Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-368

368. országos ülés ídOh január 5-én, kedden. 125 talán példáknak, a melyek — sajnos — minduntalan ismétlődnek és elemi erővel bizonyítják, hogy a hadsereg mai osztrák szervezete és a magyar nemzet érzése közt áthidalhatatlan ür tátong. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Tartózkodni szoktam attól, hogy egyes hírlapi közlemények alapján sérelmeket hozzak ide. A fenforgó esetről is hallgattam addig, a inig az csak általánosságban jelöltetett meg. De most előttem konkrét eset fekszik nevekkel, adatokkal illusztrálva és igy kötelességem az esetet a háznak és különösen a t. honvédelmi miniszter urnak tudomására hozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőba lolda Ion.) A múlt év október havában történt Debreezenben, hogy •— valószínűleg a szegedi eset hatása alatt — az ottani harminczkilenczedik gyalogezred legénységi állományában állítólag felmerült az a terv, hogy az ottani u. n. Szabadság-szobrot meg fogják koszorúzni. Ez az eset alkalmat adott az ezredparancsnokságnak, hogy a beérkezett feljelentésre az eljárást megindítsa, még pedig nemcsak fegyelmi, de bűnvádi utón is. A bűnvádi eljárás folyamatba tétetett és immár három hónapia tart. Ennek következtében Biró Sándor őrvezető, Császi Samu tizedes, Sándor Bernát tizedes, Horog Gyula, Gál Lajos, Kiss Sándor közlegények vizsgálati fogságba is helyeztettek és mind e mai napig ott tartatnak. A szándék, a melylyel e nevezett katonák terheltetnek, az én meggyőződésem szerint, politikát magában nem foglal. Hisz az a szobor, a melynek állítólagos megkoszorúzásáról szó van, nem politikát szimbolizál, hanem a szabadságot jelképezi, csak lelkesedésre bírhatja épen azokat, a kik legdrágább kincsükkel, életükkel vannak kötelezve a honpolgári kötelesség teljesítésére. De ha politika volna is az a cselekmény, a melynek szándékával ezek a szerencsétlen katonák terheltetnek: hiszen éreznie mindenkinek szabad, honfiúi érzést mindenki táplálhat és a szándékot magát, a mig az külső cselekményben meg nem nyilvánul, büntetni nem lehet semmiféle jogfelfogás szerint! Ez az eset is hizonyitja, hogy mennyire joggal sürgeti az ellenzék évek hosszú sora óta a katonai bűnvádi perrendtartás reformját. És mégis, ámbár majdnem napról-napra ismétlődnek hasonló atroczitások, ámbár báró Fejérváry Géza volt honvédelmi miniszter ur 1902-ben, tárczája költségvetésének tárgyalása alkalmával a reformnak a teiminusát is megjelölte, Isten tudja hányadszor: mindez hiábavaló igéret maradt és marad is, tartok tőle, akármennyire biztat is bennünket a miniszterelnök ur, kivihetetlen ez, mert beleütközik az osztrák katonai törekvés, a mi nemzeti jogaink oltalmába. Azonban ez az eset a tényleg érvényben levő katonai büntetó'törvénykönyv értelmében is azok közé tartozik, a melyeknek alapján, meggyőződésem szerint, még ha be volna is bizonyítva, bűnvádi eljárás nem indítható. Hiszen, hogy semmi kétség ne legyen, itt van a katonai büntetőtörvénykönyv 15. § mely kimondja, hogy a kísérlet, elkövetési cselekmény nélkül nem büntetendő; a 19. §. pedig világosan megmondja (olvassa) : »Gondolatok vagy belső szándék miatt, ha semmi külső, gonosz cselekmény nem követtetett el, vagy olyasvalami, a mit a törvények rendelnek, nem mulasztatott el, senki sem vonható kérdőre.« Ott vannak azután a hadiczikkek, a melyekre a katona, mikor a zászló alá bevonult, sőt a besorozás alkalmával esküt tesz. A 10. hadiczikk 4. pontja értelmében, ha a cselekmény, a szolgálati vétség nem okozott különösebb bajt, különösebb veszedelmet nem von maga után, csak mint kihágás büntetendő, a melynek legmagasabb büntetése hat hónapig terjedhető elzárás, minimum meg sincs állapítva. A 11-ik hadiczikk 2. pontja . . . Pichler Győző: Elnök ur! Ott külön ülés van ! Elnök (csenget) : Kérem Pichler képviselő urat, nincsen zaj és a szónok folytathatja. Bakonyi Samu: A 11-ik hadiczikk2.pontja szerint a büntetésnek ilyen esetekben maximuma három hónapig terjedhető elzárás és a szolgálatiszabályzat 648. §. b) pontja szerint »olyítn esetek, a melyek különben mint vétségek volnának bűnvádi eljárás tárgyává tehetők, ha ily csekély méretűek, csak mint fegyelmi esetek tárgyalhatók.« A jelen esetben pedig csakugyan nem lehet anyagi értelemben sem egyébről szó, mint legfeljebb a szolgálati szabályzat 46. pontjának megsértéséről, a mely szerint politikai demonstrácziókban résztvenni egyenruhában levő katonáknak tilos. De itt nem is történt meg, a mint mondottam, semmiféle demonstráczió, a vád is mindössze az arra irányuló szándékot teszi eljárás tárgyává. (Zaj a baloldalon.) Már pedig, t. ház, ezek után meggyőződésem szerint a dolog akként áll, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv 289. § ának b) pontja értelmében épen nem ezek a katonák, hanem a velük szemben eljárást folytató és őket vizsgálati fogságba vető és annyi időn keresztül őket ok nélkül vizsgálati fogságban tartó katonai hatóságok követnek el a katonai büntetőtörvénykönyvbe ütköző deliktumot, mert a katonai büntetőtörvénykönyv 289. §-ának b) pontja büntetendőnek mondja azt az esetet (olvassa): »ha az alárendeltek katonai elöljáróik parancsára törvényes ok nélkül fogságban tartatnak az ellenük felhozott tett és a bizonyítékok kellő kipuhatolása nélkül.« Benedek János: Ki hajtja ezt végre? Bakonyi Samu: Mikor azt látjuk, hogy ilyen csekély jelentőségű dologban három hónapig tart egy eljárás, a nélkül, hogy az befejeztetnék, s olyan ügy alatt, a melyben, hogyha volna is bizonyítható tényálladék, az nem lehet egyéb, mint a szolgálati szabályzat 46. pontja ellen elkövetett fegyelmi vétség, nemcsak fegyelmi el-