Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

260 387. országos ülés 190í január 28-án, csütörtökön. künk nem lehet sehol, csak a Balkán-félszigeten. El fogjuk mindezeket a dolgokat mondani. És a nemzetnek józan esze helyeselni lesz kénytelen és helyeselni is fogja azt a politikát, a melyet mi csinálunk, a mikor igenis a legélesebb, a legerősebb oppoziczóval állottunk szembe, csekély erővel, de nagy kitartással, becsületességgel és hazafisággal, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és megmutattuk annak a 300,000 főnyi szuronyos és golyóval ellátott fegyveres katonának, hogy 80 magyar gyerek ebben a parlamentben ellensúlyozni tudta az ő összes törekvésüket, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis, volt bennünk bátorság és erő, és lesz is ebben a parlamentben mindenkor. Ha itt némelyek azt tartják, hogy itt a további küzdelem meddő és felesleges, ám legyen kívánságuk szerint, de egy bizonyos: hogy ezzel á nemzettel szemben kötelességünket máskép nem teljesítjük, mint ugy, hogyha a függetlenségi párt és az ország függetlenségi érzelmű része a legerősebb nemzeti politika mellett a legerősebb ellenzéki politikát fogja folytatni (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és felvévén a harczot és megtalálván a kellő módot hozzá, kiküzd a nemzet számára értékes vívmányokat olyan téren, a minő téren ezeket elérni képes. Felveszi a harczot és végigverekszi azt, bármilyen kicsiny kérdésben is, és megerősíti a nemzetet cselekvő példájával de az igék hirdetésévei is, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) hogy a császári hatalom keze egy nagy nemzeti küzdelem után ne pusztítsa ki Magyarországon épen a parlamentnek azt a részét, a melynek küzdelmét a közvéleményben a legnagyobb lelkesedéssel kísérik. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy összefognak ennek a parlamentnek összes épitő emberei. (Derültség a szélsobaloldalon.) Hát összefoghatnak; elhiszem, hogy talán akadni fog olyan is, a ki segítségükre fog menni, de össze fognak fogni ebben a parlamentben mindazok, a kiknek nemzeti önérzete és őszinte lelke van. Össze fognak fogni — nem a kormány, nem a szabadelvű párt ellen, mert azokkal mi nem törődünk, de — a nemzet mellett és az osztrák császárság ellen, és ki fogják küzdeni előbb vagy utóbb a nemzet minden törvényes kívánságát. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ennek a betegségnek nem lehetett és nem lehet egyhamar vége. A ki azt képzelte, hogy egyszerre meg lesz a magyar vezényleti nyelv, az nagyot tévedett; a ki azt képzelte, hogy törvénybeigtatásával meg is lesz már a magyar vezényleti nyelv, az is nagyot tévedett, mert ugy áll a dolog, hogy ha egyszer megcsinálnók: 30 esztendő múlva, ha elég éberek nem lennénk, megint vissza fogják csinálni (ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha törvénybe igtatták volna, nsm csinálták volna meg a valóságban épen ugy, mint a hogy nem hajtották végre azon sok törvényt, a melyekben szintén meg van mondva az, hogy a magyar hadsereg nyelve a magyar legyen. Ezt a harczot nem lehet végigvívni egy csatával, egy győzelemmel, vagy egy vereséggel, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt állandó, kitartó, elhatározott, ellenállhatatlan és megalkuvástnem ismerő harczczal lehet csak diadalra vinni, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) s ezen harczban obstrukczióval vagy a nélkül, — ezt az idők és körülmények határozzák meg — de mindenkor helyt kell állania ezen parlamentben, ha sok embernek nem is, de legalább egynehánynak, a kik nem félnek attól, hogy össze fognak ellenük, hogy kiirtásukra szövetkeznek; a kik egyáltalában semmitől sem félnek, mert példát kell szolgáltatniuk a nemzetnek arra, hogy voltak emberek, a kik nemcsak az elv hirdetésében, de a keresztülvitelében is oly szilárdul megállottak, hogy inkább önmagukat dobták oda áldozatai, de meg nem retiráltak. Ez a kérdés előbb vagy utóbb a nemzet elé fog kerülni eldöntés végett. (Mozgás balfelöl.) Lehet, hogy két esztendő, lehet, hogy három esztendő múlva, de előbb-utóbb oda kerül, és az a rendszer meg fogja próbálni a maga uralmát megerősíteni és olyan parlamentet hozni létre, a melylyel mindezen dolgokat vissza lehet csinálni; ha nem megy ezzel a miniszterelnökkel, másikat fog a nyakunkra küldeni; ha nem megy ezekkel a házszabályokkal, más házszabályokat fog csináltatni, és ha nem megy ezzel az ellenzékkel, hát más ellenzéket fog csinálni magának. Tehát a nemzet hazafiságától, éberségétől és éleslátásától függ, hogy ebben a harczban sikert fogunk-e aratni, vagy sem? Hogy sikerülni fog-e a t. miniszterelnök urnak a házszabályokat ugy módosítani, hogy itt semmiféle nemzeti küzdelem ne legyen lehetséges, most tőlünk függ egyedül, de hogy sikerül-e a miniszterelnöknek egy olyan parlamentet csinálni, mely a magyar nemzeti küzdelem eredményekép ép annak letörését fogja jelenteni, ez kizárólag a nemzettől függ. Mi bátran és nyugodtan állunk bármely időben — magam is — a nemzet szine elé, mert inkább kitettem magamat a jobboldalról és a baloldalról való nyomásnak, csak azért, mert a nézetem más, és senki másénak alá nem rendelem. (Helyeslés balfelöl.) Ezen elhatározásomat a nemzetnek és a választóközönségnek is meg kell becsülnie, bármilyen körülmények álljanak is elő, mert az kétségtelen dolog, hogy a ki harczban van, annak intenczióinak, szándékainak tisztaságát lebecsmérelni sohasem szabad. Az a katona, a ki rálő az ellenségre, verekszik, mig el nem hull, nem retirál. az mindig becsületes katona volt, azok között azonban, a kik megretirálnak, — lehet, hogy olyanok is voltak — a kik nem azért retiráltak meg, mintha okvetlenül meg kellett volna szaladni. Eszembe jut, és ezzel be is fejezem beszédemet, az orosz katonák harcza, a mikor a schweidnitzi erőd megvívásánál egy széles, mély árkon kellett keresztülmenniök, a hol az előrerohanó