Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

44 365. országos ülés 1903 deczember 29-én, kedden. ség teóriáját. Igenis a törvény megalkotásánál, vagyis mikor arra kerül a sor, hogy egy törvény megszavazíassék-e vagy nem, a többség határoz, de már múltkori beszédemben is elmondottam, hogy egy meglevő törvénynek a megtartása nem a többségtől függ. (Ugy van! Ugy van! balfelöl,) Tessék elfogadni a többség elvét. Jó, elfogadom, de akkor azok a póttartalékosok nem fognak berukkolni, mert azok a póttartalékosok többségben vannak (Derültség jobbfelöl.) és az a közlegény is többségben van. Ha ő neki az tetszik, mikor jobbra nézzet parancsolnak, hogy balra nézzen, hát akkor micsoda alapon követelhetik tőle, hogy teljesítse a parancsot, ha nem a törvény alapján ? Vagy ha tetszik a szocziálistáknak azt mondani, hogy mi vagyunk többségben, osztozzunk, ki fog nekik ellentállani, ha a törvény semmibe vétetik? Ha azoknak meg kell a törvényt tartani, meg keli önöknek is tartani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Akármit tesznek, akármit csinálnak, mig tőlünk telik, ezt mindig hirdetni és követelni fogjuk. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mert nemcsak a törvényhozás terén áll az, hogy a törvényt meg kell tartani és ez a többségi teória nemcsak ott mond mindig csütörtököt, de láttuk, hogy még a hadviselés terén is csütörtököt mond. Most az a taktika, hogy a túlnyomó erővel szemben vissza kell vonulni. Ha a magyar nemzet mindig ezt vallotta volna, látott volna-e annyi hősöket, hogy ne mondjak többet, Kőszeg hősi védelmezőjét, Jurisics Miklóst? Hiszen alig 600 paraszttal védelmezte meg Kőszeget a szultánnak 200 ezernyi seregével szemben, a mely nem volt képes azt bevenni. De bármennyire adózom is Jurisics hősiességének, bár ne csinálta volna, mert ma akkor Bécscsel nem kellene küzdeni. (Ugy van! balfelöl.) A honvédelmi miniszter ur azt mondja, hogy igen csodálja, hogy a miniszterelnök urnak karácsony előtt tartott beszédére sem hanyatt nem vágódtunk, sem hasra nem estünk. (Derültség.) Hát t. miniszter ur, nem abból az anyagból valók vagyunk, hanem állunk helyünkön szilárdan és küzdünk körömszakadtáig. (Ugy van! halfelöl.) És hiába hozzák fel ellenünk, hogy majd a nemzet és azok a bevonuló póttartalékosok minket fognak átkozni. Nem, t. képviselőház, nem minket fognak átkozni, mert a magyar nemzetnek nem ez a természete. Itt van, t. képviselőház, az az eset, a mikor a Rákóczy-féle harcz lehanyatlott és Rákóczy kénytelen volt az országból eltávozni. Majd fölolvasom, hogy a történelemben mit jegyeztek föl erről az esetről és abból majd meg fogja látni a t. ház, hogy a nép igenis megtartotta szivében Rákóczyt, de az urak felejtették el és azok hozták azt a gyalázatos törvényt, a mely törvénykönyvünkben ma is benne van, a hol őt hazaárulónak mondották. Ez a rész igy szól ''olvassa): »Azok a rétegek, melyeket annyira szeretett: az urak és birtokos nemesek, az uralkodó osztály, csakhamar nevét is megbélyegezték. Ellenben a szegény tömegek: a jobbágyok, parasztok, egytelkesek, szóval a szocziálgazdasági szervezet mostohagyermekei, szivükbe zárták emlékét, s emberöltőről emberöltőre megőrizték hűséges szeretettel. Szenvedéseit és csalódását, tört reményeit és bánatát a tömeg a Rákóczy névben foglalta össze, s ez a név a főurak palotáiból, a nemesek kúriáiból és udvarházaiból száműzve, a szegények kunyhóiban és szalmatetős viskóiban templomot talált, hol másfél századon át kegyelettel áldoztak emlékének.* Akkor is az volt a baj, t, képviselőház, hogy a nemzet nem küzdhetett, mert az a szegény nép akkor is küzdött és áldozott, de a nemesi osztálynak, a nagyuraknak félre tetszett állani, mert hogyha azok is oda állottak volna, győzték volna fegyverrel és pénzzel és akkor Magyarország függetlenségét és szabadságát kivívhatták volna. A köznép pedig megtartotta őt emlékében másfél századon keresztül, egészen 1848-ig, a mikor Kossuth Lajos hatalmas szava a nemzetet ismét tettre szólította. Nem lehet egy nemzetet ugy önállóvá és függetlenné tenni, hogy a mikor még ellenséget sem látunk, csak egy szemöldök összevonására is a csatatérről megszaladunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház i Nagy volt Magyarország Nagy Lajos és Hunyadi János idejében. Három tenger mosta a magyar birodalom partjait, de miért? Mert — fel van jegyezve a történelem lapjain — Nagy Lajos és Hunyadi János nemcsak azoktól a tányérnyalóktól, a kik őket körülvették, kértek tanácsot, hanem odamentek a nép közé és meghallgatták, hogy mi a szenvedése, mi a kívánsága a népnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak igy lehet egy országot nagygyá és hatalmassá tenni. Elég szomorú dolog, hogy a magyar király ma is körül van véve ilyen tanácsosokkal, a kik, nem mondom, hogy mind hamis dolgokat állítanak neki, de sokan, a kik körülötte vannak, még ha meg is akarnák az igazságot neki mondani, maguk sem ismerik azt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért volna szükséges, t. képviselőház, hogy ő Felsége is a nép valódi akaratát megtudja, mert akkor lehetetlen volna, hogy az elől elzárkóznék. Azt.sem mondják neki, hogy törvény szerint megilleti a nemzetet a magyar vezényszó, hogy azt megtagadni ugy sem lehet. (Igaz! Ugy van ! a szásÖbaloldalon.) És akkor miért hátrálnánk mi a küzdelemből, t. képviselőház? Hiszen itt van egy felirat, a melyet csak nemrég az Összes függetlenségi párt részéről 83-an irtunk alá és a mely be lett terjesztve a képviselőházhoz. Miért nem tárgyaltatták ezt? Miért nem mutatják be ő Felségének? Majd abból meglátná, hogy mi a nemzetnek az akarata és kívánsága, és hogy mi módon lehetne ezeket a dolgokat kiegyenlíteni.