Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-389
389. országos ülés Í90í január 30-án, szombaton. 289 szerencsém az erre vonatkozó iratokat tisztelettel bemutatni. Elnök: Az állandó igazoló-bizottság jelentése alapján Makfalvy Géza és Telecsky Kristóf képviselők a kérvényezésre megállapított 30 nap fentartása mellett, Krajcsovics Ottó pedig végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki. Minthogy a képviselők osztályokba sorozandók, tekintettel arra, hogy az V. osztályban két taggal van kevesebb, mint a többi osztályokban, javaslom a t. háznak, hogy mind a két képviselő, t. i. Makfalvay Géza és Telecsky Kristóf az V. osztályba osztassanak be, Hozzájárul ehhez a ház? (Igen!) Ha igen, ezt határozatilag kimondom. Krajcsovics Ottó képviselő pedig minthogy az első osztályba sorolt horvát képviselők közül egy hiányzik, az első osztályba osztatik be. Fel fog olvastatni az indítvány- és az interpellácziós-könyv. Heríeiendy László jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Hertelendy László jegyző: Az interpellácziós könyvben azonban a következő bejegyzések fog laltatnak: Lendl Adolf: a kiszetói vízimalmok és a gyertyámosi patak szabályozása tárgyában a földmivelésügyi miniszterhez; Rákosi Viktor: a kolozsvári nemzeti színház építése tárgyában a belügyminiszterhez; Szederkényi Nándor: a királyi bánya- és erdőkincstári tanítók fizetési pótléka tárgyában a pénzügyi és földmivelésügyi miniszterhez; Molnár Jenő: a szentesi állami távbeszélőnél lévő visszásságok orvoslása tárgyában a kereskedelemügyi miniszterhez és Várady Károly: a cselédtörvény reformja tárgyában a bel- és igazságügyminiszterhez. Elnök: T. ház! Tekintettel arra, hogy öt interpelláczió jelentetett be, javaslom a háznak, hogy az interpellácziókra délután két órakor térjen át a ház. Hozzájárul ehhez a ház ? (Igen!) Akkor ezt határozatilag kimondom. Napirend szerint következik Smialovszky Valér képviselő ur indítványának (írom, 492) indokolása. Az indítványozó képviselő urat illeti a szó. Smialovszky Valér: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A csodákkal ugy vagyok, mint a boszorkányokkal. De ha Eötvös Károly volnék, megfordítanám a dolgot és azt mondanám: a boszorkányokkal is ugy vagyunk, mint a csodákkal. De a politikai csodák tekintetében különböztetnünk kell, mert lehetséges elképzelni, hogy ép ugy, a mint a napokban megtörtént, hogy a fegyelmezett szabadelvű párt az elnöki indítványt el nem fogadta, ilyenképen, tekintettel arra, hogy tegnap a szabadelvű pártban az én indítványomnak elvetése kimondatott, megtörténhetnék mai nap is az a csoda, — nagyon terméKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XXII. KÖTET. szetes, hogy nekem erre reményem nincs — hogy ez a gyermek eltemetésben nem részesülne. A pártkonferenczia eszméje tulajdonképen nem az én eszmém, mert ez az ötnegyed évi vajúdás közepette többször nyomult előtérbe, legutóbb pedig, ha helyesen gondolok vissza, a házszabályok módosítása tekintetében forog fenn ennek szükségessége. Gr. Tisza István miniszterelnök: Dehogy forog fenn! Sohasem volt róla szó. Smialovszky Valér: Lehet, hogy elnevezése ennek a gyermeknek nem egészen helyes. De a pártközi megegyezés, nézetem szerint, akármilyen formában jelentkez.k is, folyjék az akár egyesek között, már t. i. a kormány és az illető pártok között, akár zárt ajtók mellett, akár tanuk előtt, a';ár másképen, bizonyos tekintetben az egyezmény alakját nem tudja magáról teljesen levetni és igy egész objektivitással azt tartom, hogy ez az eszme nem olyan megvetendő, nem olyan lehetetlen, mint a milyennek azt ma mondják, mert ezt annak ideién a függetlenségi pást vezére proponálta, bár ma a függetlenségi párt sajtója egyenesen képtelenségnek tartja. De én nem azért szólok, hogy ellentéteket idézzek elő. Épen ellenkezőleg. Egészen nyiltan megmondom, hogy az én intenczióm a kiegyenlítés, akár hiszi ezt valaki, akár nem. Engem is terhel a miniszterelnök kijelentése szerint az obstrukczió bélyege. Ezért engedjék meg, hogy eszmemenetemet elmondhassam ugy, a hogy azt szerény tehetségem megengedi, bizonyos félelemmel, mert kicsiny ember vagyok, de azzal a bátorsággal és őszinteséggel, melylyel 17 esztendőn keresztül nagy kérdésekben mindig kimondtam az igaz szót. (Halljuk! Halljuk!)) Én a dolgot egészen máskép fogom fel. mint a hogy ezt az utolsó időkben az egyes pártok szempontjából itten elhangzott beszédek feltüntették. Kiindulási pontja is más ennek az egész mai vajúdásnak az én szememben. Épen ezért engedjék meg, hogy visszamenjek egy oly időpontra, melyből kiindulva, eszmemenetemet mindenesetre megértethetem. (Halljuk! Halljuk!) Egy hangulatot kell visszaidéznem a t. képviselő urak emlékébe. Azt a hangulatot, a mely az 1902-ik év október havának 8-ik napja körül volt észlelhető. Szent Mihály napja múlott el akkor, a midőn a képviselőház régi otthonát ott hagyta és a fényes palotába való hurczolkodását befejezte. Az akkori politikai helyzet röviden ez volt. (Halljuk! Halljuk! a balo'daJon.) A kiegyezési tárgyalások nagy nehézségekbe ütköztek, a mit az egész ország közvéleménye tudott; az ország anyagi helyzete pedig feltétlenül rossz volt. Az az állapot, a melyet mi az önálló vámterület jogi állapotának tartottunk és nevezünk, nem valami ideális állapot és teljes pangást involvált a gazdasági élet minden terén az, hogy öt esztendő óta a kiegyezést Ausztriával megkötni nem tudtuk; természetes tehát, hogy 37
