Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

37í. országos ülés 1901 január 13-án, szerdán. 297 A t. képviselő ur beszéde végén felvetette azt az eszmét, hogy mondjuk ki, hogy ezek a fizetési többletek a nyugdíjba csak azoknál a tisztviselőknél számitandók be, a kik 1906-ban még szolgálatban vannak. Polónyi Géza: Például! Lukács László pénzügyminiszter: Hát azt hiszem, hogy ily intézkedésnek — habár elismerem, hogy egyesekre bizonyos jogtalan előny háramlik a törvény idevágó rendelkezéséből — mégis igen sokan éreznék hátrányos hatásait olyanok, akikkel szemben ez igazságos nem volna. Polónyi Géza: Miért? Lukács László pénzügyminiszter: A dolog ugy áll, hogy annak feltételei, kit lehet hivatalból nyugdíjazni, a törvényben meg vannak állapítva, és a kinél ezek a feltételek nincsenek meg, az csak önként mehet nyugdíjba, de azt nyugdíjba kényszeríteni nem szabad. Vannak azonban olyan tisztviselők, a kiknél ezek a kötelező feltételek még nem állottak be, a kik azonban vagy fizikai vagy szellemi okok miatt az állami szolgálatra már nem igen alkalmasak. Már most ezek az emberek nem fognak nyugdíjba menni, hogyha ilyen diszpozicziót veszünk fel, hanem be fogják várni az 1906-ot, terhére lesznek addig az adminisztrácziónak, semmi hasznát nem fogjuk nekik venni, a fizetést élvezik és elfoglalják a helyét másoknak, talán érdemesebbeknek. Polónyi Géza: Azokat lehet hivatalból nyugdíjazni. Lukács László pénzügyminiszter: Nem lehet! Polónyi Géza: Dehogy nem. a ki képtelen! Lukács László pénzügyminiszter: Ez bizonyítja legjobban, hogy, ámbár nekünk törvényes pragmatikánk nincsen, még sem vagyunk egészen pragmatika nélkül, mert van számos törvényünk, a melyben a tisztviselők jogai pontosan és világosan körül vannak irva. De ezenkívül vannak, ha nem is törvények, de törvény erejével felruházott szabályok, azok a pénzügyminisztérium részéről összegyűjtött szolgálati szabályok, melyeket a minisztertanács utján az összes minisztériumok elfogadtak. Ezek, habár nem is a törvényhozás állapította meg őket, de alkalmazásban vannak, a kormány kötelezőknek tekinti ezeket magára nézve és ezekben a szabályokban pontosan körül van irva, hogy mikor lehet egy tisztviselőt hivatalból nyugdíjazni. Ismétlem : vannak olyan emberek, a kik megérettek a nyugdíjazásra, de a formai kellékek hiányozván, ezek továbbra is terhére lesznek az adminisztrácziónak, de viszont van a dolognak egy másik oldala is, hogy t. i. ez által méltánytalanul fogunk sújtani olyanokat, a kik 40 évig becsületesen, tisztességesen szolgáltak, a kik minden tekintetben megérdemelték, hogy az állam őket jótéteményeiben részesítse. Ezek is elesnének egynéhány, talán érdemetlen ember miatt a törvényjavaslat kedvezményeitől, sőt kiterjedne ez a büntetés, ez a méltánytalan sujtás azok KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, XXI. KÖTBT. özvegyeire, családjaira, és igy azt hiszem, hogy a humanitás követelményeivel is összeütközésbe jönnénk sok esetben, ha ezen rigorózus szabályt akarnánk egynéhány érdemetlen miatt alkalmazni és azért arra kérem a t. képviselőtársamat, ne méltóztassék ezen indítványához ragaszkodni. Mindezek alapján kérem végül a t. képviselőházat, hogy ne csak általánosságban, de részleteiben is méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Elénlc helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan szólani. Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Az előttem felszólaló képviselő urak közül többen kifogásolták az előttünk lévő javaslatot abból a szempontból, hogy az igazságszolgáltatás közegeiről, nevezetesen a birákról és az ügyészekről nem gondoskodik eléggé és különlegesen. ISTessi Pál t. képviselő ur egyenesen felhívást intézett hozzám, hogy jobban gondoskodjam az igazságszolgáltatás alkalmazottainak érdekeiről, mint a hogy ezt eddig tettem. En azt hiszem, hogy a mennyiben ez szemrehányás akar lenni, én arra rá nem szolgáltam. Hiszen kétségtelen, hogy igen magas ideálokat lehet felállítani a bíróság működéséről és ezeket az ideálokat teljesen vallom én is a tekintetben is, hogy működésük tisztasága és sikeressége anyagiak által is segítve legyen. Hivatkozni lehetne Angliára pl, a hol a birák igen nagy fizetéseket élveznek, persze ott négyszáz egynéhány fizetett biró van és 23 ezer ingyenes biró. Ilyen állapotok nálunk keresztül nem vihetők. A ki a reális életet tartja szem előtt, annak számolni kell az adott körülményekkel, nekünk különösen számolnunk kell különösen a pénzügyi viszonyokkal. Már most a mi az én álláspontomat illeti, a melynek alapján bátor voltam mondani, hogy a mennyiben szemrehányás akart lenni a felhívásban, nem szolgáltam reá: ez kifejezést nyer az u. n. régebbi javaslatban. Ebben a bírákra nézve különös gondoskodás történt, nem az által, hogy ők az általános fizetésrendezés alól kivétettek, hanem történt az által, hogy ők bizonyos státusrendezésben részesültek, a mely végeredményében az ő fizetési viszonyaik javítását czélozía és eredményezte. Ez a státusrendezés ugyanazt a czélt szolgálta tehát, mint a mely czélt el lehetett volna érni az által, ha a bíráknak fizetése különlegesen szabályoztatik. Már most, a mi a jelenlegi javaslatot illeti, ennek az egész története mutatja, hogy itt ilyen státusrendezésnek egyáltalában nem volt helye. Hiszen a jelenlegi javaslat eredetileg abból indult ki, hogy egy bizonyos összeget, a mely a múlt évi költségvetésbe fel volt véve, addig is, míg a fizetésrendezésről szóló törvény megalkottatik, az állami alkalmazottaknak pótlékként biztosítson. Később lett azután ebből a fizetésrendezés természetével biró pótlék, a mely egyszersmind a jövőben is ki fog adatni. Ez tehát 38