Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

377. országos ülés 190b január 16-án, szombaton. 347 bizottságokban megüresedett tagsági állások betöltése. A választásnál a ház tagjai legyenek szí­vesek figyelembe venni, bogy a ház asztalára három urna tétetik le: egyikbe a jegyzőre, másikba az egyes bizottsági tagokra adják sza­vazataikat a képviselő urak, a harmadik urnába pedig a horvát képviselő urak — a kik a köz­oktatásügyi bizottságban megüresedett tagsági állásra nem szavaznak — fogják beadni szavazó­jegyeiket; az 6 számukra tehát külön urna tétetik le. B szerint méltóztassanak szavazataikat beadni. A névsort olvassa gr. Esterházy Kálmán jegyző ur, a távollévők jegyzékét vezeti Dedovics György jegyző ur. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a névsort). Elnök: A szavazás befejeztetvén, a beadott szavazatlapok az eredmény megállapítása végett kiadatnak a jegyzői karnak. A szavazás ered­ménye az ülés végén fog előterjesztetni. Napirend szerint áttérünk az ujonczmeg­ajánlási törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatására. Előbb azonban Boncza Miklós kép­viselő ur kivan személyes kérdésben szólani. Boncza Miklós: T. ház! Személyes kérdés­ben kívánok nyilatkozni. A tegnapi ülésben, akkor, a mikor a miniszterelnök ur igen fontos kijelentéseket tett, Rakovszky István képviselő ur minden igaz ok nélkül a következőket kiál­totta felém (Olvassa)) »20.000 írt! Boncza a lapjáért 20.000 frtot kap a kormánytól.« T. ház! Ezzel szemben a következő kijelen­tést teszem. Hosszas politikai pályámon sem azért, hogy valamit tegyek, sem azért, hogy valamit ne tegyek, sem ezen, sem az előző kormányok­tól soha semminemű jutalmat nem kértem és nem kaptam. Ennek dokumentálásául engedje meg a t. ház, hogy egy körülményre hívjam fel a figyelmét. Az utolsó választások alkalmával, midőn ezen mandátumot kaptam, én nem is ugy léptem fel, mint hivatalos jelölt, hanem tisztán polgártársaim bizalmából kaptam mandátumomat. A mi a »Magyar Közigazgatás« czimü la­pot illeti, melynek szerkesztője és tulajdonosa vagyok, a következő kijelentést teszem: Én ezt a szaklapot ezelőtt 20 évvel alapítottam saját erőmből és saját erőmből tartom is fenn. Ennek a lapnak részére sem ezen, sem más kormánytól soha semmi szubvencziót nem kértem és nem kaptam. Ahhoz Jehát Rakovszky István képviselő urnak, hogy nekem ezen lap után mennyi jöve­delmem van, épen semmi köze nem lehet; én ezt a gyanúsítást ezzennel vissza is utasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül megjegyzem, hogy biztosítom a t. képviselő urat, hogy szellemi téren kifejtett munkássággal szerzett bárminemű anyagi vagy más előnyeit én tőle soha irigyelni nem fogom, (Helyeslés a jobboldalon) sőt, többet mondok, azokra kiváncsi sem leszek, (Elénk helyeslés jobbfelől.) Rátkay László jegyző: HellebronthGréza! Hellebronth Géza: T. képviselőház! A közös hadügyminiszter ur, lovag Pjtreich beszédének a hatása alatt állok még ma is. És őszintén megvallom, hazafiúi aggodalmamban és méltó felháborodásomban csakis ennek a törvényhozás­nak, a magyar törvényhozásnak tekintélye iránt való tisztelet és a parlamenti illem tartóztatnak vissza attól, hogy ezen alkotmányunkat sértő, közjogi állásunkat teljesen ignoráló, apostoli királyi esküvel szentesitett törvényeinket lábbal tipró hadügyminiszteri nyilatkozatok ellenében ne a kaszárnyák szótárából merítsem a kifeje­zéseket, amelyekkel ezen nyilatkozatot vissza­utasítsam éi kellő méltatásban részesítsem. A hadügyminiszter ur méltó képviselője annak a négyszázéves osztrák katonai szellem­nek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A hadügy­miniszter ur előtt nincsen magyar alkotmány, de nincs előtte osztrák alkotmány sem; ő előtte nincs semmiféle tételes törvény, egyesegyedül az ő császári ura által kibocsátott és fentartott katonai szolgálati szabályzat van. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Erre a katonai szolgálati szabály­zatra esküszik ő és ennek örök időkre való sérthetetlenségét hirdeti, ezért a katonai szol­gálati szabályzatért kész a kardjára ütve azt megvédelmezni. A közös hadügyminiszter ur beszélt a dele­gácziónak hadügyi albizottságában, beszélt a báró Walterskirchen, dr. Derschatta, Bärenrei­ter és a Lueger urak ujjongó tapsai között. Egész beszéde az osztrák katonai hatalom és az osztrák katonai hatalom hagyományainak dicsőí­tése. Egész beszéde megtagadása Magyarország külön önálló állami létezésének, megtagadása a kiegyezésnek, megtagadása a paritásnak és az 1867: XII. törvényezikknek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) tehát megtagadása ezen törvényezikken alapuló jelenlegi közjogi állásunknak is. Meg­tagadása, t. ház, a hadügyminiszter ur beszéde nemcsak annak a kilenczes bizottság által fel­állított katonai programmnak, a melyet az önök kebeléből kiküldött hazafiak alkottak meg, hanem megtagadása annak a katonai programmnak 'is, a melyet maga a t. miniszterelnök ur volt szives előadni itt a házban. Ez a beszéd teljes dezavuá­lása a magyar kormány elnökének; ez a beszéd határozott visszautasítása mindazoknak a nem­zeti vívmányoknak, mindazoknak a nemzeti engedményeknek, mindazoknak az Ígéreteknek, melyeket a t. miniszterelnök ur nekünk itt a házban szives volt elmondani és megigérni. A hadügyminiszter ur egész beszédén vörös fonal­ként húzódik végig a chlopyi hadiparancs. Meg­látszik rajtuk, hogy ugyanegy apától, ugyanegy anyától származhattak, nagyon meglátszik raj­tuk, hogy ugyanegy boszorkánykonyhából kerül­tek ki. Benne van az ő beszédében a létszám­emelés és az ujabb, mérhetetlen katonai ter­44*

Next

/
Thumbnails
Contents