Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-375
312 375. országos ülés 1904 január 14-én, csütörtökön. urnak mostani válasza teljesen megsemmisítő, mert ugyanaz, a mit ő mond, az a chlopyi hadiparancsnak másolata. Okolicsányi László: Ujabb kiadása! Szederkényi Nándor: Ujabb kiadása. E szerint a chlopyi hadiparancsból folyó következtetések nincsenek eltemetve, azok ma is élnek, azokat hirdeti a közös hadügyminiszter, daczára annak, hogy a t. miniszterelnök ur már azzal akart megnyugtatni, hogy hiszen rendben van minden, pedig nincsen rendben. Az a beszéd, a mit Pitreich ur a Peichsrath delegácziójában tartott, egyenes ellentéte a magyar alkotmányosságnak, egyenes provokálása a magyar országgyűlésnek arra, hogy tessék megnyugodni abban, a mit Pitreich ur mond. Molnár Jenő: Azt mondja, hogy ugy sem kaptok többet! Szederkényi Nándor: Én a tegnapi és a mai lapokat olvasván, a magyar lapoknak tudósításaiból azt a hitet merítettem, hogy a kormánypárton ez az ügy szintén nagy felháborodást keltett; hogy a kormánypárt is helyteleníti azt, hogy az is zúgolódik és érzi a sérelem súlyát. Molnár Jenő: Még a »Presse«is helyteleníti, és azt mondja, nem volt okos dolog ezt most felvetni, Szederkényi Nándor: Azt hittem, hogy idejövet valóságos forrongó krátert fogok találni a magyar közjog e megcsúfolása miatt. Kitör majd az elkeseredés és keresni fogja az alkalmat, hogy mindezeket visszautasítsa. íme a jelenet: nézzenek körül, a kormány néma fej-térd-hajtással nézi a dolgot. Nem tudom, sajnálkozik-e felette, nem tudom, megnyugszik-e benne, ugy látom, hogy bizonyos fátumszerüség vett rajta erőt egy gondolatban, hogy itt van gróf Tisza István, ő ma az ország, a többség vezetője, ezzel a haza meg vau mentve. Természetes dolog, hogy mi erről a helyről ebben megnyugodni nem tudunk. Kossuth Ferencz: Bizony nem! Szederkényi Nándor: Hogy a t. miniszterelnök urnak mily felfogása van Pitreich nyilatkozataira nézve, arra mindenesetre kíváncsi az egész ország, szeretné hallani, hogy ebben a nagy dologban, ebben a — lehet mondani — örvényszerüleg kavargó kérdésben a t. miniszterelnök ur miként fogja- az ő hajóját kormányozni? Miként fogja ebben a kavarodásban, a mely közte és a most nyilatkozó hadügyminiszter között felmerült, — mert ha nem is nevezte meg egyenesen, de kérdésen kivül neki szólt, — miként fogja ebben a nagy kavarodásban a dolgot eligazítani ? Erre nézve igen kíváncsi az egész ország. Mi feltétlenül várjuk és követeljük a nyilatkozatot, de megszoktuk már, hogy a mi szavunk csak olyan, mint a falra hányt borsó. Néhány borsószem itt e czifra falakról pókhálókat ver le, a többi lehull a földre. De reméljük, hogy a föld a borsószemeket ki fogja csiráztatni, ha nem is ma, vagy holnap, de majd jön idő, a mikor kifejleszti és megérlelésre fogja juttatni. (Igaz! a baloldalon.) Nem tudom, érzi-e a t. miniszterelnök ur a veszélynek súlyát, a mikor igy a hadsereg egységes vezérletéről, vezényletéről beszélnek, majd pedig utóbb a Reiehsrathban nyilatkozók a felségjogokra vonatkozó kitételeket adnak elő ? Nem tudom, hogy a katonai oktatásra vonatkozó kifejezései és nyilatkozatai a t. hadügyminisztériumnak megegyeznek-e a t. miniszterelnök ur véleményével, a melyben, igaz, programmbeszéde alkalmával kifejezte, hogy még annak a módszerét megállapítani nem lehet és megállapítva nincs is, hogy a katonai oktatásban a magyar nyelv miként érvényesüljön ? Hogy valamelyes érvényesülést czéloznak, ezt mondta programmbeszédében; azonban hogy az miképen jut kifejezésre, azt mondta, hogy e felett még végleges döntés nincs. Hiszen Pitreich ur sem mondott egyebet, mint azt. hogy a mi itt a magyar országgyűlésen a kormány syájából elhangzott, az még nem az utolsó szó, még nem befejezett dolog. Gr.Tisza István miniszterelnök: Hol mondta? Kérem ezt felolvasni. Szederkényi Nándor: Pitreich azt mondta, hogy azok az ígéretek, a melyek itt történtek, még nem befejezettek. Ezt mondta a tényleges kivitelre nézve. A szavakat hirtelenében nem tudom kikeresni, de tény, hogy ez mondatott. A helyzet tehát ma az, hogy Pitreich hadügyminiszter szerint, habár a magyar miniszterelnök ur bizonyos nemzeti követelésekre vonatkozólag kijelentéseket tett, ezek a kijelentések nem befejezett dolgok. Ez Pitreichnak beszédéből kitűnik. Továbbá a magyar minisztériumnak a nézete pl. a katonai birásko'dásra nézve ott tudva nincs. A t. miniszterelnök ur múltkor kifejezte, hogy valóban a magyar kormány kebelében még most tanácskoznak a felett, hogy a magyar nyelv a katonai bíráskodásnál mikép érvényesíttessék. Ebben tehát teljesen megegyeztek, és ha egyes reichsrathi képviselők és egyes bécsi lapok ugy kommentálják Pitreich beszédét, hogy abban a magyar kormány ígéreteire határozott nyilatkozatok nem találhatók, ebben megint igazuk van, mert hiszen a magyar miniszterelnök maga kifejezte, hogy az oktatásnál a magyar nyely alkalmazásának mérve még nincs meghatározva. A magyar nyelvnek a katonai bíráskodásban való behozása szintén tanácskozás tárgya lesz, ennélfogva Pitreich hadügyminiszter erre nézve sem mondhatott határozott nyilatkozatot. Én ezeket konstatálom itt a magyar kormány ígéreteivel szemben, melyek tehát nem voltak szerintem egyebek, mint üres mogyoró csörgetése és a csörgetésből mi megértettük, hogy üresek és Pitreich ur is konstatálja, hogy azok valóban üresek. Ezzel a részével tehát végeztem is Pitreich ur előadásának, azonban azon elvi részével, me-