Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-366

52 3b6. országos ülés 1903 deczember 30-án, szerdán. ennélfogva a t. házat, méltóztassék e jelentéseket a ház tagjai között szétosztatni és a fennálló gyakorlathoz képest előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közoktatásügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A tanítói nyugdíj- és gyámalap, nemkülönben a tanári nyugdíj- és gyámintézet 1902. évi állapotáról szóló kétrendbeli jelentés a ház tagjai között szét fog osztatni, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig a közoktatásügyi bizottsághoz utasittatik. (Helyeslés.) Hertelendy László jegyző: Nyegre László a gazdasági bizottság előadója! Nyegre László előadó: T. ház! Van szerencsém bemutatni a gazdasági bizottság jelentését (írom. 478) a képviselőházi alkalmazottak fizetési pótléka, továbbá ugyancsak a gazdasági bizottság jelentését (írom. 479) Konkoly-Thege Sándor országgyűlési képviselő tiszteletdijainak utalványozása iránt beadott kérvénye tárgyában. Kérem a t. házat, hogy a jelentések kinyomatását, szétosztását ós annak idején napirendre tűzését elrendelni méltóztassék. Elnök: Mindkét jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak napirendre tűzése iránt a ház annak idején fog határozni. Következik az indítvány- és interpelláezíóskönyvek felolvasása. Nyegre László jegyző: Van szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Nyegre László jegyző: Az interpelláczíóskönyvben a következő ujabb bejegyzések foglaltatnak : Szluha István, a Dunaföldvár nagyközségben tűrhetetlenné vált közigazgatási állapotok tárgyában a belügyminiszterhez; Udvary Ferencz, az olasz borvámklauzula tárgyában a földmivelésügyi miniszterhez; Szederkényi Nándor, az olasz kereskedelmi szerződés tárgyában a földmivelésügyi és kereskedelemügyi miniszterhez; Lovászy Márton, a magyarországi görögkeleti szerb egyház viszonyai tárgyában a miniszterelnökhöz és báró Solymossy Ödön, az adóreformról szóló törvényjavaslat és a földkataszteri becslések kiigazítása tárgyában a pénzügyminiszterhez. Elnök: Javaslom a t. háznak, hogy tekintettel arra, hogy az interpellácziók száma nagy, a ház az interpellácziók előterjesztésére két órakor térjen át. (Helyeslés.) Hozzájárul ehhez a ház ? (Igen.) Ezt tehát határozatként kimondom. Következik a napirend szerint az 1889. évi VI. t.-cz. 14., valamint az 1890 : V. t.-cz. 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és a haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fen tartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 404, 410) általános tárgyalásának folytatása, illetőleg az ezekre vonatkozólag beadott indítványok és határozati javaslatok beadóit megillető zárbeszédek előterjesztése. Trubinyi János jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: T. képviselőház! Mielőtt elleninditványomnak újból való elfogadását a t. háznak ajánlanám, méltóztassék megengedni, hogy a miniszterelnök urnak néhány nap előtt tartott beszédére tegyem meg megjegyzéseimet. A miniszterelnök ur deczember 23 án tartott beszédében először konstatálta a tényt, hogy a magyar vezényleti és szolgálati nyelv iránti vágy és kívánság a nemzet széles rétegeiben elterjedt, de mielőtt az teljesülhetett volna, közbejött a korona állásfoglalása a magyar miniszterelnökhöz intézett és a magyar miniszterelnök által aláirt kéziratban, tehát teljesen kifogástalan közjogi formák közt. Másodszor kijelentette a miniszterelnök, hogy »hajlandó az uralkodó messzemenő és senki által nem várt reformokat engedélyezni a katonai téren.« Ezek alapján felszólítást intézett hozzánk, hogy járuljunk hozzá a küzdelem abbahagyásához. Ezen két állításban foglalható össze a miniszterelnökbeszédéneklényege. Az első kijelentés azt bizonyítja, hogy a miniszterelnök ur nem tartozik a nemzet azon széles rétegei közé, a melyek a magyar nyelv behozatalát szükségesnek tartják. A második pedig azt mutatja, hogy a miniszterelnök még ma is olyan Ígéretekkel biztatja az országot, melyeknek valósága iránt nincs biztonságban. Ha egy királyi kézirat, mihelyt a közjogi formáknak megfelelően jött nyilvánosságra, elegendő arra, hogy Magyarország jogainak útját állja: akkor Magyarország mindenkorra lemondhat jogainak érvényesítéséről, mert az uralkodó mindig fog találni Magyarországon embert, a ki odaadja névét a kézirat aláírására. Ez volt Ma! gyarországnak szerencsétlensége eddig is, hogy a szoldateszka és a czentralisták által félrevezetett uralkodó mindig talált magyar embert, a ki alkotmányos formák közt lehetővé tette az ország jogainak megcsorbítását. Ha azonban nem akadt volna mai napság magyar ember, a ki a gróf Khuen-Héderváry miniszterelnökhöz intézett kéziratot aláírja: akkor meg lehet róla győződve a t. ház, hogy a felséges ur látva azt, hogy a vezényleti nyelv követelése oly elhatározott kívánsága a nemzetnek, hogy nincs miniszterelnök, a ki azt a megtagadó királyi kéziratot alájegyezze, meggondolta volna a dolgot, hogy vájjon nem jobb-e inkább kielégíteni egy lojális és hozzá ragaszkodó nemzetnek méltányos és jogos kívánságát, semhogy olyan bonyodalmakba vezesse az országot, a melyeknek következményeit belátni lehetetlen. (Ugy van! balfelöl.) Nálunk, t. ház, a nemzeti akarat nem érvényesülhetett soha, mert mielőtt érvényesülhetett volna, letörték azt. A nemzetben megmegujul a vágy önállósága biztositékainak megszerzése iránt, de ezt a vágyat nem nevelik, nem szilárdítják meg, győzelemre nem juttatják;