Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

377. országos ülés 190í január 16-án, szombaton. 375 Interpelláczióm a következő (olvassa): Ioterpelláczió a belügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogy Szatmár megye alispánj nagykárolyi választás előtt az összes tisztviselőknek korteskedés czéljaira három napi szabadságot adott? 2. Igaz-e az, hogy a miniszter ur sürgönyözött az alispánnak, hogy gr Károlyi érdekében mindent el kell követni? 3. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy Gönyey István nagykárolyi járási főszolgabíró ur, Varságh Zoltán függetlenségi képviselőjelöltnek programmbeszédének a kerületben községekben való megtartására vonatkozó bejelentését tudomásul nem vette, s a programmbeszéd tartását nem engedte meg? 4. Mit szándékozik tenni a miniszter ur az előfordult visszaélések megtorlására ? Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Halljuk!) Ismét csak ideiglenes választ adhatok a képviselő urnak, ezúttal annyival is inkább, mert tényleg konkrét kérdésre vonatkozik interpellácziója, a melyet meg kell vizsgálnom és csak a vizsgálat eredménye alapján fogok végleges választ adhatni. Azon megjegyzések, a melyeket Szederkényi .Nándor t. képviselő ur interpellációjához fűztem, nagyon megrövidíthetik mostani feladatomat és azokat mindössze egypár rövid megjegyzéssel kell kiegészítenem. A t. képviselő ur először is azt mondja, hogy a törvény tiltja a tisztviselőknek a korteskedést. Ez a korteskedés nagyon különös szó, a mely alatt a legkülönbözőbb dolgokat lehet érteni, és nem egy precziz jogi fogalom. Korteskedésről természetesen a törvényben szó sincsen, de én azt hiszem, hogy itt is, ha világosan akarjak konstruálni a helyzet képét, ne a korteskedés általános kifejezését használjuk. Ha belemegyünk a szó precziz megállapításába, akkor látni fogjuk azt, hogy először is a törvény kizárja az egész vonalon a hivatalos hatalommal való visszaélést, a hivatalos hatalom felhasználását választási czélokra. Nagyon helyesen. És biztosithatom róla a t. képviselő urakat, hogy ha sohasem interpellálnak is és sohasem törődnek a kérdéssel, még akkor is gondom lesz rá, hogy a tisztviselők ezen törvényes tilalmakat át ne hágják. (Helyeslés a jobboldalon.) Azután következik a tisztviselőknek, mint magánszemélyeknek aktiv részvétele a választási küzdelemben. Itt a törvény csak egyes cselekményeket tilt taxatíve. Tiltja azt, hogy elnöki vagy jegyzői legyenek a választási gyűléseknek, pártgyüléseknek, vagy azoktól megbízásokat fogadhassanak el. Tiltja a körmeneteken való részvételt, és hogy a választók behozatalánál tevékeny részt vegyenek. Ezek a taxative felsorolt tilalmai a törvénynek, a melyek tekintetében ismét kötelességemnek fogom ismerni a törvény intézkedéseinek érvényt szerezni. Ezentúl azonban nyitva áll a tisztviselők előtt a választási mozgalomban való részvétel, és engedjék meg nekem a képviselő urak, nekünk, kik ebben az országban nemzeti politikát akarunk követni, nekünk nem is szabad a magyar intelligencziának ezen jelentékeny faktorát, a mely a magyar nemzeti eszmének és nemzeti politikának egyik hatalmas exponense idegen ajkú polgártársaink között, megakadályozni, (Helyeslés jobb felöl.) vagy elvenni a módját annak, hogy mint természetes tanácsadója, természetes jóbarátja és vezetője a népnek, a maga személyes befolyását, egyéniségében rejlő súlyát, érvényesíthesse. Ezek azok a szempontok, melyek a törvényből is kidomborodnak és ezek a szempontok fognak vezetni minden olyan kérdés elbírálásában, a mely a tisztviselőknek a választásokban való részvételére tartozik. A mi már most a nagykárolyi esetet illeti, először is már maga a képviselő ur is megláthatta azt, hogy az a bizonyos famózus sürgöny egyszerűen kacsa, és egy ilyen, vagy hasonló sürgönyt vagy levelet nem intéztem az alispánhoz. A mi a másik dolgot illeti, én azt hiszem, hogy a vármegyei autonómiát és a vármegye első tisztviselőjének ebben a tekintetben fennálló jogkörét sokkal jobban illik tisztelnünk, semhogy abba beleavatkozni akarjunk, hogy ha egy-két napi szabadságot ad az alispán, mikor és melyik tisztviselőjének ad és mikor nem. A mi a harmadik kérdést illeti, a népgyűlések kérdését, én a dolgot meg fogom vizsgálni és a konkrét esetre vonatkozólag azután fogok érdemlegesen állást foglalni. Itt csak a konkrét esetre vonatkozólag van egy megjegyzésem, az. hogy a határozatba sablon szerüleg belevetetett, hogy 15 napon belül élhet a fél jogorvoslattal. Ez nem azt teszi, hogy előbb nem . . . Molnár Jenő: De nem terjesztik előbb fel. Gr. Tisza István miniszterelnök: Dehogy nem! Ez egy nagy konfúzió. A hirdetett hat? rozatoknál, a hol kézbesítés történik, nem tudom hány félnek, ott igenis összevárják a vétivek beérkezését, de itt, a hol egy féllel áll szemben a hatóság, a mint az a fél felebbezést jelent be, azt rögtön felterjeszti. Másodszor azonban az is kétségtelen, — de ezen nem tudok segiteni — hogy a választási küzdelem legutolsó stádiumában előforduló ilyen eshetőségeknél csakugyan alig lehetséges a felettes hatóságnak intézkedni, ugy, hogy még az a népgyűlés is megtartható legyen. Itt megnyugvást csak abban lehet keresni, ha az a felettes hatóság szigorral jár el abban az- esetben, ha a népgyűlés kellő ok nélkül tagadtatott meg, mert ez irányadóul fog szolgálni az illető hatóságok magatartására nézve a jövőben. De engedje meg a t. képviselő ur, én azt nem tudom sem a törvényekkel, sem a felelőség mellett működő alantas hatóságok jogkörével és felelőségével,