Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

354 3/7. országos ülés 190h január 16-án, szombaton. kelléke a nemzeti szellemben való nevelés. Az alkotmánynak, a közszabadságnak a nemzeti és monarchikus elvből kifolyólag valóban legbiztosabb támasza a hadsereg, de a nemzeti érzülettől áthatott hadsereg. Hogy pedig ilyen lehessen, elsősorban magának a tisztikarnak kell nemes és jó példával a legénység előtt haladnia, és ha a tisztikar nemzeti szellemű és nemzeti érzelmű, akkor a legénység is az lesz szívesen és örömmel, mert arra tanítják, és akkor a hadsereg méltó lesz a nemzet büszkeségére, a nemzet bizalmára. (Ugy van! a baloldalon.) Kell tehát, hogy a tisztikart ugyanazok a nagy nemzeti eszmék irányítsák, a melyek a nemzetet; kell, hogy a tiszteket magukat is a nemzeti nagyság, a nemzeti szimbólumok, jelvények iránt való tisztelet, egy szóval kifejezve: a hazaszeretet lelkesítse, és ebben a szellemben kell őket nevelni. A mely hadseregben ez megvan, a hol a tisztikar folytonosan a nemzeti ideált, a nemzeti nagyságot, s dicsőséget, a nemzeti érzületet, kultúrát, a nemzeti nyelvet és jelvényeket állítja a legénység elé, ott a hadsereg erős és biztos támasza a hazának és trónnak, a mit nem lehet elérni semmiféle fényesgombu dinasztikus hadsereggel. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És a mely hadseregben ezek az eszmék megvannak a tisztikarban, ott a legénységben megvan az összetartozandóság érzete is, össze van forrva egész gondolat- és érzelmi világa a tisztikarnak és a legénységnek és az egész nemzetnek, ott a nemzet szivébe is átmegy a szeretet és tisztelet érzete, sőt ez a legmagasabb fokig, a rajongásig fejlődhetik és akkor a nemzet valósággal csaknem határt nem ismerő áldozatkészségre is képes, és bizony sokszor erején felül is kész áldozni az ily hadseregért. (Igaz! a baloldalon.) De a hol a tisztikar maga ellentétbe helyezkedik a nemzeti érzülettel, a hol a tisztikar egyes tagjai büntetlenül kigúnyolhatják a nemzeti érzületet, büntetlenül lábbal tiporhatják a nemzet klenodiumait, büntetlenül meggyalázhatják a nemzet czimerét, jelvényeit és büntetlenül zaklathatják és üldözhetik azt a szegény magyar fiút, azért, mert hazáját szereti és ahhoz ragaszkodik, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és a hol a brutalitás és a durvaság büntetlenül űzheti ocsmány kicsapongásait, ott nem lehet csodálni, hogy a legénység valósággal gyötrelemnek tekinti a katonai szolgálatot, éä nem lehet csodálni, ha a nemzet szive elfordul tőle, a szeretet és tisztelet helyett az elhidegülés következik be, az áldozatkészség is egészen a fagypontra száll le és mindinkább erőt vesz a nemzetben az a tudat, hogy ily hadsereg nem a nemzet megerősödésére, nem a nemzeti érzelem megvédésére szolgál, hanem egyesegyedül az önkényuralom biztosítására és fen tartására. Ezek volnának szerény véleményem és felfogásom szerint azok az elsőrendű kellékek, a melyek egy hadsereget nagygyá, dicsővé, fényessé, harczképessé, győzelemképessé tehetnek. Ha ezek a kellékek megvannak, a hadsereg és a nemzet közt megvan az egyetértés, sőt megvan a szeretet, a rajongásig menő imádat, a büszkeség érzete. Még az a nagy előnye is van, hogy megadja azoknak a szegény szülőknek, kiknek fiait oda viszik, a megnyugvást és lelki vigaszt, hogy gyermekeiket nem a mészárszékre, hanem a haza és a trón dicső védelmére adják. (Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja el.) A lelkiismereti megnyugvásnak azonban meg kell lenni nemcsak a szülőkben, hanem azokban is, a kiket azok a szülők polgárjoguk gyakorlására ideküldtek, meg kell lenni bennünk, a népképviselőkben. (Helyeslés balfelöl.) Hogy meglegyen, a t. ház kegyes engedelmével leszek bátor vizsgálni azt, vájjon az u. n. közös hadsereg megfelel-e ezen kellékeknek, megvan-e a közös hadseregben a nemzeti érzület, a humánus bánásmód, és biztositja-e mindazon követelményeket, melyek hozzáfüződnek, a nemzet alkotmányát, szabadságát, közjogi intézményeit, biztosítja-e magát a nemzetet és a trón erősségét. Miután pedig erről talán hosszasabban is szándékozom szólni, nagyon kérem a t. elnök urat, legyen kegyes öt perez szünetet adni. Elnök: Még talán egy negyedóráig várhatnánk. Pélegykor szoktuk a szünetet tartani. (Egy hang bal felöl: De ő szükségesnek tartja.) Kérem, én megadom, ha a képviselő ur kéri. Hellebronth Géza: A befejezéséhez jutottam beszédem egyik részének. Elnök: Akkor tiz perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom, Hellebronth Géza: Beszédem első részében bátor voltam a t. ház kegyes engedelmével felsorolni azon kellékeket, a melyek a hadsereget a nemzet előtt tiszteletre, szeretetre méltóvá és bizalomgerjesztővé teszik, és a melyektől a hadsereg harczképessége, a nemzet és a haza biztonsága függ. (Draskóczy László belép a teremte. Éljenzés a szélsobaloldalon.) A t. kormány a közös hadsereg részére kéri az ujonczmegajánlást. Vizsgálni fogom, hogy ez a közös hadsereg — mert hiszen ifjaink legnagyobb része ide soroztatik be — bir-e az emiitettem kellékekkel, vagyis érvényesül-e benne a magyar nemzeti szellem, át van-e hatva annak tisztikara a magyar nemzeti érzülettől, annak organizácziójában érvényesül-e a magyar kultúra, a magyar nyelv, a magyar jelvények, meg van e benne a humanizmus: az emberi jogok védelme. ÍTagyon jól tudom, hogy csekélységem folytán véleményem nem sokat nyom a latban sem a hadvezetőség, sem a t. kormány előtt, de lelkiismeretem' megnyugtatására és azoknak a szülőknek az érdekében, akik engem ideküldöttek,