Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-368
128 368. országos ülés 1904 január 5-én, kedden. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter. Csak arra vagyok még bátor figyelmeztetni, és ismétlem azt, hogy a hadügyi kormányzatot természetszerűleg sem befolyásolni, sem arra preszsziót gyakorolni nem lehet, annak saját inicziativájára kell bizni azt, hogy mikor tartja alkalmasnak az időt ezen enyhítések iránt lépéseket tenni; mert ily presszióknak veszedelmes következményei lehetnek, s azok veszedelmes preczedenst alkothatnának. Egyrészt t. i. a gyengeség jeléül Tolnának vehetők, másrészt igen kedvezőtlen következményei lehetnének a fegyelem tekintetéhen is. Arról biztosíthatom a t. házat és a t. interpelláló képviselő urat. hogy a hadügyi vezetésnél igazságosan és méltányosan szoktak eljárni, és ez is egyik biztositéka annak, hogy üldözéseknek azok az emberek nem lesznek kitéve. Kérem a t. képviselőházat, hogy addig is, mig érdemleges választ adhatok, ezen mostani válaszomat ideiglenesen tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Bakonyi Samu képviselő ur kíván szólani. Bakonyi Samu: T. ház! Teljesen méltányolom azon helyzetet, a melyben a t. honvédelmi miniszter ur van, mikor bevallja, hogy tegnap óta nem állott módjában részletes tájékozást szerezni a szóvá tett ügyről, azonban bocsánatot kérek, egy pár oly kijelentés foglaltatik ideiglenes válaszában, a mely miatt még ilyen ideiglenes alakjában sem vehetem nyilatkozatát tudomásul. Különösen pedig nem járulhatok hozzá azon kijelentésnek az elismeréséhez, mint hogy ha itt akkor, a mikor egy nyilvánvaló, meggyőződésünk szerint kétségtelen sérelmét tapasztaljuk a mi honfitársainknak, a legnehezebb állampolgári kötelességet teljesítő katonáinknak, és azt szóvá teszszük, ezzel bármilyen irányban pressziót gyakorolnánk. Ez mitőlünk távol áll, mi élünk törvény- és házszabályadta jogainkkal, élünk különösen azon belső erkölcsi parancs teljesítésére irányuló kötelességünkkel, hogy ha mi ok nélküli szenvedést látunk, azt felpanaszoljuk és annak orvoslását nemcsak hogy kérjük, hanem minden tőlünk telhető erővel követeljük is. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Nem erre értettem! Bakonyi Samu : Bocsánatot kérek, ezt preszsziónak nem mondhatja sem a t. honvédelmi miniszter ur, sem a hadügyi kormány. Könnyebb volna ezeknek a valóságáról meggyőződni, mintsem ha nekünk ilyen adatok előadatnak és kötelességünkhöz képest ide hozzuk, nekünk ezért szemrehányást tenni. A t. honvédelmi miniszter ur osztja azon nézetemet, miszerint a katonaságnak politizálni nem szabad. Azonban nem mér egyenlő mértékkel. Es kérem, hogy ne szorítson engem arra, hogy itt ilyen előrehaladott időben nyitott ajtók betörésére vállalkozzam. Hogy ne említsek többet, ott a chlopyi hadiparancs annak a bizonyítására, hogy a hadsereg vezetősége igenis politizál. De a különbség a hadsereg vezetőségének politizálása és a hadsereg legénységének állítólagos politizálása között az, hogy az a politika, u mely a nemzeti jogok letiprására irányul, hágyományszerüleg mindig büntetlen marad, azok a szegény bakák pedig, a kik nem politizálnak, hanem hazafias érzelmeiknek adnak egyszer-másszor kifejezést egymás között, a nélkül, hogy bármiféle cselekedetet elkövetnének, a mely büntetendő cselekmény jellegét viselné, azokat a katonai fegyelem vasvesszejével leverik, s talán egész exisztencziájukban megkárosítják. Ez a különbség a kétféle politizálás között. Azt mondja azután a t. miniszter ur, hogy a katonának engedelmeskedni kötelessége. Ez a véderő hivatása. Bocsánatot kérek, a véderő magas hivatását senki ebben a t. házban jobban el nem ismeri, mint csekély magam, de nekem az a meggyőződésem, hogy a véderő ezen magas hivatását igazán csak akkor teljesítheti, ha azt az engedelmességet a legfőbb erkölcsi parancs is sugallja neki mint állampolgárnak: a hazaszeretetet. Már pedig az, a mivel vádolva vannak azok a szegény katonák, semmi egyebet nem tartalmaz, mint azt, hogy ők állítólag a szabadság szoborra egy koszorút akartak letétetni. Most nem bocsátkozom annak a fejtegetésébe, hogy a katonai büntetőjog szerint is megáll-e ez az én érvelésem ? Ennek a vádnak mérlegelését fentartom akkorára, mikor majd a t. honvédelmi miniszter ur érdemleges válaszát lesz szerencsém hallani, de ha én ezt akkorra tartom fenn, a t. honvédelmi miniszter úrtól is joggal elvártam volna, hogy itt prejudicziumot ne mondjon a maga válaszában, mikor olyan kijelentést tett, hogy ez az ügy mindenesetre vizsgálóbíró elé tartozik, elvártam volna, hogy ilyen preokkupáló nyilatkozatot ne tegyen, különösen akkor, mikor maga beismeri slőttünk, hogy a tényállást és annak részleteit nem ismeri. Sajnálattal kell kijelentenem, ho{;y válaszát ideiglenesen sem vehetem tudomásul. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Érdemleges válasz nem adatván, határozathozatalnak nincs helye. Az interpelláczió a miniszter urnak ki fog adatni. Miutín a ház legközelebbi ülésének ideje és napirerdje meg van állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 3 óra 15 pereskor.)
