Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-378

•1 378. országos ülés 1904 január 18-án, hétfőn. Zboray Miklós: Ejnye de türelmetlen az ur! Ugyan, ugyan! (Nagy zaj.) Főispán jelöltség kell, vagy micsoda? Osikólegelőket bérlünk! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Buzáth Ferencz: Ezen álláspontot foglaltuk el a múltban, és ha ezen változtatni vagyunk kénytelenek, annak magyarázata abban rejlik, hogy a politikai viszonyok megváltoztak és ennek következtében a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem csupán katonai, hanem politikai szempontból is bírálnunk kell, sőt mondhatjuk, hogy a kettő egymással oly szorosan összefügg, hogy el sem választható. Mert mig magának a javaslatnak megszavazása ellen kifogást tenni alig lehetne, politikai szempontok annak elfogadását ez időszerint lehetetlenné teszik, Hogy, t. képviselőház, a politikai helyzet igy alakult, hogy nekünk ilyen álláspontot kellett elfoglalnunk, abban nekünk a legkisebb részünk sincs. (Ellenmondás jobbfelöl,) És ha a javaslat elfogadása körül akadályok merültek fel, azt egyenesen a kormány hibájának, elsősorban pedig annak a szándékának lehet betudni, hogy minden elfogadható indok nélkül előterjesztette annak idején az ujonczlétszám felemeléséről szóló törvényjavaslatot, (Ugy van! balfelöl.) a melyet mi az ország súlyos közgazdasági és pénzügyi helyzetére való tekintettel el nem fogadhattunk és ez ellen határozott ellenzéki álláspontot voltunk kénytelenek elfoglalni, (Helyeslés a baloldalon.) Igaz ugyan, hogy a kormány belátta tévedését és elállt ettől a szándékától, ezt azonban olyan időben tette, midőn az ellenzék az ellen már hónapokon keresztül kitartó küzdelmet folytatolt és a midőn ezen küzdelemnek folyamán felmerültek és támasztattak az u. n. nemzeti követelések, i Ugy van! a baloldalon.) a melyeknek figyelembevétele nélkül ezen törvényjavaslatot nem lehetett elintézni. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Mi ezeket az u. n. nemzeti követeléseket nem kezdeményeztük, de nem azért, mintha szivünkben nem élne az a hazafias érzet, lelkünkben pedig a gondolat, hogy a hadsereg a nemzet hagyományainak teljesen megfelelő és olyan legyen, hogy ahhoz a nemzet dicsősége fűződjék, (Ugy van! bal felől.) hogy legyen az a hadsereg, annak magyar része, ugy külső megjelenésében, mint nyelvében az ország közjogi helyzetének minden tekintetben megfelelő, hogy kidomborodjék általa az ország függetlensége és önállósága. (Ugy van! balfelöl.) Hogy ez jelenleg nincs igy, fájdalom, ezt el kell ismernünk, pedig az 1867, évi XII. törvényczikkben, a melynek alapján mi állunk, ezek a jogok biztosítva vannak a nemzet számára. Elődeink gondoskodtak arról, hogy a nemzetnek ezt, a jogát fel ne adják. Csak egyre nem gondoltak annak megalkotásánál, a minthogy nem is gondolhattak arra, hogy alakuljon Magyarországon olyan többség, a mely a törvény világos rendelkezését megtagadja azért, hogy a hatalomnak birtokában maradhasson. (Ugy van! a baloldalon.) Ezeket a sérelmeket mi a jelen alkalommal nem akartuk orvosolni és pediglen azért nem, mert azt az időt, a melyben ezt eszközöltük volna, erre nem tartottuk alkalmasnak, mert az a hazafias aggodalom élt bennünk, hogy azokat az akadályokat, a melyek ezeknek a nemzeti kívánságoknak teljesítését gátolják, el nem háríthatjuk. Nem akartunk tehát egy olyan küzdelembe belemenni, a mely esetleg meddő lehetne. Más oldalról azonban az időpontot sem tartottuk szerencsésen megválasztottnak erre a küzdelemre, nem pedig azért, mert az ország súlyos közgazdasági helyzetben van s igy elsősorban nekünk kötelességünk minden figyelmünket erre az irányra fordítani. Minthogy pedig ugyanabban az időben terjesztettek elő a kormány által az úgynevezett kiegyezési és közgazdasági javaslatok, azon voltunk, hogy ezen javaslatokat lehetőleg letárgyaljuk és igy közgazdasági életünk fennállását és jövő fejlődését ezzel előmozdítsuk. (Ugy van! balfelöl.) Hogy ezen czélunkat el nem érhettük, az nem rajtunk múlt. Más oldalról pedig el kell ismerni, hogy ha az ellenzék már egyszer ezeket az u. n. nemzeti követeléseket felállította, ezek elől mi el nem zárkózhattunk. (Helyeslés balfelöl.) Mi ezt a harczot nem kezdettük, hanem hogy ha már egyszer ez a harcz ezeknek a nemzeti követeléseknek és igényeknek kivívása végett megkezdetett, akkor kötelességünk volt sorakozni, hogy a nemzetnek legalább ebben a küzdelemben bizonyos eredményeket biztositsunk. (Helyeslés balfelöl.) Hogy valami eredményeket mégis csak fogunk elérni, remélhettük már azért is, mert a szabadelvű párt, tehát a többség, a mely kezdetben elzárkózott ezen kívánalmak elől, később mégis némi hajlandóságot mutatott arra, hogy a nemzetnek ezen fontos érdekét legalább egy lépéssel előbbre vigye. Ezen irányban már az előző kormányok részéről történtek kísérletezések, azonban azok a propozicziók, a melyeket az előző kormányok tettek, oly időben tétettek, a mikor még a harcz melegében voltunk és a midőn még remélhettük azt is, hogy többet is fogunk elérni. Nagyon természetes dolog, hogy mi akkor ezen propozicziókat kielégítőknek nem tartottuk. A t. miniszterelnök ur vállalkozott azután egy katonai programm alapján a kormány alakítására és arra, hogy a politikai helyzetet ezen programm alapján szanálni akarja. Mi ezt a programmot sem tartottuk kielégítőnek, mert ez a programm sem különbözik sokban az előző kormányok programmjától, a változás mindössze csak abban áll, hogy a miniszterelnök ur már akkor foglalta el ezen miniszterelnöki széket, a mikor ezen küzdelem folyamán egyik baj a másik után tornyosult és a mikor már az ellenzéket is hazafias aggodalom fogta el az iránt,