Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-378
22 378. országos ülés 1904 január 18-án, hétfőn. nek tartott német nyelven, de czimében azt tartalmazza, hogy: »Dienstreglement fiir das Kaiserliche und königliche Heer.« Nem azt mondja, hogy itt van egy magyar hadsereg, vagy egyáltalában, hogy a magyar hadsereg lengyel volna, vagy azzal egyforma lenne, vagy cseh hadsereg volna, hanem egyenesen megkülönböztetést tesz a szolgálati szabályzat arra nézve, hogy császári és királyi hadsereg van. Igaz, nem hazánk zengzetes nyelvén, hanem idegen nyelven van irva, de mégis láthatta volna a hadügyminiszter ur, hogy mikor arra hivatkozik, nem talál benne katonai indokokat, mert ez a szolgálati szabályzat is megemlékezik az apostoli királyról, sőt az esküről is, mert azt mondja, hogy valamennyi katona, még azok is, a kik nem magyarok, az apostoli királynak is hűséget esküsznek. E mellett fölemlíti a szolgálati szabályzat ^Magyarországot* is, igaz, tévesen, mert külön beszél Kroácziáról, Szlavóniáról, azután Galicziáról, Lodomériáról s a végén beleveszi Erdélyt is. Vannak, igaz, olyan helyei is, a hol megint a »k. k.« hadseregről beszél az »und« nélkül. A hadügyminiszter urnak tehát, ha lojálisán akart volna hivatkozni a szolgálati szabályzatra, nem lett volna szabad elmondania azt, a mit elmondott, mert a szolgálati szabályzat is kétségtelen vonatkozásokat tartalmaz Magyarország közjogára. A magam részéről különben, a mennyire egy helytelen beszédnek örülni lehet, örülök, hogy a hadügyminiszter ur a szolgálati szabályzatra terelte figyelmünket, a mely azokon kivül, a miket felemiitettem, annyi helytelen közjogi kijelentést tartalmaz, hogy erkölcsi kötelességünk vele behatóbban foglalkozni és odahatni, hogy mielőtt még a magyar hadsereg szolgálati nyelve magyarrá válnék, ez a szolgálati szabályzat magyar nyelven kiadassák és a benne levő közjogi helytelenségek kijavíttassanak. Mindjárt az első fejezet 11. §-ában egy olyan botrányos rendelkezés van, a mely egyenesen kihívja a kritikát. Nem tudom megérteni, hogy ebbe a szolgálati szabályzatba, a mely ő Felségének a királynak a rendeletét képezi, hogyan csúszhatott ez be és hogy tudja ez magát fentartani, a mikor semmiféle alkotmányjoggal — : el fogja ezt ismerni mindenki, akár a kapcsolt, akár az önálló hadsereg hive legyen is — meg nem egyeztethető. Eltekintek most attól, hogy beszél a »monarchiáról«, továbbá »Vaterlandról«, »fejedelemről« a nélkül, hogy megmondaná, melyikről, a mit mind helyesbíteni kell, mert a magyar alkotmány csak Magyarországról, magyar királyról, magyar hazáról emlékezik meg. Most csak a 11. részről szólok, a mely — német nyelven olvasom fel, nehogy valaki azzal vádolhasson, hogy helytelenül mondtam el magyarul — a következőképen hangzik: »Selbst berufen, das Ansehen des Gesetzes zu wahren, hat sich der Sóidat den Anordnungen der mit der Aufrechthaltung der öffentlichen Ordnung betrauten Behörden bereitwillig zu fügén, insofern dies nicht mit seinen militärischen Pflichten oder mit besonderen Befehlen im Wiederspruche steht.« T. képviselőház, ennek a passzusnak az az értelme, hogy a katonaság a törvények tekintélyét köteles előmozdítani, de csak azon határig, a mig a katonai kötelességekkel vagy különös parancsokkal nem áll ellentétben. Mit jelent ez? Azt, hogy a törvényt, a mely az állam akarata, és a melyre az uralkodó is megesküszik, a katona csak akkor köteles megtartani, ha az katonai kötelességével és különös parancsokkal ellentótben nem áll. Ez teljes felforditása minden alkotmánynak. Ilyen szolgálati szabályzatot nem lehet tűrni és beszédem végén leszek is bátor erre vonatkozólag határozati javaslatot is beadni, de már most kérem a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. A szabályzat további helytelenségeire nem akarok kiterjeszkedni, mert ahhoz önálló beszéd volna szükséges, de azért is, mert ez a kérdés most nincs napirenden, hanem ennyit köteles voltam felemlíteni azért, mert a hadügyminiszter ur beszédének alapjául vette. Hanem majd a közel jövőben kötelességünk lesz ezzel a kérdéssel, akár nekem, akár másnak, részletesen foglalkoznunk és provokálnunk a ház határozatát. Ezek szerint nekem az a véleményem, hogy a hadügyminiszter ur, mikor Magyarország közjogi helyzetét teljesen figyelmen kivül hagyta, nem volt képes megvédelmezni a közös hadsereg álláspontját, mert annak sem a hagyomány, sem a szolgálati szabályzat alapjául nem szolgálhat, de ha szolgálhatnának is, az ilyen apró dolgok, mint a milyen a szolgálati szabályzat és a hagyomány, nem helyezhetik hatályon kivül az ország alapvető törvényeit. De a hadügyminiszter ur eltévesztette a maga beszédét ott is, mikor a hadsereg jogi természetét definiálta. Gróf Apponyi Albert igen talpraesetten mutatta ki, mikor konstatálta, hogy a hadügyminiszter tényleg arra törekedett, hogy a hadsereg jogi természetét definiálja, s ez neki nem sikerült, nem sikerült legalább abban a tekintetben, hogy a magyar közjogot meg ne sértette volna; hanem kilyukadt arra a téves, helytelen és jogtalan álláspontra, a mely ellen mi folytonosan küzdöttünk, s ha még tovább tart, tovább is küzdeni fogunk, a mely az egységes hadsereg fogalmával és jelszavával jelölhető meg, s a mely tehát teljesen ellentétes a magyar közjoggal és az 1867-iki törvénynyel is, Nem akarom, t. képviselőház, e tekintetben azt a tényleg remek érvelést felolvasni, a melyet Apponyi Albert t. képviselő ur, azt hiszem, január 4-én szives volt elmondani, azonban csak konstatálom, hogy a hadügyminiszter ur Magyarország közjogát teljesen félreértette, és félreismerte, vagy nem akarja ismerni, s egyáltalá-