Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

174 384. országos ülés 1904- január 25-én, héijőn. mert ehhez nekünk jogunk van. Ez alapon vettem fel ezt is és vettem fel magát az igazságügyet is. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Eddig azonban semmit sem láttunk, t. ház, hogy abból a sok ígéretből, a melyet a t. miniszterelnök ur tett, valami a megvalósulás stádiumába jutott volna. Szinte hallom, hogy erre azt fogják mondani, hogy engedjünk rá időt, majd meg fognak valósittatni. Én ugy tudom, t. ház, hogy az 1867-iki kiegyezés megalkotása óta letelt idő alatt a volt kormányoknak egyet-mást meg lehetett volna valósítani, ha a nemzet közjoga és a nemzet szuverenitásából folyó jogokat biztosítani akarták volna. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) De sohasem történt semmi ezekben a kérdésekben és a t. szabadelvű párt volt e tekintetben a legreakczionáriusabb. (Igaz ! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) 0 volt az, a ki azokhoz hozzászólani soha senkit nem engedett és a ki azokat a kérdéseket keresztülvinni soha nem akarta. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon és a néppárton.) A szabadelvüsóg pedig, t. ház, nem azt kívánja, hogy csak olyan kérdésekben legyünk szabadelvűek, a hol a jogok kiterjesztéséről van szó, a hol, hogy ugy mondjam, az autonómia körében egyes egyéneknek vagy magának a népnek adott jogok kiterjesztéséről van szó, vagy a törvények megalkotásáról, hanem a szabadelvüség azt is magával hozza, hogy a fejlődő korral a fejlődő nemzetek egyéni érzületeinek megfelelőleg adjuk meg mindazt a jogot, a mely őket megilleti. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) És ebben a t. szabadelvű párt reakczionáriuaabb volt, mint mi. Ebben következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy nem kell semmit megadni. Én pedig ugy tartom, hogy nekünk a nép alsóbb rétegeit, a melyek kulturális tekintetben nagyon is el vannak maradva, magunkhoz kell felemelnünk. Mert mindazok, a mik eddig egyéb tekintetben a szabadelvüség czégére alatt történtek, helytelenek ; hiszen a nép alsóbb rétegei messze elmaradtak kultúra tekintetében és csak a felsőbb réteg az, a mely sebesebben rohan előre és mindent a szabadelvüség szemüvegén át néz. Fel kell tehát emelni ezt az alsóbb népréteget is, művelni kell azt is, hogy el ne szakadjon az alsóbb néposztály a felsőbbtől. És e tekintetben bizonyos mértékig reakczionárius, helyesebben mondva konzervatív akarok lenni, mert én meg akarom tartani mindazt, a mi Magyarország ezredéves alkotmányának fentartását eddig biztosította, de viszont a közjogi kérdésekben nem helyezkedem arra az álláspontra, hogy az 1867 : XII. t.-czikknek, az igazságnak megfelelő végrehajtását ne követeljem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Majd meglátjuk a jövő eseményeiben, hogy mi fog történni. Ott van pl. az ausztriai államadósság részére fizetett összegből az a magyar tömb, a melyet Széll Kálmán kihasított és konvertálni akart. Majd meg fogjuk látni, hogy mi történik ezzel. Erre a kérdésre nézve a törvényhozás elrendelte, hogy ennek ellenőrzése czéljából egy törvény alkottassák meg, a mely ma sincsen a maga teljében végrehajtva. Ezeket kell végrehajtani és ezek végrehajtására én mindig kész vagyok segédkezet nyújtani azoknak, a kik ezekért az eszmékért harczolnak. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót. Több ízben meg volt említve a Polónyi képviselő ur lakásán tartott értekezlet, a melylyel kapcsolatban az én személyemre is történt hivatkozás. Én tehát egyszersmindenkorra deponálom vallomásomat erre vonatkozólag. Engem Polónyi képviselő ur személyesen nem hívott meg, hanem barátaimat hívta meg, a kiknek kérésére aztán én is elmentem. Az értekezleten azután Polónyi képviselő ur előterjesztette azon nézetét, hogy a küzdelemnek bizonyos czéljait kellene fixirozni, a mit én nem tartottam szükségesnek, mert véleményem az volt, hogy én tudom a magamét, más is tudja a magáét. Nem is ezért jöttünk el, hanem azért, hogy az obstrukczió továbbvitelére készítsük el a terveket, tehát a czélok megállapítása felett én nem discutiálok. Ezzel én a magam részéről, a magam nézeteit előadtam, a melyhez azután többen hozzá is szóltak, mire azután be lett fejezve ez a társalgás. Ez volt az én részem ebben az értekezletben, a minek kijelentésével én deponáltam az ügyre vonatkozó vallomásomat, Endrey Gyula jegyző. Lovászy Márton! Lovászy Márton: Tekintettel az idő előrehaladottságára, kérem a házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház teljesiti Lovászy képviselő urnak kérelmét. A legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag kívánok még előterjesztést tenni. Javaslom a háznak, hogy legközelebbi ülését holnap, kedden d. e. 10 órakor tartsa ós annak napirendjére tűzze ki az 1903. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat és az azzal kapcsolatos jelentéseknek folytatólagos tárgyalását. (Helyeslés.) Ezt határozatilag kimondom és ezzel az ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 50 perczkor.)