Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

164 370. országos ülés Í90U január 8-án, pénteken. bajon, a mint azt eddig a törvény alapján állva megtette. Okolicsányi László: Létszámfelemelés? Ugron Gábor: Póttartalékosok behívása? Münnich Aurél előadó: Igenis, ha ugy tet­szik. Ezek után természetes dolog, hogy nem szerezhetem meg Rakovszky urnak azt az örö­met, hogy e helyet elhagyjam. A honvédelmi miniszter ur által épen most Rakovszky kép­viselő urnak adott felelete folytán kérem, hogy Rakovszky képviselő ur határozati javaslatát ne méltóztassék elfogadni. Okolicsányi László képviselő ur szintén be­nyújtott egy határozati javaslatot. Ennek indo­kolásában mindenekelőtt azt állítja, hogy ez a szó »közös« és »közös hadsereg«, becsempészte­tett a törvényekbe. Nem tudom, kit akart vá dőlni Okolicsányi t. képviselő ur azzal, hogy ez lehetséges volt a magyar parlamentben. Én ugy tudom, hogyha becsempésztetett, akkor ez óriási nagy vád a függetlenségi pártra és általában az ellenzék elődeire nézve; már pedig én azt hiszem, hogy azok az elődök legalább is épen annyi hazafi­sággal védelmezték az ő nézetüket és akarták előbbre vinni a magyar ügyet, mint a mostani függetlenségi párt. Én tehát azt el nem fogad­hatom. Ha pedig azt mondja, hogy ez hanyag­ságból történt, ez azután a legerősebb vád az összes mostani ellenzék ellen, hogy ők ezt tűr­ték éveken keresztül. Mert tény az, a mint én már mondottam, s a mit nem lehet letagadni, hogy a törvényekben határozottan közös had­seregről van szó,mégpedig évek hosszú sora óta. Várady Károly: Hát nem volt tüntetés 80-ban ellene? Münnich Aurél előadó: Azt mondja a kép­viselő ur, hogy nem ismeri el a közös hadsere­get, de maga is elismeri, hogy van közös had­ügyminiszter. Ez nagyon feltűnő logika. Ha van közös hadügyminisztérium, a miniszter a közös hadsereg feje. Ugron Gábor: Hadügy és sereg más! Szi­lágyi Dezső kifejtette ezt egy hatalmas beszé­dében ! Münnich Aurél előadó : És pedig nem Reichs­Kriegsminister, a miről Ugron Gábor t. kép­viselőtársam bizonyára tud; emlékezni fog rá, hogy ő is használta egyszer ezt a kifejezést; hanem magam láttam, hogy Gemeinsamer Kriegs­minister, nemcsak a névjegyén, de a »közös hadügyminiszter* előfordul a delegáczionális be­adványokon is. Ugron Gábor: Igen, a magyar delegáczió­nál! De az osztrák delegáczió előtt birodalmi miniszter. Münnich Aurél előadó: Mivel tehát ezen czim semmi más, mint idézése az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-a tartalmának, mivel csak egyszerűen azt mondja a czim. a mit ez a szakasz mond, ugyanazokkal a szavakkal, a mint az 1889-iki törvényczikkben benne van, a »közös hadsereg és haditengerészet, valamint a .honvédség szá­mára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentartása tárgyában«, ennek folytán természetes, hogy kérem a házat, hogy Okolicsányi László t. képviselő urnak a javaslatát szintén mellőzni méltóztassék. De ha ezt indokoltam tőlem telhetőleg, azt hiszem, nagyon könnyű lesz indokolni azon ké­résemet, hogy b. Kaas Ivor t. képviselő urnak a javaslatát szintén elvetni méltóztassék, 0 ugyan, horrendum dictu, azt követeli, hogy a czimbe bevétessék, hogy nemcsak a 14. §., hanem a véderőtörvény 8. és 25. §-ainak épségben tar­tása mellett szavaztassák meg az ujonczjutalék. Az 1889. évi VI. t.-cz. a maga egészében fenn­áll változatlanul mindaddig, a mig uj törvény nem fogja pótolni. Csupán a 14. §., az ujoncz­megszavazásra vonatkozó - passzus kerül évről­évre megszavazás alá, természetes tehát, hogy teljesen felesleges a czimben hivatkozni a 8. és 25. § ra, a mely két paragrafus a póttartalékról és az önkéntesekről szól és teljes egészében továbbra is fennáll, és a melyek rendelkezései ép ugy kezeltetnek és alkalmaztatnak továbbra is, mint eddig. Ennek alapján mint teljesen feleslegest, kérem b. Kaas Ivor határozati javas­latát szintén mellőzni. Holló Lajos t. képviselő ur egész indigná­czióval mondja: »A t. előadó ur arról a szék­ről gúnyosan szólott t, képviselőtársam, Szeder­kényi Nándor felé, mondván, hogy mit kíván­juk mi a magyar hadsereg kifejezést, hiszen a magyar elnevezés benne van a törvényben, ott van pl. az az elnevezés: magyar honvédség. Hát miért nem elégszünk meg azzal, hogy magyar a honvédség és Magyarország részére állapí­tandó meg az ujonczlétszám; elégedjünk meg a magyar jelzővel ezen a téren, miért akar még további igényeket is táplálni a magyar törvény­hozás?* Ünnepélyesen konstatálom, t. ház, hogy ezekből én egy árva szót sem mondtam. Azt az egyet mondtam, szemben azzal az állítással, hogy a magyar törvényhozás irtózik attól, hogy a katonai javaslatokba a magyar szót bevegye, mondom, azt az egyet mondtam, hogy igenis, ebben a javaslatban is előfordul a magyar szó, mint jelző, de mást nem mondtam, és csodál­kozom, hogy az urak örömet találnak abban, hogy valakire ráolvassák, hogy ezt meg ezt mondta, pedig abszolúte egyetlen betű sem áll abból. Gajáry Géza: Én nem csodálkozom! Münnich Aurél előadó: Holló Lajos t. kép­viselő ur szintén nyújtott be határozati javas­latot, a melyben kívánja, hogy a czimbe vétes­sék fel: »az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg« részére állapíttassák meg az ujonczjutalék. Én már az unalomig igyekeztem... (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Élénk helyeslés a balolda­lon ! (Derültség.)

Next

/
Thumbnails
Contents