Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

365. országos ülés 1903 örökös tartományok kötelékébe tartozó, saját történelmi múlttal biró nemzeteknek törekvései is kielégittetnek.« (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok a t. képviselő urat félbeszakítani. Meggyőződtem arról, hogy ez a felirati javaslat, a melyet a képviselő ur itt újból felolvasni kivan, Endrey Gyula jegyző ur által már fel lett olvasva. (Felkiáltások a haloldalon: Mikor?) A képviselőháznak 1903. év szeptember hó 24-ikén tartott ülésén. (Mozgás a baloldalon. Helyeslés a jolioldalon.) Ugron Gábor: A naplóban benne van? Elnök: Itt van a kezemben, Ugron Gábor: A szöveg benne van a naplóban ? Elnök: Csendet kérek, t. ház! Kérem a képviselő urat, méltóztassék a felolvasást abbanhagyni és beszédét folytatni. (Zaj. Halljuk! Hátijuk!) Szluha István: Álláspontomat óhajtottam támogatni, a mely ma sem változott, és akkor, a midőn az a 83 képviselő, a kik ezt a feliratot aláirtak, ezt ma sem vonta vissza, igen sajnos dolog, hogy ilyen kevesen maradtunk az ország jogainak védelmére. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl: De a díszpéldányok itt maradtak! Gyászmagyarok!) Várady Károly: Éljen a német vezényszó! (Zaj. Elnök csenget.) Szluha István: Mielőtt itt határoznánk a felett, hogy hát megilleti-e a magyar hadsereget a magyar vezényszó, mindenesetre óhajtandó volna, hogy először ő Felségének is tudomására juttatnék, hogy ez a nemzet óhajtása, mert ez nemcsak a képviselőház egy tekintélyes részének óhaja, hanem az egész nemzeté is, és önök között is igen sokan vannak, a kik, hogyha ez szép szóval menne, nagyon szivesen hozzájárulnának. (TJgy van! Ugy van! balfelöl.) És, t. ház, mielőtt egy szemöldök összevonása elől meghátrálnánk, mégis csak szeretném látni, hogy micsoda konfliktus történnék abból, hogyha a nemzet törvényes jogainak megvalósításától nem akar elállani? (Helyeslés balfelöl.) Mert az, hogy puszta fenyegetésre, vagy puszta szóra történjék ez a meghátrálás, egy nemzethez nem illő dolog. /Mozgás és zaj jobbfelöl. Helyeslés balfelöl.) És igen sajnos, hogy a magyar nemzet ma már annyira hanyatlott, hogy a mi valamikor Metternichek és Kaunitzok politikája volt, azt ma itt Magyarország képviselőházában hirdetik. (Zajos ellenmondások jobbfelöl. Ugy van! balfelöl.) A miniszterelnök ur is beismerte, a mit amúgy is tudunk, hogy nem akadt Magyarországon senki, ki Khuen-Héderváry lemondása, illetőleg bukása után vállalkozott volna azon körülmények között az ország vezetésére . . . B. Kaas Ivor: Nagyon helyes! Szluha István: Éo az ő vállalkozását nem róhatom fel neki érdemül, hanem sajnosán vedeczember 2ü-én, kedden, 47 szem tudomásul, (Ugy van! balfelöl.) mert ha ő sem vállalkozott volna rá, akkor Bécsben is bizonynyal másként gondolkodtak volna a nemzet kívánsága felől, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) és akkor, miután a nemzet semmiféle veszedelmes dolgot nem követ el, sőt ellenkezőleg, az egész nemzet felvirágoztatását és a kormány és a nemzet közötti egyetértés helyreállítását óhajtja, akkor azután csakugyan azzal az erélylyel és tekintélylyel léphetne fel az uralkodó a keleti bonyodalmakkal szemben, a mely a magyar királyt megilleti. (Ugy van! balfelöl.) így pedig, akárhogyan is okoskodnak, nem fognak czélt érni, mert a külföldön is jól tudják és ismerik, talán még jobban, mint Bécsben az itteni állapotokat és az itteni elégedetlenséget, és ezt a körülményt adandó alkalommal ki is fogják használni. (Ugy van! balfelöl.) Ezek után ajánlom határozati javaslatom megszavazását, (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! balfelöl.) annál is inkább, miután tapasztalhattuk, hogy ugy a honvédelmi miniszter ur, mint a miniszterelnök ur a nép iránt nagy szeretettel és részvéttel van, határozati javaslatom elfogadása pedig odavezetne, hogy az ország és a nép terhein nagy mértékben könnyíthessünk. (Olvassa): »Elleninditvány. Jelen törvényjavaslat visszautasításával utasítja a ház a kormányt, hogy az ujonczjutalék tetemes leszállításával uj törvényjavaslatot nyújtson be.« (Élénk helyeslés balfelöl.) Várady Károly: T. ház! (Halljuk! balfelöl Zaj a jobboldalon.) Elnök: Mily czimen kivan a képviselő ur szólani ? Várady Károly: A házszabályokhoz! Elnök: Várady Károly képviselő ur a házszabályokhoz kér szót. (Zaj és felkiáltások jobb felöl: Melyik az?) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Várady Károly : A 219. és 221. §§ okhoz. (Zaj a jobboldalon. Egy hang jobb felöl: Ez a legszimpatikusabb ember.' Elénk derültség jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Várady Károly; Halljuk itt is azt a YÍCZczet; hadd lássuk, jó-e vagy rossz? T. ház! Az elnök ur az imént Szluha István t. képviselőtársamtól megtagadta azt a jogot, hogy ő itt a szőnyegen lévő tárgygyal teljesen összefüggő kérdésben egy feliratot a maga beszédének indokolására felolvashasson, vagyis idézhessen. Ez, t. ház, teljesen a házszabályokba ütközik, ós minden tiszteletem mellett, melylyel az elnök ur iránt viseltetem, kénytelen vagyok e miatt tisztelettel felszólalni, és a házszabályokból röviden kimutatni, hogy az elnök urnak ez az eljárása nem felel meg a házszabályok rendelkezésének. Ugyanis a házszabályok 219. szakasza lakonikus rövidséggel azt rendeli: beszédet olvasni tilos. Ha tehát a t. képviselő' társam beszédét olvasta volna, vagyis az egész