Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-373
373. országos ülés 1904 január 12-én, kedden. 275 háznak minden tagja átérzi azt a szenvedést, azt a végtelen martiromságot, a melyet kiállanak a politikai viszonyok alakulása folytán a póttartalékosok rendkívüli behívásuk miatt. (Igaz ! TJgy van! jobbfelöl.) Visszaélnék házszabályadta jogommal, hogyha erre nézve kiterjeszkedném. Különben is módot fogok találni a közel jövőben, saját felfogásomnak minden tekintetben kifejezést adni és egészen őszintén e tekintetben nyilatkozni. Most csak egyszerűen arra konkludálok, hogy én is csatlakozom Okolicsányi László képviselőtársamnak indítványához; a mennyiben pártomnak néhány tagjával beszélve, biztosítékot nyújtunk mi is arra, hogy nem időmulasztással és halogatással akarunk bármi czélt elérni, hanem a legrövidebb idő alatt tárgyaljuk le a tisztviselők fizetéséről szóló javaslatot. Ennélfogva én is kérem, kegyeskedjék a ház Okolicsányi indítványát elfogadni és a holnapi napirendre a tisztviselők fizetésének javításáról szóló törvényjavaslatot kitűzni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Mindenekelőtt megjegyzem, hogy Eakovszky István t, képviselőtársam téved abban, hogy mi nem kezdhetnők meg az ujonczjutalékról szóló törvényjavaslat tárgyalását, mielőtt a létszámmegállapitási törvényjavaslat harmadszor is megszavaztatott volna, mert természetesen az ujonczjutalék megajánlásáról szóló javaslat harmadszori megszavazása nem történhetik meg a másiknak harmadszori megszavazása előtt. Minden stádiumban meg kell, hogy előzze az előbbi javaslat az utóbbit. Á jelen esetben azonban, miután a helyzet ugy áll, hogy előreláthatólag a holnapi ülést valószínűleg igénybe venné még ezen javaslat, ha a t. képviselő urak azt kívánják, hogy a holnapi ülés napirendjére a létszámot megállapító javaslat után a tisztviselők fizetésére vonatkozó javaslat tűzessék napirendre, én ehhez az indítványhoz hozzájárulok, azonban annak kijelentésével, hogy ezt a napirendet csak a holnapi ülésre értem. (Zaj a baloldalon.) Bartha Miklós: Már most kinek van igaza, urak ? (Zaj a jobboldalon.) Borbély György: Egy obligóból kibújtak! Bartha Miklós: Mégis csak külömb ember a miniszterelnök! (Zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha bárminő előre nem várt körülménynél fogva a holnapi ülés ezzel a két tárgygyal nem végezhetne, akkor a holnaputáni ülésre mégis az ujonczjutalékról szóló javaslatot kérném kitűzni. (Helyeslés.) Ezek után csak egyetlenegy megjegyzésem van még. Azok után, a miket a magyar vezényszó kérdésében tett megjegyzésemre Eakovszky István t. képviselőtársam mondott, most már nagyon kíváncsi volnék megtudni, hogy az igen t, néppártnak mi az álláspontja, követeli-e a magyar vezényszót, igen, vagy nem ?! Rakovszky István: Épugy, mint önök, igen. Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát mi nem. (Zaj bal felöl. Felkiáltások: Ez uj dolog!) Hát nagyon fogok örülni, ha ez dokumentálva is lesz és a néppárt hivatalos álláspontja az lesz, hogy a magyar vezényszót követeli. Csakugyan ezen kérdésben nem volna helyes, ha közéletünknek egy olyan fontos faktora, mint a néppárt, homályban hagyná a közvéleményt az iránt, hogy a magyar vezényszó kérdésében tulajdonképen hogyan gondolkozik. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Eakovszky István személyes kérdésben kíván Iszólani. Rakovszky István: T. képviselőház! A t. miniszterelnök urnak tökéletesen igaza van abban, hogy nagyon helytelen lenne, ha a néppárt egy ilyen fontos kérdésben nem nyilatkoznék. Én azt hiszem, hogy valamennyi elvbarátaink kinyilatkoztatták, és én is kinyilatkoztattam itt a házban, hogy mi tovább megyünk, mint a t. Kossuth-párt, hogy mi mindazon nemzeti vívmányokat, melyeket ők követeltek, szintén követeljük, de kijelentjük egyszersmind, hogy nemcsak katonai téren vannak a nemzeti vívmányok terén mulasztások, a melyek egy 35 éves megrögzött párturalomnak következményei voltak, s hogy mi ezeknek az érvényesülését is követeljük, csak azt az időt, a mikor felvettettek, nem tartjuk alkalmasnak, mert kétlem, hogy ezt a dolgot most keresztül lehetne vinni. Ezt január 26-iki beszédemben mondtam. Akkor a t. miniszterelnök urnak ós a t. többségnek ez ellen kifogása volt, ellentállást fejtettek ki. Ha már a t. miniszterelnök ur egy kérdést koczkáztatott meg irányomban, és minket oly magasra honorált, hogy a közérdek követeli, hogy ennek a legkisebb néppártnak állásfoglalását megismerjék, hát azt hiszem, sokkal nagyobb közérdek követeli, az ellenzék és az egész ország követeli azt, hogy a t. miniszterelnök urnak egy ígéretéről tiszta képet nyerjünk. A t. miniszterelnök ur által ő Felsége és a szabadelvű jtárt elé terjesztett programm második pontja a következőleg szól (olvassa): »A katonai büntető eljárás mielőbb terjesztessék az országgyűlés elé. A szóbeliség és nyilvánosságra alapított eljárásnál a magyar államnyelv érvényesítendő. Ennek módozatait az előterjesztendő törvény lesz hivatva megállapítani.* (Felkiáltások jobb felől: No!) Itt egy kérdés történt tegnap, és a t. miniszterelnök ur erre adós maradt a felelettel, (TJgy van ! balfelül. Ellenmondások és felkiáltások a jobbboldalon: Tudomásul is vették!) Nem vettük tudomásul. Hát ha már a t. miniszterelnök oly jogos közjogi kívánsággal bír, a mi kívánságunk csak még jogosabb és ón kérdem a t. miniszterelnök urat, igaz-e az, a mi a »Neue Ereié Pressé«-ben volt ? (Felkiáltások jobb35"
