Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-382

118 38~J. országos ülés Í90h január '12-én, pénteken. szót. Mielőtt azonban neki adnám a szót, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag kívánok előterjesztést tenni. (Halljuk l Halljuk!) Javaslom a háznak, hogy a legközelebbi ülését holnap, szombaton délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki ama napirenden volt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását és az azzal kapcsolatos jelentéseket. Hozzájárul a ház ? (Igen!) Kimondom tehát, hogy a ház elfogadja az elnök javaslatát. Benedek János képviselő ur kért szót személyes kérdésben. (Felkiáltások: Nincs itt!) Személyes kérdésben Lengyel Zoltán képviselő ur kért szót. Lengyel Zoltán: T. ház! A zárt ülésen, a mint utólag értesülök, Okolicsányi László képviselő ur beszéde közben, mikor arról nyilatkozott, hogy ez a határozat engem talán népszerűbbé fog tenni, tehát czélját nem éri el, ugy hallom, gróf Károlyi György azt mondotta, hogy: »Igen, a csizmadiák előtt!« En a magam cselekvését nem fűzöm ahhoz, hogy az kinek tetszik, kinek nem, de ha épen arról kell szólani, hogy talán a csizmadiáknak fog tetszeni az én működésem, annak is örülök, mert azokat ép ugy megbecsülöm, mint minden más polgárát ennek a hazának, a ki jó hazafi, derék, becsületes ember és családfentartó. (Zaj a jobboldalon. Helyeslés balfelöl.) Ezeket tartottam kötelességemnek elmondani. Benedek János: T. ház! Személyes kérdésben kértem szót az elnök úrtól, mivel a képviselőház tegnapi ülésén Sághy Gyula t. képviselő ur beszédében felhozta azt, hogy a Kossuth-pártban olyanféle vélemények is volnának, a melyek még a klotürt is helyeslik. A képviselő ur a következőket mondotta (olvassa): »Erős meggyőződésem, hogy nagyobb eredményeket mostanában el nem érhetünk nem csak, de sőt dekadencziának, az elernyedésnek nagyon is sajnos jelenségei mutatkoznak, a remények, a kilátások nemcsak hogy nem emelkednek, hanem napról-napra csökkennek, különösen, miután a reménytelenséget a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségi párt is átlátta és a rendkivüli eszközök alkalm tői elállott. Azóta, azt hiszem, a legkisebb lehetősége sincsen meg annak, hogy a pártok ilyen továbbmenő követelések sürgetésére összehozhatok legyenek, de még csak arra som, hogy az ellenzéki pártok ilyen czélu harczra konczentráltassanak. Ilyen körülmények közt hogyan lehessen kilátás arra., hogy a képviselőháznak az obstrukcziót folytató kis csoportja további eredményeket érhessen el ez irányban ?« Mikor egy képviselőtársam közbekiáltott, hogy a jövő héten százra szaporodnak, igy folytatta (olvassa): »Nem veszek észre ilyenféle jelenségeket! Mikor a kishitűség, a csüggedés és az obstrukczió folytatása elleni elkeseredés nemcsak a kormánypárton terjed, a mely, ugy látszik, a nemzeti vívmányok melletti összes energiáját Khuen-Héderváry megbuktatásában kimerítvén, ezt csak az ellenkező irányban képes nyilvánítani, hanem ez a három dolog, a kishitűség, a csüggedés és az elkeseredés uralkodik a Kossuth Ferencz vezetése alatti párton is. Legalább erre mutatnak azok a jelenségek, hogy a függetlenségi párt egyeseinél már arra is mutatkozik hajlandóság, hogy a kormány részéről esetleges egyes törvénytelen és házszabályellenes intézkedések is eltüressenek, sőt szórványosan — hangsúlyozom, szórványosan — ilyen törekvések támogatására is. Polónyi Géza képviselőtársam közbeszólott, hogy igy nem lehet pártokat gyanúsítani. A mire a képviselő ur igy folytatta (olvassa): »Bocsánat, én nem pártot gyanúsítok, hanem én azt mondtam, hogy szórványosan. . .« Barta Ödön kérdésére: kik azok ? igy felel: Beniczky Árpád képviselő ur meg tudja mondani, annak jelenlétében történt. Elég az hozzá, hogy az illető képviselő azt nyilvánította ki, hogy a klotürt sem ellenzi.« T, képviselőház! Az első ok, a miért személyes megtámadtatás czimén szót kértem, épen Sághy Gyula képviselő urnak ez a kijelentése. Magánbeszélgetés közben a villamos vasúton felhoztuk a klotürt és arról egész általánosságban szólottunk. Az én megjegyzéseim csakis az általánosságok körében mozogtak és azok semmi szerves összefüggésben a jelen politikai helyzettel nem voltak; és én oly értelmű nyilatkozatot, hogy a klotürt a jelen viszonyok között nem ellenezném, egyáltalán nem tettem. Meg vagyok győződve arról, hogy Sághy Gyula t. képviselőtársam teljesen jóhiszeműen járt el. S hogy a szerint fogta fel az én megjegyzésemet, a mint beszédében előadta, ezt csak a tudósok szokásos szórakozottságának és annak tulajdonithatom, hogy nem részesítette előadásomat kellő figyelemben, s ezért rá nem apprehendálhatok, mert azt hiszem, hogy ezzel csak viszonozni kívánta azt, hogy annak idején, midőn az ő tanítványa voltam az egyetemen — a mire hálá3 emlékezettel gondolok — én sem részesítettem mindenkor kellő figyelemben az ő előadásait, a melyekkel bennünket alaposan megobstruált. (Derültség.) Sághy Gyula képviselő ur beszédének másik része, a mely a tényekkel szintén nem áll teljes összhangban, nemcsak az én személyemre vonatkozik, melylyel kevésbbé törődném, hanem a függetlenségi párt azon tagjait támadta meg, a kik nemcsak a parlamentben, hanem a sajtóban is hangoztatni szokták véleményeiket. Itt már a a t. képviselő ur egy súlyos váddal lép fel. Azt mondja ugyanis (olvassa): »Az általam előbb említettek igazságának támogatására hoztam fel azt a körülményt is, hogy a midőn a kormánypártot több nemzeti követelmény sürgetésére ez idő szerint megnyerni nem lehet, és a mikor a közös hadügy-