Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

258 3H7. országos ülés Í90i január 28-án, csütörtökön. seregben, és igy egy pillanat alatt megcsinálhatják, hogy a német császár mint osztrák császár kardcsapás nélkül vonuljon be Bécs városába. (Zaj a jobboldalon.) Azt hiszem, önöknek sokkal inkább volna módjukban az erre vonatkozó törekvéseket tanulmányozni és autentikusan is megtudni azt, hogy vannak ilyen törekvések a berlini udvarban ós azok egész Németországot és az egész német Ausztriát áthatották. De nem is szükséges róluk beszélni, annál kevésbbé mosolyogni, mert meg vannak irva kötetekre terjedő munkában és annak apostolai vannak Németországban is, Ausztriában is; de meg a természet törvényénél fogva nagyon világos is, hogy a német faj a némettel akar egyesülni és a válaszfalakat le akarja rombolni. Épen olyan természetes törekvés ez, mint a möyen volt Magyarország és Erdély között, a hol mesterséges válaszfalat alkottak, és a hol azt a válaszfalat az idő és a nemzet ereje lerontotta. Ausztria egyesülni fog a nagy Németországgal, akármit csinálnak is, és ez ellen a Habsburgok sehol máshol védelmet nem találnak, mint Magyarországban. Megtörténhetik az, hogy a nagy szétbomlás idején elvész rájuk nézve nemcsak Ausztria, de Magyarország is, mert Magyarország is tárt karokkal fogja fogadni a Hohenzollerneket, ha egy nagy csatavesztés után mint szabaditók jönnek és azt mondják, hogy azt a Kossuth-szobrot pedig én állítom fel, azt a hadsereget én teszem magyarrá, azt a királyi palotát az ő történelmi dicsőségében én állítom helyre és én népesitem be, holott ezt ma a Habsburgok is megtehetnék, ha becsületes, őszinte és magyar tanácsadókra hallgatnának, nem pedig a berlini udvar fizetett kémjeit alkalmaznák a tanácsadásra. Mert az kétségtelen, hogy ma a Habsburgok legjobb tanácsadói között egész csomó berlini kém van, a kik a poroszok érdekeit szolgálják és a kik tanácsaikat csak azért adják, hogy a Habsburguralom minél hamarább összeomoljon. A nagy németek ez idő szerinti érdeke, de nem az uralkodóház érdeke az, hogy itt német hadsereg legyen, mert mi magyar hadsereggel megvédelmeznők a dinasztiát, ugy vészben, mint viharban, de ma nincsen kit és nincsen miért védelmezni meg, mert ma üresen áll a királyi palota, fizetünk 9,300.000 koronát, kapunk érte ] 04.000-et, a melyet itt költenek el évenként. Bécsben Siegesallét akarnak csinálni, operát emelnek, az udvar nagy fényben, dicsőségben ott él, ott költik el a magyar czivillistát is, és Magyarországra csak egy-egy kicsike szobor jut, a melyet a mikor le kell leplezni, senki sem megy oda, még a lapok utján sem merik megírni, hogy mikor lesz a leleplezés, annyira restellik. T. ház! Mikor végigcsináltuk ezt a harezot és mikor a chlopyi hadiparancs reánk zúdította a hideg zuhanyt, később Körber beszéde, azután a többi és most a t. miniszterelnök ur beszéde, a ki azt mondja, hogy azután csináljunk, a mit akarunk, csak egyszer a katonát adjuk meg, de ellenértékről nem tud: mindezek a dolgok arra indítanak, hogy megismételjem Wolf képviselőnek egy állítólagos kijelentésót, a ki azt mondta: a Habsburgok nem bánják, ha Magyarország ma magyar, holnap német, holnapután cseh, vagy tót, vagy oláh, nur die Kinder und das Geld hergeben! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a kívánságuk: Magyarország adja oda pénzét, vérét és álljon a császári szekér elé és vontassa azt, de mint egy igavonó állatnak sohase legyen kívánsága, még enni se kérjen. Pedig mi, t. képviselőház, egy ezer esztendős nemzetnek érezzük magunkat, a mely nemzetet számtalanszor eltiportak, a szerencsétlenségek összezúztak, de a melyet e föld színéről eltörölni nem tudtak, mert az minden elnyomás daczára mind erősebben és erősebben támadt fel, fejlődött és nemzeti érzésében erősbödött. És ha a történelem tanúsága szerint a legnagyobb veszedelmek között is megállottunk, nem fog ez a nemzet elsenyvedni soha, ezt tönkretenni nem lehet, kedvünket, erőnket sem fogjuk elveszíteni a nemzet jogos kívánságainak törhetetlen érvényesítéséhez béke idejében sem. Mi nem fogunk megijedni, t. képviselőház. Ha nem birt velünk Ausztria, s ez az osztrák császárság akkor, a mikor háta mögött állott még az egész nagy németség, Olaszországnak egy része, az egész német birodalom, s a németségnek minden hatalma és ereje, s a mikor ezzel szemben Magyarország magyarajku lakossága 1,200.000, majd 4,500.000, aztán 5 millió, majd 6 millió volt: nem fogunk ma megijedni rongyos 8 millió osztrák némettől, mert tudjuk, hogy ma több millió magyar van Magyarországon, mint a hány millió német lakik Ausztriában. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Azt is tudjuk, t. képviselőház, hogy az a kényszerhelyzet, a mely Ausztriában ma fennáll, csak ideig óráig tartható fenn, a népek azt csakhamar lerázzák nyakukról, s a két birodalomnak 50 millió lakosa nem fogja eltűrni annak a nyolez millió hitvány osztráknak. . . Holló Lajos : Éljen ! Éljen! Hitvány ! Lengyel Zoltán: , . . annak a nyolez millió osztráknak uralkodását, erőlködését és kapezáskodását, még abban az esetben sem, ha a mi németjeink oly örömmel nézik, mint marad meg ez a hadsereg továbbra is németnek. Én mondhatom a t. képviselő uraknak, a szászoknak, hogy hiába vonultak be olyan osztentáczióval épen ma, a mikor nemzeti vívmányok után áhítozik az ország, az egyedül boldogítónak és üdvözítőnek tartott szabadelvű pártb?, mert én egész bizonyosan mondhatom, hogy a magyarságnak lesz annyi ereje, hogy el fog bánni azon támadásokkal, a melyek még ma is intéztetnek Brassóból, a németség ezen végvárából ellenünk; el fog bánni a császárság minden erőlködésével, még ha oly erős is az elhatározás Bécsben: