Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-370
3/0. országos ülés 1904- január 8-án, pénteken. 173 intézkedtek is, névszerint meg is neveztek, hogy én fogok oda jönni, és félkettőkor érkezem a vasúton. Hogy ők ezt tudták, azt bizonyítja az, hogy az a négy fegyveres csendőr engem várt. Azt is tudták, hogy beszélni szándékozom, sőt azt is, hogy mely helyre hivták össze az embereket. Engem óva intettek már előre, hogy nehogy ott megállják, mert engem ott a csendőrök fognak pártfogásukba venni. (Mozgás balfelöl. Egy hang a jobboldalon: Ez személyes Mrde's?) Igenis személyes kérdés, mert.azt hiszem, kötelességem megmagyarázni a helyzetet b. Kaas Ivor képviselőtársamra való tekintettel, nehogy én essem a pletyka gyanújába. (Helyeslés. Hall juh! balfelöl.) Én, t. ház, azon a helyen megkezdtem beszédemet. De alig állok fel a kocsin, odajő hozzám a jegyző és azt mondja: »Tessék itt ezt a jegyzőkönyvet elolvasni.« (Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja él.) Megnézem a jegyzőkönyvet, s látom, hogy dr. Németh főszolgabíró és a jegyző, valamint, azt hiszem, két tanú aláírásával az volt benne mondva, hogy 9 órára volt megállapítva az odajövetelem, de miután én nem érkeztem meg, a főszolgabíró ur, a ki ott valószínűleg zsandárokkal várt rám, két óra eltelte után onnan eltávozott. Azt mondtam neki: »Látom, hogy ez jegyzőkönyv,« a mire ő azzal válaszolt, hogy: »a képviselő urnak itt beszélnie nem lehet.* Mutassa meg az erre vonatkozó parancsot, hogy nekem itt nem szabad beszélnem, egy olyan ország területén, a melyben, ugy tudom, még nem rég a jog, törvény és igazság használtatott jeligének, (Egy hang balfelöl: Már megszűnt!) s a melyről tudjuk, hogy itt a szólásszabadság az alkotmányos élet egyik attribútuma. (Mozgás bal felől.) Én beszélni kezdtem, mire a jegyző ur kimondta a kommandót: »Csendőrök íde!« A négy csendőr erre halálmegvetéssel oda lépett, (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mire én kijelentettem, hogy mindaddig, a míg a csendőrök, vagy helyesebben mondva, a hatóság engem olyan nyilatkozaton nem ér, a melyben én akár a nemzet, akár a törvény ellen, akár osztály-, akár vallásfelekezet ellen izgatok, s egyáltalában a mig én törvénysértő nyilatkozatot nem teszek: addig senkinek sincs joga a karhatalmat velem szemben igénybe venni, s addig nem is fogom abbahagyni beszédemet, hanem folytatom azt mindaddig, a mig a csendőrök a szuronyt mellemnek nem szegzik. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: A jegyző nem is rendelkezhetik, csak a biró! Udvary Ferencz: Nem akarok hosszadalmas lenni és a t, ház figyelmét sokáig igénybevenni nem kívánom. A hivatalos hatalom képviselőjének nem volt belátása, daczára annak, hogy senki ellen nem izgattam, sőt arra igyekeztem, hogy az ezen inczidens által igazán felizgatott néptömeget lecsendesítsem. Jövetelemnek czélját röviden elmondhattam és hozzátettem, hogy, ha akarnak, szavazzanak rám. De, t. ház, van itt egy ennél sokkal súlyosabb eset. (Halljuk! balfelöl.) Itt a jegyző hibázott, daczára annak, hogy neki nincs joga e tekintetben parancsolni. A következő faluba, Vasáruira megérkezvén, a néptömeg várt ott bennünket, és én elkezdtem beszélni. De alig szóltam egypár szót, odajött a kocsimhoz egy ember, s azt kérdi tőlem, hogy ki vagyok. Megmondtam tiszteletteljesen a nevemet. »Itt az ur nem beszélheti, feleli. — »Miért?« — »Mert a főszolgabíró ur ezt eltiltotta.* Ezt furcsának találtam. Azonban eközben a négy csendőr, a kik ott álltak, odaint a bírónak, a ki mint hatóság azért van ott, hogy ha törvénytelen dolgot tapasztal, annak eszköze lehessen, a csendőr mintegy utasítja a bírót, hogy tiltsa el a szót és a csendőr ezt megtette 2—3 esetben. Itt is ugyancsak megmagyaráztam neki, hogy erre joguk nincs, beszéltem, a nép itt is nagyon izgatott lett, de sikerült végre őket lecsillapítanom. Mikor a beszédnek vége volt, odamentem a csendőrökhöz és megkérdeztem, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! balfelöl.) vájjon micsoda indokból kifolyólag jut eszükbe nekik mint fegyveres eszköznek, mint fegyveres erőnek, a mely rendelkezésére kell, hogy álljon a hatóságnak, figyelmeztetni a birót, vagy quasi felhívni arra, hogy tiltsa be nekem a szót ? Ezt vájjon a szabály parancsolja-e neki, vagy mi? Érre aztán a csendőrök parancsnoka, t a ki altiszt volt, kijelenti, hogy ez szabad. Én ilyen szabályt nem ismerek, ilyen szabály nem lehet egy jogállamban. Nem lehet az, hogy az a fegyveres erő utasítsa, ugrassa azt a birót. (Ugy van! balfelöl.) A ki a hatóság képviselője, de a ki sajnos, nem áll az intelligencziának oly fokán, mint az a kitanított csendőrőrmester, vagy Pührer és természetes dolog, hogy a csendőrszurony előtt annak ép az a respektusa van, mint a minőnek meg kell lenni minden más embernél. Én azt hiszem, hogy ezzel körülbelül illusztráltam azt, hogy ez nem pletyka, mert ez így van és így történt. Hogy egyéb és ehhez hasonló körülmények másutt fordultak-e elő vagy nem, erről nyilatkozni nem kívánok, mert személyesen jelen nem voltam, de azt hiszem, teljesen elég, a mit elmondottam és az illusztrálja azokat az adatokat, hogy a választásoknál a kirendelt karhatalom azt képzeli magáról, hogy azért van ott, hogy az esélyeket r tetszése szerint irányítsa jobbra vagy balra. ÉQ azt hiszem, hogy föltétlen kötelességemnek tettem eleget, mikor elsősorban a miniszterelnök urnak van szerencsém személyesen megmondani, hogy bizony ez nem volt pletyka, hanem ez igy van, és kötelességem volt ezt kijelenteni báró Kaas Ivor képviselőtársammal szemben is, a ki a háznak becses figyelmébe ajánlotta, hogy ez tényekre alapított dolog. Ezt kívántam elmondani. (Helyeslés balfelöl.)
