Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés Í90b január i2-én, kedden. 267 szentesittetni és törvényerőre emelkedni, kimondja a magyar törvényhozás, hogy a magyar kormány köteles az 1903. év végéig törvényjavaslatot terjeszteni elő az ujonczjutaléknak változatlanul meghagyására vagy megváltoztatására nézve. (Felkiáltások balfelbí: Nevetséges !) De az én meggyőződésem szerint ez a rendelkezés nem állhat meg a jelen viszonyok között politikailag sem. Mert mit mond ez a szakasz? Mit rendel? Azt rendeli, hogy ugy a hadsereg, mint a honvédség ujonczjutalókának a körülmények szerint továbbra is változatlanul meghagyására, vagy megváltoztatására czélzó javaslatokat a kormány bizonyos időben előterjeszteni köteles; tehát a körülmények szerint, vagyis a viszonyoknak, az állapotoknak, a fejlődésnek, a politikai helyzetnek — mert csak ezeket tekinthetem a körülményeknek — mérlegelésével. Hát én nem hiszem, hogy ebben a házban akár a kormány, akár bárki is elzárkózzék az elől, a mi itt a múlt évben lejátszódott, s a mi még most is fenforog. S mik e körülmények ? Én a magam részéről egyik legfontosabb körülménynek tartom azt, hogy itt a politikai helyzet alakulásai közben kitűnt az, hogy a nemzet áldozatkészsége, s ekként az ujonczlétszám megállapítása, annak felemelése vagy leszállítása szoros összefüggésben van a nemzet kebelében felmerülő, felmerült és elemi erővel kitörő és érvényrejutni akaró nemzeti kívánalmakkal. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hát, t. képviselőház, ha a kormány a körülmények szerint — a mire ez a szakasz a kormányt utasítani akarja — kivan javaslatot tenni arra nézve, hogy az ujonczlétszám hogyan állapíttassák meg, akkor még a mai napon egyáltalában nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtegye, mivel azon körülmények, a melyek egyedül lehetnek döntők a kormánynak az ujonczlétszámra vonatkozó javaslatok előterjesztésére, teljesen bizonytalanok, megállapítva abszolúte nincsenek. Hiszen elég itt csak arra utalnom, a mit az előttem felszólalt t. képviselőtársaim is felhoztak, arra t. i, hogy, a mikor magának a szabadelvű párt katonai programmjának egyik alapvető tétele a katonai büntetőtörvény reformja és pedig akként való reformja, hogy abban a magyar tárgyalási nyelv érvényre jusson, akkor nekünk az igen t. miniszterelnök ur még csak a tárgyalások stádiumáról sem tud tiszta képet adni, sőt itt elhangzott beszédében, kijelentéseiben ellenmondásba keveredik azon nyilatkozatokkal, a melyeket más utón bocsátott nyilvánosságra. Hiszen, t. képviselőház, a mikor a tárgyalások megszakításának hire a sajtóban felmerült, félhivatalos kijelentések és félhivatalos czáfolaíok jelentek meg, a melyek azt mondották, hogy ez a hir valótlan, mert a tárgyalások folytattatni fognak. De hát, t. képviselőház, mit lehet folytatni ? Folytatni csak azt lehet, a mit már megkezdettünk. Ezt kijelentette a félhivatalos czáfolat. A t. miniszterelnök ur pedig mit mondott? A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy ezek a tárgyalások csupán a magyar kormány kebelében folynak és igy kifelé a hadügyminisztériummal vagy az osztrák kormánynyal tárgyalások egyáltalában meg sem kezdettek. Ilyen ellenmondó nyilatkozatok hallatára természetes, hogy a közvélemény teljességgel nincs és nem lehet tájékozva a dolgok valódi állapotáról, s arról, hogy ez a fontos nemzeti reform tulajdonképen milyen stádiumban van. Vagy, t, képviselőház, annak a jellemzéséül, hogy a helyzet mennyire bizonytalan és menynyire nincsenek tisztázva azon körülmények, a melyek egy, az ujonczjutalékra vonatkozó, reális előterjesztés bázisául szolgálhatnának, utaljak-e azon disputákra, a melyeknek a felségjog kérdésében tanúi voltunk? Nem akarok most, t. képviselőház, ebbe belebocsátkozni; elég csak arra utalnom, hogy azon határozatnak, a melyet a képviselőház egyhangúlag elfogadott, politikai és jogi kihatásait másként értelmezi ez a párt, a mely pedig annak meghozatalára nagy súlyt fektetett, és egészen másként értelmezi a miniszterelnök ur, s ennek következtében az ő pártja is. Azonkívül, t. képviselőház, utalhatnék arra is, a mit ép az imént hozott fel Kováes Pál t. képviselőtársam, t. i. a kétéves katonai szolgálatra. Jól tudjuk, t. képviselőház, hogy ez a kérdés mennyire belevág a mi népünknek egész életrendjébe, s valóban lehet mondani, hogy igen mélyre ható érdekeket érint. Ennek a kérdésnek eldöntése előtt lehetséges-e az ujonczlétszám megállapításáról, az ujonczlétszámnak reális alapon való meghatározásai-ól szólani, ha nem azzal a szándékkal teszszük, hogy ezen kérdés elintézését, ugy mint a többit is, mint a katonai büntetőtörvény reformját, s a többi úgynevezett nemzeti vívmányokat ad graecas calendas elhalaszszuk ? (Ugy van! balfelöl.) Én érteném ennek a szakasznak rendelkezését, a mely, mondom, utasítást ad a kormánynak, hogy az ujonczlétszám megállapítására bizonyos időn belül előterjesztést tegyen ; érteném ezen szakasz rendelkezését, ha ezen szakasz a véderőtörvény revíziójára nézve adott volna a kormánynak utasítást, és arra nézve tűzött volna ki záros határidőt. Mert csakugyan abnormis helyzet az, hogy a mikor a szerves véderőtörvény, a mely 10 évre van megalkotva, a mint tudom, nem járt le egyéb rendelkezéseiben, de épen abban a rendelkezésében lejárt, a mely a legfontosabb, a mely az egésznek a tengelye, t. i. az ujonczlétszám megállapítása tekintetében; ós akkor, a midőn éveken keresztül provizóriumokkal tartatik fenn az állapot: akkor éveken keresztül nincsen a kormány abban a stádiumban, hogy előterjesztést tegyen, hogy annak az organikus törvénynek reformja, megváltoztatása vagy helybenhagyása iránt bátorsága legyen a törvényhozás elé lépni. (Ugy van! balfelöl.) 34*