Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

377. országos ülés 190k január 16-án, szombaton. 357 ifjú életét csak azért, hogy mielőbb szabaduljon az üldöztetéstől. A Megváltót hét napig kínozták hóhérai, mig annak a szegény magyar fiúnak három hosszú esztendeig kell azt a szomorú vesszőfutást szenvednie. Azon se csodálkozhatunk, ha a nem­zet szive, a nemzet lelke is elfordul az ilyen bánásmód láttára a hadseregtől, és azt nem védőjének, hanem ellenségének tekinti; (Ugy van! balfelöl.) és nem csoda, ha az a kívánság ébred benne, hogy azt a szervezetet el kellene pusztítani a föld színéről, és annak romjain föl kellene állítani azt a másik szervezetet, a mely a magyar nemzeti eszmének megfelelően védő­bástyája, biztosítéka lehet az erős, a hatalmas magyar nemzeti államnak. (Ugy vvnl balfelnl.) Még két kérdést leszek bátor röviden érinteni, a melyek szintén szoros összefüggésben vannak ezen törvényjavaslattal, és a melyek nemcsak a hadszervezetre, hanem az egész ma­gyar nemzetre nézve lényegesek, s főleg a nép legszegényebb rétegeire nézve bírnak fontos­sággal. E kérdések elseje a kétévi katonai szolgálati időnek behozatala, a melyet én két szempontból tartok igen lényegesnek. (Halljuk!) Nevezetesen pénzügyi szempontból, de másod­szor és talán még inkább nemzetgazdasági szempontból is. (Halljuk! balfelöl.) Ha emlékező­tehetségem nem csal, b. Fejérváry Géza volt igen t. honvédelmi miniszter ur egy alkalommal már nyilatkozott e házban ezen kérdésre nézve, még pedig olyanformán, hogy a hadvezetőség a kérdés megoldása elől nem zárkózik el, hogy foiynak is e végből tanácskozások, sőt a közös hadügyminiszter ur épen e napokban a delegá­czióban is körülbelül ilyen értelemben nyilat­kozott. Csakhogy mi sem a báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ur, sem Pitreich hadügy­miniszter ur nyilatkozataival álláspontunknál fogva megelégedve nem lehetünk, (Ugy van! balfelöl.) mert ők azt mondják ugyan, hogy igenis tanulmányozzák a kérdést és megoldása elől nem zárkóznak el, de hozzáteszik, hogy ez igen nagy pénzügyi áldozatba fog kerülni, mert tetemes létszámemeléssel fog járni, (Mozgás bal­felöl.) mi ellenben, az ezen padokon ülők, épen ellenkezőleg, nem létszámemeléssel, hanem inkább létszámapasztással óhajtanok a kérdést meg­oldani. Mert mi azt tartjuk, hogy egy ilyen óriási békelétszámra még katonai szempontból sem lehet feltétlenül szükséges, annál kevésbbé polgári szempontból, mert hiszen a rend fentartására tökéletesen elegendő a csendőrség is. Ha ritka esetekben előfordul is az, hogy katonai kar­hatalmat kell igénybevenni, arra sem szükséges százezer embert fegyver alatt tartani; mig ellen­ben katonai szempontból a kiképzésre vonatko­zólag ezt szintén feleslegesnek tartom, mert hiszen megmutatják a póttartalékosok, a kiket két hónap alatt kiképeznek, és a kik tulajdon­képen mégis döntő számmal vannak a hadilét­számban. Tehát háború esetén nem az a száz­ezer ember, hanem az a millió, vagy két millió ember a döntő tényező. Tehát hadászati szem­pontból sem szükséges azt az óriási békelétszá­mot fentartani. Mi tehát a létszámleszállitásra törekszünk, és akkor már tökéletesen áll a mi álláspontunk, hogy pénzügyi megtakarítás is várható belőle, mert hiszen ha az emberanyagot nem három esztendeig, hanem csak két esztendeig tartjuk bent, óriási pénzügyi megtakarítás várható, Nem is számítom és nem is veszem tekintetbe a fel­szerelést, mert azt elismerem, hogy a hadi­létszám miatt annak feltétlenül meg kell lenni. Tehát csak a fentartás, az élelmezés költsége lenne megtakarítva. De ha még nem így volna is, ha feltéve, de meg nem engedve, még valami többletbe ke­rülne is, még akkor is feltétlenül szükségesnek tartanám a kérdés ilyen megoldását nemzet­gazdasági szempontból, (Helyeslés balfelöl.) Mert itt már aztán óriási nagy különbség az, hogy a nemzetnek épen a legmunkásabb részét, az ifjúságot, három esztendeig-e, vagy csak két esz­tendeig tartjuk vissza a munkától és életpályá­jától. Nagy különbség arra a szegény paraszt családra nézve, hogy az a munkabíró fiu két esztendeig van-e távol, improduktív czélokra fel­használva, vagy pedig három esztendeig. De nagy különbség magára az intelligencziára nézve is, hogy az az intelligens fiatalember három eszten­deig kénytelen-e megszakítani pályáját, vagy pe­dig csak két esztendeig. Ez nemcsak nemzeti, hanem kulturális szempontból is felette fontos és sürgős. De még egy szempontot leszek bátor e te­kintetben előadni. A hadsereg szellemére vonat­kozólag bátor voltam jelezni beszédem egy részében, hogy bizony ottan a humanizmus még mindig nem nagyon ismert fogalom. Maga a honvédelmi miniszter ur is elismerte itt, hogy bizony nagyon súlyos és nagyon terhes szolgá­lat az. Tehát emberbaráti, humanitárius szem­pontból igen nagyfontosságú az a kérdés, hogy annak a szegény fiúnak három esztendeig vagy csak két esztendeig kell-e a boldog feltáma­dásra, a boldog megszabadulásra várakoznia, (Ugy van! balfelöl.) és én azt hiszem, hogy ha három év helyett csak két év volna az a szol­gálat, akkor az öngyilkosságok száma is kisebb volna, és az a statisztika, a melyet erről mél­tóztatott bemutatni a háznak, kedvezőbb ered­ményt mutatna fel, mert a mostani elszomorító és ijesztő példáját mutatja annak, hogy való­sággal milyen viszonyok lehetnek ebben a had­seregben. Tehát még ebből a szempontból is nagyon fontos ez a kérdés. Kérem ennélfogva az igen t. honvédelmi miniszter urat, kegyeskednék a házat tájékoz­tatni e kérdésben elfoglalt álláspontja felől, mert hiszen a hadügyminiszter ur álláspontját van szerencsénk ismerni, de nekünk elsősorban saját

Next

/
Thumbnails
Contents