Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-378

20 378. országos ülés 1904 január 18-án, hétfőn. olyan élénk és eleven, mint a hogy azt 1867-ig tapasztaltuk. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Azok az eredmények tehát, t. ház, a melyeket, sajnosán, konstatálhatunk, nem bizonyítják, hogy az 1867-es törvény bevált. Hiszen mutatja ezt a mi küzdelmünk másfél esztendő óta, továbbá az ország megmozdulása, a melyet láttunk ezer meg ezer, az országgyűléshez beadott kérvényben, láttuk a 90 —100 deputáczióban, a mikor az emberek sok ezrei jöttek, hogy véleményüket dokumentálják és láttuk a függetlenségi és a szabadelvű pártoknak megnyilatkozását a nemzeti kivánalmak mellett. Mindezeknek semmi különös eredményét nem tapasztaltuk, mindezeket semminek sem tekintik, mindezek daczára ma is elhangozhatnak oly beszédek, a melyek azt mutatják, hogy azok a felfogások, a melyekkel szemben állunk, szemben áll hadügyi vonatkozásokban az ország több száz esztendő óta, ma sem gyengültek, és a magyar nemzetnek, a magyar országgyűlésnek nagy küzdelmet kell még kifejtenie, hogy ezeknek a velleitásoknak elejét vegye, és Magyarország hadügyi önállását akár kapcsolt hadsereg, akár önálló hadsereg formájában bármely irányban is kivívja. Ma is látjuk, hogy a 67-es törvénynek 36 esztendős tárgyalása, vitatása és érvényben léte daczára magának a fejedelemnek felfogása is téves; látjuk, hogy az osztrák minisztérium felfogása téves, hiszen Körber minduntalan ugrál a maga beszédeivel; látjuk, hogy saját minisztériumunk felfogása sem födi teljesen még azt a minimális követelést sem, a melyet az ország igaz és helyes közvéleménye követel, és a melyet kérvényekben, deputácziókban, szabadelvüpárti megnyilatkozásokban a múlt év folyamán tapasztaltunk. De téves állásponton van, t. képviselőház, az osztrák üeichsrath is, részben a magyar képviselőház is, a hadsereg is. Igazán csodálatos dolog, hogy mikor a 67-es törvény meglehetősen preczizirozza azt a közjogi helyzetet, a melyben Magyarország hadseregének lennie kell, ezen világos törvény daczára, kezdve a legfelsőbb faktoroktól a további faktorokig, a tévedések egész lánczolatát látjuk. Ilyen körülmények között csakugyan azt kell mondanunk, hogy nem jutottunk egy szemernyivel sem előbbre, hanem a 67-es törvény örökös czivódás tárgya, olyan örökség, a mely felett az örökösök sohasem tudtak kiegyezni. Ennek élénk bizonyítéka, mint mondám, maga a chlopy-i badiparancs, a mely egy zűrzavaros, téves felfogást juttat kifejezési e. Hasonlókép bizonyítéka az a királyi kézirat, a mely Magyarország állami és hadügyi jogait szintén sérti és el nem ismeri, valamint bizonyítéka Körber osztrák miniszterelnöknek a megelőző hetekben elhangzott beszéde, a melyet kénytelenek voltunk többször visszautasítani, és bizonyítéka Pitreich lovagnak meglehetősen lovagiatlan legutóbbi beszédei, a melyek szintén igazolják, hogy a legnagyobb konfúzió — szándékosan vagy szándék nélkül — de tényleg a legnagyobb konf azió az, a mely Magyarország közjogai tekintetében fennáll ós egyeseket eltölt. T. képviselőház, a chlopy-i hadiparancscsal, valamint ő Felségének további kéziratával, hasonlóképen Körber miniszterelnök urnak téves kirohanásaival már meglehetősen foglalkoztak; azok itt a ház plénuma előtt vita tárgyát képezték, ugy hogy én ezekre ma, habár szoros kapcsolatban állanak tárgyammal és megérdemelnék, hogy újból és újból vitassuk, és kimutassuk helytelenségét ezeknek a politikai eseményeknek, . . . Molnár Jenő: Nem vagyunk határozatképesek ! Várady Károly: . . . nem akarok részletesen kitérni, hanem beszédemnek főképeni tárgyául Pitreich hadügyminiszternek, a magyar hadsereg hadügyminiszterének legutóbbi beszédeit választom, Gabányi Miklós: 30-an vagyunk, elnök ur! Ezt nem veszi észre. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérem, más hangot tessék használni az elnökkel szemben, különben kénytelen leszek a házszabályokat alkalmazni. Gabányi Miklós: Azt mondtam, hogy az elnök ur nem veszi ezt észre. Hogy mondjam ezt máskép ? Elnök: Kérem, tessék beszédét folytatni. Tanácskozásképes számban vagyunk jelen. Várady Károly: T. képviselőház! A magyar hadseregnek Bécsben székelő hadügyminisztere január 12-én az osztrák Reichsrathban, a mint tudjuk, beszédet mondott, és méltóztassanak megengedni, hogy annak egy részét itt felolvashassam, nem az idő nyújtása okából, hanem azért, mert így tudom a magam reflexióit ehhez a beszédhez hozzáfűzni és igy tudom előadni a magam kritikáját ezen beszédről. A többi között a hadügyminiszter ur a következőket mondja: »Szólt a miniszter a hadseregről általában, a hadsereg hagyományos szelleméről.« A későbbiekben bátor leszek erre a hagyományos szellemre rátérni, most csak azért kívánom ezt röviden czitálni — ismétlem — hogy a t. háznak közvetlen emlékezetében legyen ezen beszédnek szövege. (Olvassa): »Tehát beszél a hadsereg szelleméről. A heves, nyilvános szóvitákban — mondja — és az ahhoz fűződő hírlapi polémiákban bőven történtek kísérletek, de azt lehet mondani, hogy eredmény nélkül, a melyek a hadsereg hagyományos szellemét bűnbaknak tartják és olyannak, a mely a hadsereg és a lakosság jó egyetértését és az egyes nemzeteket nyomja és ezért a lehető leggyorsabban lemészárlandó.« A közös hadügyminiszter továbbá azt mondja: ezért elkerülhetetlen foglalkozni a lényegével annak, a mi egy hadseregben a tradiczió. A hagyomány első és legfontosabb részében a hadi történet, a másik lényeges része pedig a szolgálati szabályzat, a