Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés 1904- január 12-én, kedden. 253 jeszteni, a mely az Önök programmjának teljesen megfelel. (Helyeslés balfelöl.) Várom, hogy vájjon mi fog győzni önökben: az önök hazafias érzése-e, — B. Kaas Ivor: Vagy a meggyőződésük ! (Derültség balfelöl.) Molnár Jenő: . . . vagy a hatalom és pártkapocs, a mely az önök lelkét és meggyőződését fogva tartja. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: Szederkényi Nándor képviselő következik szólásra! Szederkényi Nándor: T. ház! Én határozati javaslatot nyújtottam he, a melynek értelmében a t. honvédelmi miniszter ur a békelétszám megállapításáról adjon be törvényjavaslatot. Ezen szakaszban a létszám megállapítása foglaltatik egy évre és én szükségesnek tartottam, ugy a mai időknek, mint a jövendőnek is, felvilágosítással szolgálni arra nézve, hogy vájjon mire lehetünk mi elkészülve a hadilétszámok tekintetében; hogy vájjon a t. honvédelmi miniszter ur fiókjában mi van elrejtve; vájjon a létszám felemelésére vonatkozó, visszavont törvényjavaslat nem fog-e a legrövidebb időn belül ismét benyujtatni, vagy pedig a véderőről szóló és beterjesztendő törvényben nem fog-e az a létszámfelemelés még nagyobb mennyiségben szerepelni ? En meg vagyok győződve arról, hogy a kormány addig fogja ezt a kérdést halogatni, a mig ebből a kellemetlen kelepczéből, a melybe jutott, kibontakozik; a nemzeti fellobbanás lángja azután egy kissé alább fog szállani; figyelme más kérdések felvetése utján szintén el fog tereltetni ettől a dologtól; a kormány azután megteszi a maga intézkedéseit az iránt, hogy az alkalmatlan egyének útjából eltávolíttassanak, és akkor azután ismét előáll azzal a tervezettel, a mely már itt a t. ház előtt feküdt, a mely tervezet, vagyis az ujonczlétszám felemelésére vonatkozó törvényjavaslat, különben, tulajdonképen ma sincsen visszavonva, (Ugy van! balfelöl.) hanem csak fel van függesztve. Igaz, hogy az mondatott arra nézve, hogy hiszen a kormány annak tárgyalását most nem kívánja, nem sürgeti; (Mozgás balfelöl.) ez igaz; ma igy áll a dolog; ma nem sürgeti, de hogy holnap nem fog-e ismét előlépni vele, azt a t. előadó ur épen ugy nem tudja . . . Münnich Aurél előadó: De tudja! Ugron Gábor: Akkor miért nem veszik vissza? Münnich Aurél előadó: Majd ha ez meg lesz szavazva! Szederkényi Nándor: Még valószínűbb, hogy még a honvédelmi miniszter,, ur sem tudja, Münnich Aurél előadó: Ő is tudja! Szederkényi Nándor: Egyébiránt az, hogy visszavétetik azon alakban, a melyben a ház előtt fekszik, technikai és formalitási tekintetben is egy szükségesség, mert hiszen ugyanazon alakban, ugyanazon terminusokkal, ugyanazon formákkal az már többé nem szerepelhet a ház előtt. Azt tehát uj alakban kell előterjeszteni. így, ha a t. előadó ur azt mondja, hogy az e javaslatnak letárgyalása után visszavonatik, abban egyáltalában megnyugtatás nincsen arra nézve, hogy más alakban vagy pedig a véderőjavaslatban nem fog-e újra előterjesztetni. Én biztos vagyok abban, hogy az elő fog terjesztetni és miután ezt előre látom és miután itt a kormány ezen czim alatt is elaltatni igyekszik a közvéleményt, nemcsak elaltatni, hanem a helyes gondolkozás irányából kizökkenteni is akarja: én tehát már ezt előre látva nem tűrhetem meg egy perczig sem, hogy ezeket a dolgokat itt ne jelezzük és ne jósoljuk a jövőre, a mi biztos kilátásban van, hogy akkor azután, ha majd a mi küzdelmünk netalán eredménytelen marad, akkor rámutathassunk, hogy milyen téves volt az itt, ezen oldalon ülőknek eljárása, a kik egyszer kieresztették a kormányt a kényszerhelyzetből, a mely kormány azután még azon nemzeti követelésekre nézve is, melyek eddig kilátásba helyeztettek, a visszavonulót minden vonalon meg fogja fújni. Mert én arról is meg vagyok győződve és abban igazat adok egy igen beavatott férfiúnak, a ki azt mondotta, — nem tartozik itt a ház elé, hogy ki volt, fő az, a mit mondott — hogy ha azt hiszik, hogy azok a nemzeti követelések, melyek eddig a kormánypárt programmjába fel voltak véve, vagy pedig itt egyesek által előterjesztettek, megvalósíttatnak, hát ez nagy tévedés, mert azok megvalósítva nem lesznek soha. Én nem keresem az indokait annak, a ki ezt előttem igy kifejezte, mert én is azon meggyőződésben vagyok, hogy azok megvalósítva nem lesznek. íme, a t. miniszterelnök ur tegnapi felszólalásában gróf Apponyi Albert interpellácziójára a katonai büntető törvénykönyvet illetőleg már egy választ is adott és bár konstatálni lehet, hogy egy év óta folyik ez a küzdelem az ország érdeklődése mellett, mégis csak tegnap hallottuk és értettük meg. hogy a t, kormány arra nézve, hogy a büntető törvénykönyvben a magyar nyelv alkalmaztassék-e és mily mértékben és hogyan, még csak most tanácskozik. Ennek a tanácskozásnak pedig vége nem lesz. Ha egyszer majd nyugalom és csend lesz ezen a téren, akkor azután az a fiók, a melybe az fog jutni, majd zárva is marad, bár lesznek egyesek, a kik a követelésekkel elő fognak állani, lesznek interpellácziók, hogy hol van már a katonai büntető bíróság, de azok épugy el fognak hangzani, mint elhangzottak harmincz esztendőn keresztül Horvát Boldizsár ideje óta, a mióta azt lehet mondani: időszakonkint felmerült a katonai bíráskodás követelése és minduntalan az helyeztetett kilátásba, hogy a befejezéshez közeleg és most értesültünk arról, hogy a kormány kebelében még csak most folynak a tanácskozások