Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-387
266 38/. országos ülés I9ü4 január 28-án, csütörtökön. Holló Lajos: Csakhogy segítsen Tiszának! B. Kaas Ivor: Egyszerre közvédő és közvádló ! Fogadatlan prókátor! Csávolszky Lajos: Azt mondja Polónyi Géza képviselő ur, hogy becstelenség volna meg nem tartani szavát, becstelenség volna most neki újból harczot kezdeni, Hát, t. képviselőház, emlékezzünk vissza Bedőházy egyik múltkori beszédére, a mikor Polónyi ur közbekiáltott, hogy becstelenség volna a harczot abbanhagyni. Hát már most két becstelenség közül az egyiktől csak ugy szabadulhat, ha a másikat elköveti; mind a kettőtől már meg sem szabadulhat. De hát ugy látszik, Polónyi képviselő ur a politika erkölcsi oldalára nem nagy súlyt fektet. B. Kaas Ivor: Nekünk pedig a morált vetette szemünkre, szemünkre vetette, hogy nincs morálunk ! Azt mondotta: Hol a morál ? Csávolszky Lajos: A legutolsó választások alkalmával Hajdú-Szoboszlón a függetlenségi Kossuth párt Polónyi ellenjelöltjét támogatta; a függetlenségi Kossuth párt akkor nem tartotta kívánatosnak Polónyi képviselő ur megválasztatását. Én még akkor a Kossuth-pártkör tagja voltam s engem is rá akartak beszélni, hogy menjek le Polónyi ellen korteskedni azon a czimen és indokból, mert Polónyi Géza képviselő ur politikailag megbizhatlan ember. Förster Ottó: Ezt most hallom először! (Derültség.) Csávolszky Lajos: Én nem mentem le, de Polónyi képviselő ur megbukott. Hogy ő milyen véleménynyel volt akkor Kossuth Ferencz és a Kossuth-párt vezetősége iránt, nem mondhatom el, mert az olyan, hogy nem is reprodukálhatom a képviselőházban. De joggal azt mertem ebből következtetni, hogy a kik ilyen véleménynyel vannak egymás politikai működése iránt, azok a politikában többé egy utón nem haladhatnak. Hogy történt, hogy nem történt, nem tudom, de nemsokára rá a Kossuth-párt már mégis kívánatosnak tartotta Polónyi Géza megválasztatását. És Polónyi meg is választatott. Akkor, mint a lapokból olvastam, a Sas-körben nagy bankett volt. Kossuth Ferencz képviselő ur nagy felköszöntőt mondott Polónyi üdvözlésére megválasztatása alkalmából. Förster Ottó : Tévedni emberi dolog ! (Derültség.) Csávolszky Lajos : Es Polónyi Gézára ürítve poharát, azt mondta, hogy nála nélkül csonka volt a magyar parlament. Erre Polónyi Géza ur is felállt, nem akart adós maradni s azt mondta: szerencsés az ország, hogy másodszor jut Kossuth befolyása alá. Mikor mindezeket hallja, mikor mindezeket látja Magyarország politizáló közönsége, akkor ne csodálkozzunk azon. ha megbolondul, s ha megbolondul Szoboszlón az a választó is, a ki nem tudja, hogy miért kellett Polónyit megbuktatni, a ki nélkül csonka volt a magyar parlament. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mint mondtam, önámitásból és ámításból tengődik egész politikai életünk. Ha a miniszterelnök ur akkor, a mikor elfoglalta a miniszterelnöki székét, ide jött volna, s azt mondta volna: elfogadtam a miniszterelnöki állást azért, mert törekvésem, vágyam nagy reformokat keresztülvinni a katonai téren, hogy keresztülvihetem-e, nem tudom, még nincs megállapít va, még Körber miniszterelnök ur teljesen ki nem korrigálta, de elvállaltam ezt az állást, mert akarom ezeket a vívmányokat és reformokat keresztülvinni, igaz, hogy még sok szó fér hozzá, a mint Pitreich ur mondja, akarom pl. a katonai büntető eljárásba is belevinni a magyar nyelvet, de ebben még maga a kormány sem állapodott meg, — a mint azt a miniszterelnök ur később beismerte — tehát nem vagyunk tisztában ebben a tekintetben még magunk között sem, annál kevésbbé vagyunk tisztában Ausztriával; de mindezeket akarom. De így állanak a dolgok, még nincs megállapítva, nem kész; ha őszintén elmondja mindezt, egész máskép alakul a politikai helyzet. De a miniszterelnök ur amit; ámitják őt is, de ő is amit minket, amit annyira, hogy képes leszerelni a parlament egyik legnagyobb ellenzékét s annak a parlamenti ellenzéknek szózatában benne van, hogy neki sikerült a katonai téren reformokat elérni, T. képviselőház! így nem lehet politikát csinálni, és ha mi egészséges politikát akarunk követni és ha egészséges állapotokat akarunk teremteni ebben az országban, a melyekben ki legyen zárva minden alakoskodás, minden képmutatás, akkor őszinte politikát kell csinálnunk. Ha önök ugy vannak meggyőződve, hogy ennek az országnak mai helyzetében nem lehet szabadon mozognia, hanem szigorúan ragaszkodnunk kell ahhoz, a mit Bécsben mondanak, mert mindaddig, a míg anyagi erőinket nem gyarapítottuk, nem lehetünk annyira megizmosodva, mint a túloldalon mondani szokták, hogy a magunk lábán állhatnánk, tehát tűrnünk kell mindazt, a mit Bécsből diktálnak; ha önök erről vannak meggyőződve, hogy önökre nézve fődolog az udvarral való jó viszony: hát folytassák ezt a politikát, de mondják meg ezt nyíltan! (Ugy van! balfelöl.) Viszont mi az ellenkezőről vagyunk meggyőződve, és azt hiszszük, hogy ennek a nemzetnek van már annyi ereje, hogy az udvarnak ellen tálihasson és a régi reakczió embereinek szemébe nézhessen, és hogy ezt sikerrel képes megtenni; arról vagyunk meggyőződve, hogy nem kellene egyéb, csak erősebb ellentállás, a melyet azonban állhatatosan, férfias komolysággal kell folytatni. Maradjon meg tehát ki-ki a maga álláspontján, de maradjon meg azon őszintén, hogy megismerjük végre egymást, és > hogy tudjuk, miről van szó. De ámításokkal, Ígérgetésekkel,
