Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-376

•376. országos ülés 1904 január 15-én, pénteken. 343 Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Holló Lajos: Szavazás is lesz. (Halljuk! Halljak! a jobboldalon. Félkiáltások a baloldalon: Szünetet kérünk!) Darányi Ferencz: T. ház! (Nagy zaj. Halljak! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Tekintettel arra, (Felkiáltások a baloldalon: Holnap! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy a gróf Tisza István által tegnap beadott indítvány felett még ma szavazás is fog történni, tekintettel arra, hogy interpelláczió van bejegyezve .. . Elnök: Nincs! (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs!) Darányi Ferencz: . . . kérem, hogy beszédemet holnap tarthassam. (Felkiáltások a jobboldalon : Ma!) Elnök: A t. képviselő ur kérelmének a házszabályok értelmében csak ugy adhatnék helyet, ha a t. ház beleegyeznék. (Felkiáltások a baloldalon : Holnap! Holnap! Felkiáltások, a jobboldalon : Ma!) Minthogy azonban a félkettőtől még öt perez választ el és igy még több ideje van egy félóránál, kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszélni. (Felkiáltások a baloldalon: Holnap !) Darányi Ferencz: Abban a meggyőződésben élek és azt hiszem, hogy ezt mindnyájan egyértelmüleg helyeselni fogják, hogy az obstrukcziót ebben a házban senki sem szereti, senki sem kedveli, sőt valamennyien egyforma hazafias aggodalommal iparkodunk azt megszüntetni. (Felkiáltások a jobboldalon: Lássuk!) Erre kell törekednünk, de ha komoly, őszinte és hazafias a szándék, hogy az obstrukeziót megszüntessük, mindenekelőtt annak okát kell megszüntetni. (Helyeslés a baloldalon. Zaj és mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Nagyon helyesen mondta gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy a kétszinüség, kétértelműség helytelen dolog és hogy tiszta cseppet kell a pohárba önteni. Ezt a tiszta helyzetet keresi, azt hiszem, minden őszinte és jó hazafi itt a házban; különösen keresik ezt azok, a kik a harezot még ma is folytatják azért, mert semmi eredményt nem látnak azon hazafias küzdelmek után, a melyeket eddig itt folytattak. Azt csak nem mondhatom eredménynek, a mit a Kossuth-párt mélyen t. feje a leszerelés indokául felhozott, hogy mert nem lehet elérni a magyar vezényszót és a magyar nyelv érvényesülését a közös hadseregben, azért leteszszük a fegyvert? Ez nem eredmény, ez nem képez megnyugtatást arra, hogy a harezot ne folytassuk, sőt ez késztet, hogy a harezot továbbra is körömszakadtáig folytassuk. (Helyeslés balfelöl.) Abban ugyanis nem lehet nézeteltérés a házban, hogy minden jog innét kell, hogy eredjen, tehát az is, hogy a magyar nyelvnek joga a hadseregben mikép érvényesüljön, ennek az országgyűlésnek a határozatától függ. Ez alku tárgyát nem képezvén, nem lehet egy másik. velünk megalkudni nem biró félnek duzzogásától feltételesen függővé tenni azt, hogy jogainkat érvényesíteni akarjuk-e vagy nem? Mikor oly jelenségekkel találkozunk, mint a melyekkel az u. n. obstrukeziós mozgalom alatt most találkozni szerencsétlenségünk van, akkor valóban azok is, a kik eddig talán pihentek és harczolni nem akartak, kell, hogy velünk egy sorompóba álljanak, (Helyeslés balfelöl.) mert igazán szomorú az, a mint gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam igen szépen, helyes közjogi tudással kifejtette, hogy az osztrák államférfiak micsoda közjogi botlásokat, sérelmeket követnek el rendszeresen velünk szemben is, hogy Pitreich hivatalos minőségben az osztrák delegáczióban nem átallja azt az elvet vallani, hogy a hadsereg nem az államok, hanem a nemzetek közös hadserege. A nemzetek alatt nem a két államot értette, nem az osztrák nemzetet és a magyar nemzetet, hanem egyszerűen a nemzetiségeket, a szlovéneket, tótokat, cseheket és szerinte a magyar fajt, hogy tehát a közös hadsereg ezen nemzeteknek közös hadserege. Mikor aztán ezzel szemben áll a mi miniszterelnökünknek tegnapi semmitmondó, limonádés nyilatkozata, a melyben iparkodott elég ügyesen szavakat mondani el, de elvet egyetlenegyet sem kifejtem, akkor igazán szomorú helyzetben vagyunk, és kétszeresen okunk van arra, hogy abba ne hagyjuk ezt a küzdelmet, mert örök homály marad abban a tekintetben, hogy mi a jogunk és mi nem? (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Avagy talán megnyugvást szerezzen nekünk a Derschatta-féle indítvány felett hozott osztrák határozat, a mely egyenesen belekotorász nemcsak a mi közjogunkba, hanem különösen a magyar király felségjogaiba. Ez olyan eljárás, mintha szomszédom az én mellényzsebembe nyúl és aranyaimat akarja onnan kihalászni, ha vannak benne. Ez egészen közönséges emberi törvény, de én azt nem engedem meg az illető idegennek, legyen előkelő vagy nem. Derschattának ez az indítványa és az e felett hozott határozat szakasztott ilyen kotorászás és jogtalan beavatkozás állami életünkben a közjog terén. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Csodálatos, hogy mi ezzel szemben megvédeni nem tudjuk vagy nem akarjuk magunkat. A helyzet konstatálásakép bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy a mint én közjogi és politikai történetünket ismerem, itt még nem volt rá példa, hogy akár egy magyar politikus, akár a magyar törvényhozás egyetlenegy esetben is vita tárgyává tette volna az osztrák császár fejedelmi jogait, (Igaz! ügy van! a baloldalon.) és mi azok tárgyalásába bárminemű módon beavatkozni megkíséreltük volna. Erre senki példát nem tud, mert a magyar emberben bizonyos alkotmányjogi érzés születésétől fogva megvan, a mi mindenesetre