Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

216 371. országos ülés 1904- január 9-én, szombaton. sági tagok nem a kerület választóinak a törvényhatóság összes választóihoz viszonyított aránynyal megfelelő számban esnek az egyes kerületekre, hanem némely kerületek feltűnő előnyben részesülnek mások felett? 3. Ha a m. kir. belügyminiszter ur ezen törvénysértésekről eddig tudomással nem bir, hajlandd-e ezen ügyet alapos tanulmány tárgyává tenni és Arad vármegye törvényhatósági bizottságának fent idézett 1097/903. kgy. sz. szabályrendeletétől a jóváhagyást megtagadva, azt megsemmisíteni és Arad vármegye közönségét utasítani, hogy uj, az 1886 : XXI. t.-cz. 29- és 30. §-ait szem előtt tartó szabályrendeletet dolgozzon ki? Annyival is inkább szükségesnek tartottam ezt az interpelláczíót megtenni, mert Arad vármegyében egy mozgalom indult meg arra vonatkozólag, hogy ennek a szabályrendeletnek a jóváhagyása a belügyminiszter részéről kieszközöltessék és a dolgot ugy állítják fel, hogy a mennyiben ezen szabályrendelet jóváhagyását a belügyminiszter megtagadná, ez kedvezés akarna lenni a románoknak. (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy is van!) Ez nem kedvezés, ez a törvénynek a megtartása, pedig a törvény megtartása senkire nézve sem képez kedvezményt. Mi sem a kormánytól, sem senki mástól kedvezést nem várunk, de azt elvárjuk, hogy a törvény megtartassák ugy a belügyminiszter, mint a vármegye részéről. Ez igy van. Erre vonatkozólag egy Aradon megjelenő újság a dolgot ugy állítja fel, hogy Tisza Istvánnak a nemzetiségi politikáját abból lehetne megítélni, vájjon jóváhagyja-e, vagy megsemmisiti-e ezen szabályrendeletet. En azt hiszem, t. képviselőház, hogyha a belügyminiszter megtagadná ettől a törvényszabályrendelettől a jóváhagyást, ez nem mutatna arra, hogy néki mi a nemzetiségi politikája, legfeljebb azt mutatná meg, hogy a belügyminiszter tiszteli-e a törvényt vagy sem. Mi nem várunk tőle mást, mint törvénytiszteletet. Elnök: Az interpelláezió kiadatik a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek. Dedovics György jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház! Még egy másik ügyre vonatkozó interpelláczíót is leszek bátor előterjeszteni, a mely esetben a marosillyei főszolgabíró és Zám község elöljárósága által épen olyan flagránsan meg lett sértve a törvény, mint a miiyen flagráns törvénysértést képezett az általam előbb felhozott eset. Az ügy felvilágosítása czéljából szükségesnek tartom a tény állást előadni ugy, a mint arról a hely színén meggyőződtem. A marosillyei főszolgabíró a múlt őszön egy rendeletet adott ki Zám község elöljáróságának, a melynek értelmében felosztotta a községet két részre és a község egyik részében lévő gyermekeknek kötelességévé tette, hogy az odavaló állami iskolába kell járniok, a község másik részében lakó gyermekek szülőinek pedig megengedte azt, hogy gyermekeiket a felekezeti iskolába küldjék el. Ez a rendelet, melyet a községi elöljáróság a helyi szokás szerint kidobolás utján tett közhírré, nyilván ellenkezik az 1868-ik évi XXXVIII. t.-czikk 6. §-ával, mely a szülőknek megadja azt a jogot, hogy gyermekeiket olyan iskolába küldjék, a milyenbe ők akarják, sőt odahaza is taníttathassák őket, csak kötelességükké teszi, hogy később a gyermekek nyilvános iskolában vizsgát tegyenek. De nem elégedett meg ezzel a marosillyei főszolgabíró, hanem, hogy törvénytelen rendeletének foganatot is szerezzen, azokat a szülőket, a kik gyermekeiket nem az állami iskolába, hanem a felekezeti iskolába küldték, a községi biró által megbüntettette, mint olyanokat, a kik gyermekeiket nem küldik iskolába. így törvénytelen módon lett több zárni lakos megbüntetve. Bátorkodom a névsort felolvasni: Tok Konstantin, Jóná

1

) Titus, Józsa Zosim, Jank Áron, Lukács Deneáse, Ilika Juon, Ilika jSTiculae, Morariue Juon, Urs Juon, Negru George, Jónás Alexándru, Petrucz Juon, Neagu Vaszilie, Ádám Antone, Burzse Moisze, Morariii Maricza, Karajé Szaveta, Burzse Androné és Jákob Georg. Ezen községi lakosokkal szemben a büntetést addig ismételtette a községi biró által, míg azok a kényszernek engedve gyermekeiket a felekezeti iskolából ki nem vették és az ő törvénytelen rendeletéhez alkalmazkodva, be nem íratták az állami iskolába. Kiss Ernő: Derék szolgabíró! Vlád Aurél; A ki a törvény ellenére cselekszik, derék szolgabíró? Akkor derék szabadelvű párt önök is. A ki a törvényt megszegi, az nem derék! (Zaj.) De nem elégedett meg evvel a szolgabíró, hanem, hogy hatalmát kimutassa, ezen törvénytelen bírságokat törvénytelen utón, zálogolás utján hajtotta he. Ilyen tényállás mellett, a melynek valóságáról én magam győződtem meg a helyszínén és a melynek valóságáért én magam kezeskedem, bátorkodom a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, valamint a belügyminiszterhez a következő interpelláczíót intézni (olvassa): A Zám községben lévő iskolaköteles gyermekeknek a gör.-kel. felekezeti iskola látogatásától való eltiltása és az állami iskolába belépésre törvénytelen eszközökkel való kényszerítése tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszter uraknak, hogy a maros-illyei járási hatóság hivatalos hatalmával visszaélve, a községi elöljáróság utján a zárni szülők egy részének kötelességévé tette, hogy iskolaköteles gyermekeiket ne az ottani gör.-kel. felekezeti, hanem az állami iskolába írassák be? 2, Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a zárni községi biró a maros-illyei főszolgabíró parancsára azon szülőket, a kik a törvénytelen rendeletet nem respektálva, gyerme-