Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

377. országos ülés 190b január 16-án, szombaton. 347 bizottságokban megüresedett tagsági állások betöltése. A választásnál a ház tagjai legyenek szívesek figyelembe venni, bogy a ház asztalára három urna tétetik le: egyikbe a jegyzőre, másikba az egyes bizottsági tagokra adják szavazataikat a képviselő urak, a harmadik urnába pedig a horvát képviselő urak — a kik a közoktatásügyi bizottságban megüresedett tagsági állásra nem szavaznak — fogják beadni szavazójegyeiket; az 6 számukra tehát külön urna tétetik le. B szerint méltóztassanak szavazataikat beadni. A névsort olvassa gr. Esterházy Kálmán jegyző ur, a távollévők jegyzékét vezeti Dedovics György jegyző ur. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a névsort). Elnök: A szavazás befejeztetvén, a beadott szavazatlapok az eredmény megállapítása végett kiadatnak a jegyzői karnak. A szavazás eredménye az ülés végén fog előterjesztetni. Napirend szerint áttérünk az ujonczmegajánlási törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatására. Előbb azonban Boncza Miklós képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. Boncza Miklós: T. ház! Személyes kérdésben kívánok nyilatkozni. A tegnapi ülésben, akkor, a mikor a miniszterelnök ur igen fontos kijelentéseket tett, Rakovszky István képviselő ur minden igaz ok nélkül a következőket kiáltotta felém (Olvassa)) »20.000 írt! Boncza a lapjáért 20.000 frtot kap a kormánytól.« T. ház! Ezzel szemben a következő kijelentést teszem. Hosszas politikai pályámon sem azért, hogy valamit tegyek, sem azért, hogy valamit ne tegyek, sem ezen, sem az előző kormányoktól soha semminemű jutalmat nem kértem és nem kaptam. Ennek dokumentálásául engedje meg a t. ház, hogy egy körülményre hívjam fel a figyelmét. Az utolsó választások alkalmával, midőn ezen mandátumot kaptam, én nem is ugy léptem fel, mint hivatalos jelölt, hanem tisztán polgártársaim bizalmából kaptam mandátumomat. A mi a »Magyar Közigazgatás« czimü lapot illeti, melynek szerkesztője és tulajdonosa vagyok, a következő kijelentést teszem: Én ezt a szaklapot ezelőtt 20 évvel alapítottam saját erőmből és saját erőmből tartom is fenn. Ennek a lapnak részére sem ezen, sem más kormánytól soha semmi szubvencziót nem kértem és nem kaptam. Ahhoz Jehát Rakovszky István képviselő urnak, hogy nekem ezen lap után mennyi jövedelmem van, épen semmi köze nem lehet; én ezt a gyanúsítást ezzennel vissza is utasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül megjegyzem, hogy biztosítom a t. képviselő urat, hogy szellemi téren kifejtett munkássággal szerzett bárminemű anyagi vagy más előnyeit én tőle soha irigyelni nem fogom, (Helyeslés a jobboldalon) sőt, többet mondok, azokra kiváncsi sem leszek, (Elénk helyeslés jobbfelől.) Rátkay László jegyző: HellebronthGréza! Hellebronth Géza: T. képviselőház! A közös hadügyminiszter ur, lovag Pjtreich beszédének a hatása alatt állok még ma is. És őszintén megvallom, hazafiúi aggodalmamban és méltó felháborodásomban csakis ennek a törvényhozásnak, a magyar törvényhozásnak tekintélye iránt való tisztelet és a parlamenti illem tartóztatnak vissza attól, hogy ezen alkotmányunkat sértő, közjogi állásunkat teljesen ignoráló, apostoli királyi esküvel szentesitett törvényeinket lábbal tipró hadügyminiszteri nyilatkozatok ellenében ne a kaszárnyák szótárából merítsem a kifejezéseket, amelyekkel ezen nyilatkozatot visszautasítsam éi kellő méltatásban részesítsem. A hadügyminiszter ur méltó képviselője annak a négyszázéves osztrák katonai szellemnek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A hadügyminiszter ur előtt nincsen magyar alkotmány, de nincs előtte osztrák alkotmány sem; ő előtte nincs semmiféle tételes törvény, egyesegyedül az ő császári ura által kibocsátott és fentartott katonai szolgálati szabályzat van. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Erre a katonai szolgálati szabályzatra esküszik ő és ennek örök időkre való sérthetetlenségét hirdeti, ezért a katonai szolgálati szabályzatért kész a kardjára ütve azt megvédelmezni. A közös hadügyminiszter ur beszélt a delegácziónak hadügyi albizottságában, beszélt a báró Walterskirchen, dr. Derschatta, Bärenreiter és a Lueger urak ujjongó tapsai között. Egész beszéde az osztrák katonai hatalom és az osztrák katonai hatalom hagyományainak dicsőítése. Egész beszéde megtagadása Magyarország külön önálló állami létezésének, megtagadása a kiegyezésnek, megtagadása a paritásnak és az 1867:

XII. törvényezikknek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) tehát megtagadása ezen törvényezikken alapuló jelenlegi közjogi állásunknak is. Megtagadása, t. ház, a hadügyminiszter ur beszéde nemcsak annak a kilenczes bizottság által felállított katonai programmnak, a melyet az önök kebeléből kiküldött hazafiak alkottak meg, hanem megtagadása annak a katonai programmnak 'is, a melyet maga a t. miniszterelnök ur volt szives előadni itt a házban. Ez a beszéd teljes dezavuálása a magyar kormány elnökének; ez a beszéd határozott visszautasítása mindazoknak a nemzeti vívmányoknak, mindazoknak a nemzeti engedményeknek, mindazoknak az Ígéreteknek, melyeket a t. miniszterelnök ur nekünk itt a házban szives volt elmondani és megigérni. A hadügyminiszter ur egész beszédén vörös fonalként húzódik végig a chlopyi hadiparancs. Meglátszik rajtuk, hogy ugyanegy apától, ugyanegy anyától származhattak, nagyon meglátszik rajtuk, hogy ugyanegy boszorkánykonyhából kerültek ki. Benne van az ő beszédében a létszámemelés és az ujabb, mérhetetlen katonai ter44*