Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

365. országos ülés 1903 deczember "29-én, kedden. 49 idézhesse és felolvashassa, meg nem vonhatja. (Helyeslés a "baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan nyi­latkozni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselő­ház ! A házszabályok ama kijelentése, hogy itt beszédet olvasni tilos, nyilván azt teszi, hogy itt beszéd közben semmi egyéb felolvasást a házszabályok meg nem engednek, mint esetleg oly czitátumokat, a melyekre a szónok válaszolni kivan, vagy a melyek álláspontjának erősítésére szolgálnak. (Ez az! a baloldalon.) Az azután nagyon természetes, hogy mint minden dispozicziót a világon, ezt is ad absurdum lehet vinni... (Felkiáltások a jobboldalon: Oda vitték!) Várady Károly: Mint önök a német nyelvet. Gr. Tisza István miniszterelnök: ... és ren­deltetésével homlokegyenest ellenkező irányban lehetne kihasználni, ha a képviselőház elnöke ebben a tekintetben őrt nem állana, a házsza­bályok igaz értelmének fentartása mellett. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, soha az elnökségnek eszébe nem fog jutni megakasztani egy szónokot abban, hogy felolvasson oly czitá­tumot, a mely sulylyal bir az argumentáczió szempontjából és nem fogja megakadályozni, hogy felolvastassák oly passzus, a melyet a szónok meg kivan czáfolni. De engedelmet kérek, egyenesen kötelességévé teszi ezen dispoziczió az elnöknek azt, hogy ne tűrje, hogy itt felolva­sások történjenek, de egyéb czél nélkül, mint hogy az idő egészen haszontalanul elfecseréltes­sék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Várady Károly: Törvényes igazságok van­nak abban a feliratban. {Nagy zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az, a mit a szónok felolvas, beszédének integráns részét képezi, tehát a szószerinti, betűszerinti ér­telme a házszabályoknak az volna, hogy nem szabad felolvasni beszéd közben semmit. Mon­dom, azt senki nem magyarázza így, mert ér­telmesen akarjuk a házszabályokat magyarázni és ugy, a hogy azt az intézmény természete magával hozza. Ezt senki sem magyarázza ugy, hogy ne lehessen egyes rövid, tényleg a beszéd kiegészítő részét képező czitátumot felolvasni; de, bocsánatot kérek," a mint itt valaki felolva­sásokba bocsátkozik, akár voltak már azok egy­szer felolvasva, akár nem, akár könyvből, akár beszédből, akár indítványból, akárhonnan veszi azt, ^megszegi a házszabályok 219. §-át, a mely szerint a beszédet olvasni tilos. (Helyeslés jobb­felöl. Ellenmondás a baloldalon.) Elnök: Magam részéről csak annak kijelen­tésére szorítkozom Lovászy t. képviselő úrral szemben, hogy ha megméltóztatik nézni a t. képviselő uraknak mindennap kézbesített naplót és a tárgyalásra kész ügyek sorozatát, ott meg fogja találni Kossuth Ferencz felirati javasla­tát, mint tárgyalásra kész ügyet. Lovászy Márton: (Felkiáltások jobbfelöl: Eláll!) Az igen t. elnök ur ismét tévedésben KÉFVH, NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET, van, mert a mi itt foglaltatik, ez a Bartha Miklós által benyújtott határozati javaslat, de Kossuth t. képviselő urnak felirati javaslata nincs itt. Elnök: Engedelmet kérek, a t. képviselő ur nagy tévedésben van, mert igenis épen ezt olvasta Szluha képviselő ur és nem a Bartha Miklós úrét. Gróf Zichy Aladár kért személyes kérdés­ben szót. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Zichy Aladár: Előbbeni felháborodásá­ban a ház túlsó oldaláról, ha jól hallottam, Kubinyi Géza felém oly szavakat kiáltott, me­lyek az én politikai magatartásomra vonatkoz­hattak. Nem értettem egész biztosan, nem is akarom annak megbirálását itten latolni, én csak az ellen tiltakozom, hogy az én politikai eljárá­somat, vagy itt a házban tanúsított magavisele­temet bárki leczkéztesse, vagy kritika tárgyává tegye. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Kritika tár­gyává lehet tenni!) Én ezzel nem követelek magamnak többet, mint a mennyi bármelyik képviselőt e házban megillet. Ha valamikép akár a házszabályok ellen vétettem, akár a ház iránti tiszteletben mulasztást követtem el, ott van a háznak elnöke, a kinek elitélése ÓB rendreutasi­tása előtt mindig meg fogok hajolni. Egyéb utasítást nem fogadok el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kubinyi képviselő ur személyes kér­désben kivan szólni. Kubinyi Géza: Én sajátságos jelenségnek tar­tom, hogy ilyen követelménynyel áll elő épen velem szemben gróf Zichy ur, mikor a múltkor azt a kijelentést vagy tanácsot adta nekem, hogy ha szabad volna nekem, époly hazafias érzületet vallanék itt e házban, mint ők ott azon az oldalon. Ha a gyorsírói jegyzeteket vagy a naplót, méltóztatik elővenni, méltóztatik látni, hogy az igen t. gróf ur akkor azzal a — nem tudom — pretenzióval élt, hogy én bennem másféle érzelmeket vél elrejtve, mint a minőket én mutatok. Én nem keltem ki akkor, mert jogosnak tartottam, hogy gróf Zichy ur az én politikai működésemet bírálat tárgyává tegye. (Helyeslés a jobboldalon.) Épugy én is bírálat tárgyává tettem az övét akkor, midőn itt egy jogos felzúdulás volt a túloldal magaviseletével szemben és a t. gróf ur jónak látta az obstrukczió védelmére kelni. Azt mondottam és mondom ujabban is, hogy tessék nyíltan az obstrukczió­hoz szegődni és akkor fogom egészen korrektnek tartani az eljárását. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Gr. Zichy Aladár: Kérem a t. házat, en­gedje meg, hogy Kubinyi képviselő urnak ezen rövid felszólalására én is megfelelhessek. Hogy én nem obstruáltam, látszik abból, hogy fel sem szólaltam az egész vita alatt, e miatt tehát nem kell többé mosakodnom. A mi pedig azt illeti . . . (Zaj bal felöl) Elnök: Csendet kérek! A midőn a kép­viselő urak személyes kérdésben nyilatkoznak,

Next

/
Thumbnails
Contents