Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-375
375. országos ülés 190í ]\ anuár Ik-én, csütörtökön. 323 nem ismeri. (EllenmondásoJc a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Ismeri a »Nation«-t és a »Nationalität«-et. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon rosszul tudják a képviselő urak, mert a »Nationalität« szó itt Magyarországon nőtt ki és ezt mi alkalmazzuk azért, hogy a mi fogalmainkat német nyelven kifejezni tudjuk. (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások balfelöl.) Rákosi Viktor: Az osztrákok is használják! Gr. Tisza István miniszterelnök: A német nyelv ismeri a »Volk« és »Nation« közti különbséget, azonban a »Volk«-nak megint egészen más, sokkal inkább állami és politikai értelme van, mert Volk valamely területnek állami kapcsolatba vont népessége. (Halljuk! HalljuJc! a jobboldalon.) A másik az, hogy épen abban az eszmelánczolatban és épen abban a mondatban, a hol ez a kifejezés előfordul, előfordul az is, hogy a közös hadseregben egyik »Nation«, vagy egyik nemzet sem akarja elnyomni a másikat. Hát engedelmet kérek, egy ilyen határozott kijelentés a hadsereg felelős vezetője részéről épen a képviselő urakkal szemben, a kik minduntalan arról panaszkodnak, hogy a hadsereg germanizál, hogy a hadsereg a németség javára el akarja nyomni a hadsereg nem német tagjait, épen ez a kijelentés megnyugtatásul szolgálhatna és a képviselő urak megelégedéssel vehetnék tudomásul. (Mozgás a baloldalon. HalljuJc ! Halljuk a jobboldalon.) Nem tagadom azt, hogy itt ebben a vonatkozásban elmosódik az a különbség, a mely fönnáll — hisz nincs magyar ember, a ki kétségbe vonja — a magyar nemzet és a Magyarországon vagy Ausztriában élő nemzetiségek között. A kérdés csak az. hogy ez a különbség elmosódik-e a beszédben általában és nem nyilvánul-e a beszéd igen fontos tartalmi részében, mert ettől függ azután, liogy az intencziót helyesen Ítélhessük meg. És itt azután legyen szabad a beszéd azon részére hivnom fel a figyelmet, a hol a közös hadügyminiszter ur a közös katonai nevelésről beszél és a hol azt mondja, hogy a Magyarországon lévő katonai intézetekben más intézkedés szükséges, mint Ausztriában, két okból: először azért, hogy az intézetekbe felvett fiatalságnak a tanulást ne nehezítse meg a német tannyelv, másodszor azért, hogy az átlépés a katonai intézetekből polgári intézetekbe és az érettségi vizsga letétele lehetségessé tétessék. Ugy gondolom, ebben magában mindenesetre a magyar nyelvnek és a magyar állam kulturális intézményeinek olyan elismerése foglaltatik, (Ugy van! a jobboldalon.) a mely abszolúte nem hasonlítható össze azzal a bánásmóddal, a melylyel a monarchiában élő nemzetiségek nyelvei a hadsereg részéről találkoznak. (Ugy van! a jobbóldalon.) B. Kaas Ivor: Kétféle középiskola! (FélMáltások a jobboldalon: Vizet! Zaj balfelöl. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: De tovább megy a közös hadügyminiszter ur; beszél arról is, hogy szükséges, hogy a tisztikarnak nem magyar állampolgár tagjai is mentül számosabban tudják a magyar nyelvet és kijelentést ad azon meggyőződésének, hogy igenis a hadseregnek fontos érdeke az, hogy sok nem magyar tiszt is tudja a monarchia »zwei maasgebende Sprache«-ját: két irányadó vagy döntő fontosságú nyelvét. Hát, engedelmet kérek, itt ismét a magyar nyelv fontossága van kiemelve, szemben a nemzetiségek nyelvével. (Ugy van! a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Abból nem kérünk! (Felkiáltások a jobboldalon: Vizet! Borogatást neki! Zaj a baloldalon.) Gajáry Géza: Borogatást neki! (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én azt gondolom, hogy ezekből az idézetekből világosan következik, hogy egyáltalán nem lehetett szándéka a közös hadügyminiszternek az, hogy a magyar nemzetet és annak nyelvét a nemzetiségek és azok nyelvével egy kalap alá vegye. A fontosabb kérdés azonban az, hogy azok, a miket a hadügyminiszter ur a dolog érdemére, a tervezett reform részleteire vonatkozólag mond, ellentétben álíanak-e a szabadelvű párt programmjával és azon kijelentésekkel, a melyeket e kormány nevében e házban tenni szerencsém volt ? És itt, azt hiszem, nyugodt lélekkel mutathatok rá, hogy azok a kijelentések, a melyek a magyar nyelvnek a közös katonai tanintézetekben való tanítására vonatkozólag tétettek, teljesen fedik egymást a szabadelvű párt programmjában foglalt nyilatkozatokkal. Fedik először azért, mert a szabadelvű párt programmjának idevonatkozó pontjai is abból indulnak ki, hogy a tantárgyak jelentékeny része magyarul taníttassák legalább oly mérvben, hogy a belépő magyar ifjak előmenetelét a tannyelv ne akadályozza; ugyanezt ismétli a közös hadügyminiszter ur, mint egyik indokot, hogy nem akarja, hogy a belépő magyar ifjúságot a tannyelv kérdése akadályozza. Másik kritériuma a szabadelvű párt programmjának az, hogy a kiképzett növendékek a magyar nyelvet teljesen bírják. Ha a közös hadügyminiszter ur azt akarja elérni, hogy a kadétiskolákat vagy a katonai reáliskolát végzett növendékek magyar nyelven tehessenek érettségi vizsgát valamely magyar tanintézetnél, ugy ebben mindenesetre benne foglaltatik az, hogy ezeknek a növendékeknek a magyar nyelvet teljesen birniok is kell. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) 41*
