Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

280 37b. országos ülés 190b január 13-án, szerdán. A ház Lovászy Márton képviselő ur indítvá­nyát elfogadta, és e szerint a 2. §. töröltetik s ezzel egyúttal Okolicsányi László képviselő ur­nak az elleninditványa is elesik. Ezzel a második szakasz felett a szavazás megtörténvén, most még azon határozati javas­lat felett kell határozni, a melyet Kovács Pál képviselő ur adott he. Kívánja valaki annak a felolvasását? (Nem!) Nem kívánja senki. Fel­teszem a kérdést: kérem azon képviselő urakat, a kik Kovács Pál határozati javaslatát elfogad­ják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Ki­sebbség. A ház Kovács Pál határozati javasla­tát nem fogadta el. Áttérünk most a részletes tárgyalás során a törvényjavaslat harmadik szakaszára. Szőts Pál jegyző (olvassa a 3. szakaszt). Münnich Aurél előadó: T. ház! Természetes dolog, hogy miután a második szakasz kihagya­tott, illetőleg töröltetett, most a 3. §. helyébe 2. §. teendő. Rátkay László jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! E sza­kaszhoz egy törlést indítványozok, a mely ekkép szól (olvassa): »A harmadik szakaszból e sza­vak : »a ki ez iránt a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg fog intézkedni« töröltessenek. Marad tehát annyi, hogy: »Ezen törvény végrehajtásá­val a honvédelmi miniszter bizatik meg.« Indokolásom a következő: Itt ismét — hogy a leggyöngóbben fejezzem ki magamat — egy közjogi,félreértésre nyílik tér. (Halljuk! Hall­juk!) És én arra kérem a t. házat, hogy ezeket a közjogi félreértésre szolgáló kifejezéseket tör­vénykönyvünkből kitörölni igyekezzék. Ha ezen szakasz változatlanul megmarad, akkor ismét egy formát szolgáltatunk arra, hogy egy leendő Lustkandl ebből a törvényből már az összbiro­dalomnak kormányzatát is ki fogja magyarázni. Mert ha már az ujonczok megajánlásáról szóló törvényből, szolgáljon az akár a mennyiség meg­állapítására, akár a megállapított mennyiség megszavazására, azt lehet következtetni, hogy annak végrehajtása a honvédelmi miniszter által a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg fog tör­ténni, akkor ebben egy közös kormányzat esz­méje tétetett le, a miből azután az összbiroda­lom is következtethető. Az 1867 : XII. törvény­czikk 27. §-a világosan megmondja, hogy (ol­vassa): »Közös minisztériumot kell felállítani azon tárgyakra, a melyek valósággal közösek. E minisztérium a közösügyek mellett sem az egyik, sem a másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gya­korolhat.* Ha ez igy áll, akkor az én indítványom­nak helyt kell adni, (Folytonos zaj. Mnök csen­get. Halljuk! Halljuk!) mert ezen szakasz ér­telmében ezen ujonczmennyiség megállapítását és megajánlását czélzó törvény végrehajtása csak a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg történ­hetik meg, ez pedig: egy közös kormányzati eszmét foglal magában, a mely egyenesen össze­ütközésben van az 1867 : XII. t.-cz. most idé­zett §-ának betűjével és szellemével. Annál inkább kell ezt tennünk, mert Ausz­triában mindinkább előnyomul az a gondolat, hogy Magyarországot az összbirodalmi eszméhez kell szoktatni és aztán be kell kebelezni. Az 1867 : XII. t.-cz. pedig világosan megmondja, hogy az ujonczmegajánlás ugy törvényhozásilag, mint kormányzatilag a nemzet magának tartja fenn, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ha ez igy van, akkor ezen törvényhez a közös hadügy­miniszternek semmi köze. De vájjon a t. hon­védelmi miniszter ur meg fogja-e küldeni a törvényt a közös hadügyminiszternek, hogy: » nagyméltóságú közös hadügyminiszter, a ma­gyar országgyűlés egy ilyen törvényt alkotott, a melyet én csak közös : egyetértésben hajthatok végre, tehát ebből a czélból megküldöm azt önnek« ? Vagy pedig a ház elnöksége fogja meg­küldeni a törvényt a közös hadügyminiszter­nek ? Mert ha egy törvénybe beleiktatjuk, hogy az a közös hadügyminiszterrel együtt hajtható csak végre, akkor azt nekünk vele közölnünk kell. Ha pedig erről nincs intézkedés, akkor olyan illetéktelen beavatkozásnak nyitunk tért, a milyent Lustkandl fejtegetéseiben láttunk, a ki egy törvénykönyvünkbe véletlenül becsuszam­lott helytelen szón egy egész közjogi épületet emelt fel, hogy kimutassa, hogy Magyarország­nak önálló alkotmányossága nincs, nem volt és nem is lehet.­Ez az elv az, a mely engem felszólalásra kényszerit. Tudom, hogy a múlt évi törvényben már ez a paragrafus be volt iktatva, de ebből nem következik, hogy ezt az egyszer elkövetett hibát folyton elkövessük az ország hátrányára, közjogunk megkisebbitésére. (Ugy van! balfe­löl.) Mivel tehát ez a törvény ujonczmennyiség­megállapitást foglal magában, az ujonczmeg­ajánlásra vonatkozó törvényhozási és kormány­zati intézkedést pedig az ország magának tar­totta fenn, ennélfogva semmi esetre sem foglal­hat helyet e törvényben oly intézkedés, hogy ezt a törvényt a honvédelmi miniszter ur a közös hadügyminiszterrel együttesen hajtsa végre. Mert hiszen nincs mit végrehajtani ; következik az ujonczmegajánlási törvény. A végrehajtás ennek alapján fog végbemenni. A mikor letár­gyaltuk ezt a törvényt, akkor azt veszszük elő. Mit fog tárgyalni időközben a hadügyminiszter­rel a honvédelmi miniszter ezen törvény alap­ján ? Semmit, Tehát minek ez a hibás és vég­zetes pont itt törvénykönyvünkben, a melylyel csak tért nyitunk arra, hogy ezen hibásan becsu­. szamlott szavakból következtetéseket faragjanak a mi közjogunk hátrányára, a melyek reánk nézve vógzetszerüek lehetnek ? Kötelességünknek tartjuk tehát, az ilyen pontot, ha hibás, kiiga­zítani. Ennélfogva én indítványozom, hogy e czéltalan szavak a törvényből töröltessenek és

Next

/
Thumbnails
Contents