az osztrák hadseregbe. Én is elismerem, hogy van egy-két kivétel, de nem az, hogy 3000 magyar honos legyen az osztrák ezredekben! Az már csakugyan nem kivétel, az az elvnek egyszerű agyonütése. Igen sok mondanivalóm lenne az iskolák kérdésében, valamint a tannyelv kérdésében is, a melyről a hadügyminiszter ur szintén nyilatkozott; azonban az idő előrehaladottságára való tekintettel azokkal részletesen nem foglalkozom, hanem benyújtom határozati javaslatomat. (Halljuk! bal felöl.) A mint beszédem folyamán már voltam bátor erre hivatkozni, határozati javaslatom a szolgálati szabályzat hibáinak kikorrigálásáról szól. A mint emiitettem, ez a szolgálati szabályzat igen sok helytelen közjogi botlást tartalmaz, és ha már mindenről beszélünk, a mi a katonai téren közjogilag helytelen, elkerülhetetlenül szükségesnek tartom azt, hogy a szolgálati szabályzat hibáit is kijavítsuk. Ezért határozati javaslatom a következő (olvassa): »A ház elhatározza, hogy mindaddig, mig a magyar hadsereg vezényletére, vezérletére és belső szervezetére vonatkozó összes királyi rendeletek magyar nemzeti nyelven kiadatnának, ő Felségéhez feliratot intéz az iránt, hogy a ma használt szolgálati szabályzatnak átvizsgálását és a magyar közjoggal összhangba hozatalát elrendelni kegyeskedjék.« Nem fogadom el a benyújtott határozati javaslatot, ajánlom az én határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház!: Tekintettel az idő előrehaladottságára és a ház azon határozatára, hogy háromnegyed három órakor sürgős interpellácziónak ad helyet, bátor vagyok a következő, legközelebbi ülés napirendjére vonatkozó előterjesztésemet megtenni. Indítványozom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, kedden d. e. 10 órakor tartsa meg és annak napirendjére az 1903-ik évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatását, valamint a törvényjavaslattal kapcsolatos jelentéseket tűzze ki. Hozzájárul a t. ház ? (Igen !) Akkor ezt a ház határozataként kimondom. Következik Molnár Jenő t. képviselő ur sürgős interpellácziója. Daróczy Aladár jegyző (olvassa): »Molnár 4
