Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

166 370. országos ülés I.9Ö4 január 8-án, pénteken. ujonczok. Az azlán mindegy, akár a létszám megállapításáról, akár a megállapított létszámnak rendelkezésre bocsátásáról van szó; miután mind a kettő az ujonczokról szól, az ujonczok pedig csak a magyar hadsereg részére ajánl­hatók fel, ennélfogva a törvény igaz, betűsze­rinti értelme szerint nem lehet mást tenni, mint a czimet akként megváltoztatni, a mint én azt indítványba hoztam. (TJgy van! balfelöl.) Ezzel, azt hiszem, a t. előadó urnak meg van magyarázva, hogy nem én tévedtem, hanem a t. előadó ur tévedett. A t. előadó ur bele­bonyolódott egy magyarázatba, a melyből most kimutattam, hogy végtére is az 1867 : XII. tör­vényczikkre kell visszamenni, mint jogforrásra, mint alaptörvényre, a melyből származik az 1889, évi törvény és minden törvény, a mely később létrejött. Hogy az 1889: VI. torvény­czikkben a »kozös« szó azután használatba jött, ez nem tiltó szó arra nézve, hogy az 1867: XII. törvényczikk 11., 12., 13. és 14. §-aiban foglalt magyar hadsereg most már ignoráltassék és a czimből egyszer és mindenkorra kitöröltessék. Azt gondolom, ez tiszta és világos magyarázat, ezt félreérteni nem lehet. Miért nem veszik tehát önök ezt figyelembe és miért nem akar­nak oda visszatérni, a hová visszatérni évekkel ezelőtt kellett volna, és ha már oda nem akar­nak visszatérni, miért nem térnek vissza oda, a hol a régi Deák-párt volt 1869-től 1875-ig, és ha már az én javaslatomat nem fogadják el, tessék elfogadni a sorhadi csapatokra vonatkozó kifejezést. Azt már nem lehet ugy eldisputálni, mert ha a magyar hadsereg kifejezést az ujoncz­törvénybe fel nem vették akkor, a mikor még Tisza Kálmán, Várady Gábor, Grhyczy Kálmán és mások kívánták annak felvételét, hát ma sem kötöm magamat ahhoz, de ha már a Deák-párt idejében a magyar sorhadi csapatok czim fenn­állott, akkor a t. előadó urnak nincsen oka ez ellen felszólalni, sőt neki magának kellene indít­ványoznia, hogy ez a törvénybe ekképen fel­vétessék. S ezzel szemben mi, a kik tulaj don­képen a 67-es törvénynek barátai nem vagyunk, mi most ezeket a 67-es törvény értelmében követeljük. Azt mondják erre, hogy mind ez meddő küzdelem, mert önök nem fognak engedni. De nekünk ez kötelességünk azért, mert ha egyszer azt mondottuk, hogy a 67-es törvény alap­ján akarjuk annak intézkedéseit életbeléptetni, azokat, a melyek 30 éven keresztül elhanyagol­tattak, ha mi ezt az álláspontot foglaltuk el, akkor mi most nem a 67-es törvényczikk eltör­léseért folytatjuk a harczot, hanem ezen törvény­czikknek igazi végrehajtásáért és életbelépteté­séért. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha erre az álláspontra helyezkedtünk, akkor e mellett a végsőig ki is kell tartanunk és min­den tőlünk telhető eszközökkel be kell bizonyí­tanunk, hogy a 30 év alatt elkövetett mulasz­tások az önök felelősége alá tartoznak, és ha követeljük ennek a törvénynek a végrehajtását, akkor kötelességünk komolyan beigazolni és ki­mutatni mindazt a mulasztást, a melyet az a párt, a mely uralmon van 30 esztendőn keresz­tül, elkövetett; kötelességünk mindazon hiányo­kat felfedni és minden részletében kimutatni, hogy mik azok, a miket önök teljesíteni elmulasztottak, mik azok, a mik életbeléptetendők és ezért kö­telességünk nekünk, a kik ennek a 67-es tör­vénynek az életbeléptetésére és igazi visszaállí­tására törekszünk, ezen törekvésünket küzdel­münkkel meg is pecsételni. Meddő küzdelemről beszélnek, a mint a t. honvédelmi miniszter ur magát kifejezte. Elég szomorú dolog, hogy meddő küzdelem a 67-es törvényczikk életbeléptetéseért, annak végrehajtásáért és hiányainak pótlásáért küzdeni. Ha ez meddő küzdelem, akkcr ez az önök bűne, akkor ez azoknak bűne, a kik ezt teljesíteni vonakodnak. Mi pedig kötelességünk­nek ismerjük lépésről-lépésre, nyomról-nyomra beigazolni mindazt, a mit mondottunk és állí­tunk. Ezért a czimnél terjedelmesen mutattuk ki, hogy mind az, a mit önök cselekesznek, egye­nesen kijátszása és megsértése az 1867 : XII. törvényczikknek. Ezért kell nekünk minden te­hetségünket felhasználnunk nemcsak arra,, hogy álláspontunkat igazoljuk, hanem hogy kimutas­suk azt is, hogy a képviselőház többsége nem teljesiti azt a kötelességét, hogy a törvények végrehajtását elsősorban ó' követelje a kormány­tól. (Ugy van! balfelöl.) Részletesen kimutattam a múltkori állás­pontom jogi oldalát és beigazoltam nemcsak a törvény szavaival, de történeti fejtegetésekkel is azt, hogy olyan férfiak harczoltak legjobban a magyar hadsereg czimért, a kik az önök párt­jának megteremtésében vezetőszerepet vittek. Ha tehát azoknak igazuk volt, — a mint igazuk volt — akkor önöknek az ellen szavuk nem lehet, mert ha önök azoknak a férfiaknak poli­tikáját követik, akkor nekünk jogunk van e padokról azt mondanunk, hogy kövessék abban, a mi a törvény végrehajtásának helyes intézé­sére vonatkozik, necsak abban, a mi a nemzeti jogoknak folytonos, lassú el csempészésében áll. Elég szomorú dolog, hogy nekünk kell az 1867 : XII. t.-cz. végrehajtásáért küzdeni, elég szo­morú, hogy eddig kellett várnia a nemzetnek. De ha már egyszer ráállottunk arra, hogy ezt követeljük, akkor ebben kitartunk, daczára an­nak, hogy látjuk, hogy épen a velünk szemben ülők semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy ezen törvény végrehajtására egyszer már elhatározzák magukat. Ezúttal nem tartom szükségesnek e kér­déssel foglalkozni. A magam részéről teljes meg­nyugvást találok abban, bogy kimutattam, bogy az a czim felel meg az 1867: XII. törvény­czikknek, a melyet én ajánlok; mindazok a férfiak, a kik a törvény megfontolásában ko­' molyan járnak el, igazat fognak nekem adni.

Next

/
Thumbnails
Contents