Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

•!>• 365. országos illés 1903 deczember 29-én, kedden. Különösen három szempont az, (Sálijuk! Halljuk! a haloldalon.) mely bennünket megerősít régibb elhatározásunkban. Az első szempont az, hogy azzal az állami renddel szemben, melyet a kormány kinál, a póttartalékosok behívásának elkerülésével szemben le kellene mondanunk a nemzetnek jogairól; le kellene mondanunk azoknak a jogoknak érvényesítéséről, a mely jogokhoz a mi hitünk és meggyőződésünk szerint a nemzetnek legnagyobb érdekei fűződnek. A másik szempont az, hogy bele kellene nyugodnunk abba, hogy ebben az országban újjáéledjen és újból megerősödjék az a kormányrendszer, a mely ellen annak idején a háznak ez az oldala elkeseredett harczot és — mindjárt mondhatnám — eredményes harczot is vívott, a melyet négy év óta megbukottnak tartottunk és a melyet én röviden akként jellemezhetek, hogy ez a kormányzati rendszer a lemondást hirdeti a nemzet javára, de a boldogulást hirdeti a politikai téren szereplők javára; holott a mi hitünk és meggyőződésünk szerint a nemzet javára, az ország előmenetelére csakis az a politikai rendszer szolgálhat, a mely a politikai egyének részére hirdeti a lemondást és az önzetlenséget, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) de a mely a nemzet jogaiban megalkuvást és meghátrálást nem ismer. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A harmadik szempont, a melynél fogva nekünk ragaszkodnunk kell eljárásunkhoz, a mely csak ujabban jutott felszínre, de a melyet én rendkívüli fontosságurak tartok, az, hogy a t. kormány azon az utón jár különösen külpolitikai vonatkozásaiban, a mely utat mi a nemzetre nézve végzetesnek, nagy áldozatokkal járónak és igen veszélyesnek, sőt esetleg olyannak látunk, a mely könnyen katasztrófa elé vezethet. (Ugy van! a baloldalon.) Erről, ha megengedi a t. ház, később bővebben fogok nyilatkozni. Mind a három szempontot csupán azon vonatkozásokban mérlegelem, a melyek összefüggnek a tárgygyal, összefüggnek magával a nagy katonai kérdéssel, a melyről itt szó van. Mielőtt azonban ezt tenném, a t. honvédelmi miniszter úrral van egy kis tisztázni valóm ama polémia tekintetében, a mely közöttünk felmerült. Minapi beszédében, nem a tegnapiban, de azelőtt tartott beszédében a t. honvédelmi miniszter ur oly állításomat czáfolta meg, a melyet meg sem tettem. Azt mondta ugyanis, hogy tévedek abban, hogy azok az önkéntesek, a kik most a sorozáson kívül beléptek a hadsereg kötelékébe, nem számíttatnának be az ujonczjutalékba, mert igenis beszámíttatnak. Itt a t. honvédelmi miniszter ur igen előzékenyen, a miért köszönettel tartozom neki, felajánlotta nekem és a ház bármely tagjának, hogy tekintsük meg a nyilvántartási iratokat, a melyek erre nézve a honvédelmi minisztériumban vezettetnek, és akkor meg fogunk győződni arról, hogy ezen önkéntesen belépett katonák igenis beszámíttatnak az ujonczjutalékba. T. képviselőház! Egy szóval sem mondtam, hogy nem számíttatnak be, és nem is veszem igénybe a t. honvédelmi miniszter ur által felajánlott betekintést, mert a t. miniszter ur egyetlen szavára feltétlenül elhiszem, hogy az így van. Én egészen mást mondtam. Azt mondtam, hogy az által, hogy a véderőtörvényben a hadsereg kiegészítésének különböző módjai egymástól függetlenül vannak felállítva, ez által mód és alkalom nyittatott a hadügyi kormányzatnak arra, hogy a létszámot toborzás utján a felajánlott ujonczléfszámon felül is felemelheti. Nem mondtam egy szóval sem, hogy megteszi, de megteheti. Itt rámutattam annak az intézkedésnek fontosságára, a mely a békelétszám kontingentálásában, törvény utján való meghatározásában nyilvánul, mert ha a békelétszám törvényesen meg van állapítva, akkor ezzel egyszerűen útját vágta a törvényhozás annak, hogy a hadügyi kormány a békelétszámot önkéntesen, toborzás utján — a mely az ujonczlétszámba be nem számíttatik — nagyobbíthassa és emelhesse. (Ugy van! a baloldalon.) Rámutattam arra, hogy a t. kormány és a t. miniszterelnök ur az által, hogy ennek a követelménynek elleneszegült ós kijelentette, hogy nem járulhat ahhoz, hogy a békelétszám törvény szerint kontingentáltassék, épen útját állja a hadsereg és a békelétszám ilyen utón való terjeszkedésének. Sajnos, a dolognak eme lényege elől az igen t. honvédelmi miniszter ur kitért, erre egy szóval sem reflektált, valamint nem reflektált azon szerény kérésemre sem, hogy nyújtson a képviselőháznak felvilágosítást arról, hogy az idén a hadsereg állományának önkéntesek befogadása utján való kiegészítése mekkora mérveket öltött. Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Körülbelül 5000. Lovászy Márton: Köszönöm. Az igen t. honvédelmi miniszter ur ugyanebben a beszédében a hadsereg szellemével is foglalkozik és azt mondja, hogy nincs a véderőben talán egyetlenegy faktor sem, melynek ne az volna a törekvése, hogy a véderő szelleme a nemzet szivéhez, szelleméhez közelebb hozassák, és azt is kijelentette a t. honvédelmi miniszter ur, hogy ő ezt a törekvést teljes szívvel és lélekkel támogatja, sőt felhívott bennünket is, hogy mi is támogassuk őt ebben a törekvésében. Hát, t. honvédelmi miniszter ur, mi ennek a felhívásnak mindenkor a legnagyobb készséggel teszünk eleget, mert nekünk is az a törekvésünk, hogy a hadsereg és a nemzet nemcsak közelebb hozassanak egymáshoz, de szívben és lélekben összeforrjanak, mert erős meggyőződésünk, hogy csakis az a hadsereg lehet erős, csakis az a nemzet lehet feltétlen biztonságban, és csakis az a trón lehet hatalmas és megingathatatlan, a hol a hadsereg és a nemzet között