Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-376

376. országos ülés 190k január 15-én, pénteken. 337 törekvését, hogy a magyar nyelv jogai a hadseregben érvényesüljenek; tudom azt is, hogy ezt 1867 után nem sürgette, de olyan fellépését, olyan beszédét, olyan érvelését, a melylyel ő az egységes, vagy a német szolgálati nyelv mellett síkra szállott volna, én nem ismerem. (Ugy van bal felől.) Tehát már a nyelvkérdésben sem fedi egymást a hadügyminiszternek álláspontja azzal az állásponttal, a melyhez a szabadelvüpárt programmjának összeállításánál én is hozzájárultam, és a mely tisztán opportunisztikus és halasztó természetű. Gr. Tisza István miniszterelnök: Opportunisztikus, de nem halasztó természetű! {Nagy zaj balfelöl.) B. Kaas Ivor: Annál rosszabb, akkor lemondó természetű! Gr. Apponyi Albert: Akkor legalább merem állítani, hogy e tekintetben nincs egyértelműség a szabadelvű párt tagjainak felfogásában. (Ugy van! balfelöl.) Ivánka Oszkár: Változik az időről időre! Gr. Apponyi Albert: De menjünk tovább. Akármint legyen ez, itt megint azt mondhatná valaki, hogy mivel ez idő szerint abban a programúiban, a melyhez én is hozzájárultam, a nyelvkérdés megoldásának követelménye nem foglaltatik, tehát ez idő szerint ez a különbség csak elméleti természetű, gyakorlatilag a közvetlenül megoldandó feladatokra nem hat ki. Hát vizsgáljuk ezeket a közvetlenül megoldandó feladatokat. A szabadelvű pártnak programmjában előkelő helyet foglal el a magyar honosságú tiszteknek visszahelyezése a magyar csapatokhoz, vagyis, helyesebben szólva, a mint a pártprogramra nagyon helyesen általánosabb alapra fekteti ezen követelményét, régibb törvényeinknek és az 1868-iki királyi kézirat azon rendelkezéseinek végrehajtása, melyek szerint a magyar csapatoknál a legfelsőbb fokozatokig magyar tisztek alkalmaztassanak. A szabadelvű párt programmja, mint mondám, igen helyesen csak mellékesen hivatkozik a 68-iki királyi rendeletre, mert van nekünk egy ennél sokkal erősebb jogforrásunk: régibb, de ma is életben lévő törvényeink, az 1792: IX., az 1807:1., az 1830: VII. és az 1840:11. t.-czikk, a melyek mind kimondják azt, hogy magyar csapatoknál kizárólag magyar honosságú tisztek alkalmazandók a legmagasabb fokozatokig. Nézzük most ezzel szemben a hadügyminiszter ur álláspontját (olvassa): »Auf ein Princip, die Offiziere gleichsam nach ihrer Heimatszuständigkeit einzutheilen und sie bei der aus anderen Grundén nothwendigen territorialen Lokation der Regimenter auch noch sesshaft zu machen, kann und wird die Heeresleitung niemals eingehen.« (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXI. KÖTET. Buzáth Ferencz: Frivol játék, a mit a nemzettel űznek! B. Kaas Ivor: Tessék megnyugodni, hogy sohasem jönnek vissza a magyar tisztek. (Nagy zaj.) Gr. Apponyi Albert: Hát, t. képviselőház, »auf ein Princip«. Engedelmet kérek, hiszen a magyar törvényekben épen az elv van kimondva. (Ugy van! balfelöl.) Lehet aztán arról szó, hogy ezen elv alól lehet bizonyos kivételeknek helye, ezeket a kivételeket azonban aztán ismét, ha ezekre valóban szükség van, a törvényben kellene megállapítani, és a törvényhozás által kellene ezen kivételek megengedhetőségét létesíteni. De hiszen a jellemző momentum törvényhozásunk ezen anteaktái szerint a magyar közjog jelenlegi állapotában és abban a programúiban, a melyet a szabadelvű párt magáévá tett, épen az, hogy az elv ismertessék el, hogy az elv tartassák fenn; és ezzel az elvvel szembe a t. közös hadügyminiszter ur a legmerevebb, legünnepélyesebb negácziót szegezi! A gyakorlati keresztülvitelben pedig három korlátot szab ezen elv megvalósításának. Először, hogy meg ne zavartassák az által az előléptetés az egész hadsereg egységes konkretuált státusában; másodszor, hogy meg ne fosztassanak egyes tisztek attól a jogtól, hogy bizonyos ezredekbe való beosztásukat kérhessék; harmadszor, hogy a tisztek teljes katonai kiképeztetésének érdekei ne szenvedjenek. Erre az egységes konkretuál- státusra nézve egy megjegyzést kell tennem. Ezzel az egységes konkretuál-státussal mindig akkor találkozunk, mikor abból valamely nemzeti követelményünk megtagadására vagy meg ha tárolására kell következtetést vonni, de megszűnik ennek hatályossága akkor, mikor abból a nemzetre valamely előny származnék. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Igazolni fogom azt, a mit mondtam. A tábornoki kar a közös hadsereg és a honvédség között szintén egységes konkretuál-státust képez. De mondják meg nekem, akár a t. miniszterelnök ur, akár a t. honvédelmi miniszter ur, hogy miért történik az, hogy mikor a honvédséghez áthelyezik a jelesebb, magyar honosságú tábornokokat, azokra nézve a honvédséghez való áthelyezés a hadosztályparancsnoksággal az ő katonai pályájuksirbadőlését jelenti, (Igaz! Ugy van! balfelöl) ós hogy az egyetlen mádi Kovács György kivételével — a kinek áthelyezésénél bizonyos formaságok érvényesültek, a melyekre nem akarok most kitérni és a hol egy olyan világra szóló tehetséggel volt dolga a hadügyi vezetőségnek, a melyet ignorálni lehetetlen volt — a konkretuál-státus egységének nagyobb dicsőségére soha sem történt meg az, hogy egy magyar tábornok, a ki a honvédségnél a hadosztályparancsnoki állást a legnagyobb képességgel, lelkiismeretességgel és eredménynyel tölti •be, a hadtestparancsnokságig felvinné? Ha van egységes konkretuál-státus, akkor annak érvé43