Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-368
120 368. országos ülés 190í január 5-én, kedden. dalt, liogy más czim nem is lehet a 67-es törvények értelmében, mint »magyar hadsereg.« Akkor a dolog ezzel befejeződött. De 1870-ben nem nyugodtak bele ugyanezek a férfiak és az 1867 : XII. t.-cz. értelmében a magyar badsereg czimének visszahatására és a törvény élére függesztésére újra nagy és terjedelmes tárgyalást indítottak meg. 1870-ben az történt, hogy az osztályok előadóiból alakult úgynevezett központi bizottságban többségben volt ez a felfogás, és a benyújtott törvényjavaslatot, a melynek czime volt: »a sorhadi csapatok részéről megszavazandó ujonczokról«, a központi bizottság igy igazította ki: »a magyar hadsereg részére.« Tehát akkor a törvényhozás előtt ezen czim alatt feküdt és ajánltatott a központi bizottság által elfogadásra. Győrffy Gyula mint a központi bizottság előadója szerepelt és kimutatta, hogy a törvény 11. §-a értelmében a magyar hadsereg a közös hadseregnek kiegészítő része, de ebből csak az következik, hogy a magyar hadsereg a közösügy fogalmának alárendeltetett. Hanem azért, habár ily minőségben is, ezen hadseregnek okvetlenül léteznie kell, mert annak lételét a törvény állapította meg. Ha valaki tehát azon nézetben volna, hogy az 1867-iki törvénybe a magyar hadsereg kifejezés tévedésből, történetesen csúszott be, annak megnyugtatására Pest városa nagytekintélyű képviselőjére, Deák Ferenczre hivatkozik, a ki a XII. t.-cz. tárgyalása alkalmával annak védelmére tartott fényes beszédében 1867. évi márczius hó 28-án igen sokszor hangsúlyozta a »magyar hadsereget.« Ennélfogva odakonkludál, hogy, mivel az 1867 : XII. t.-czikkben a magyar hadsereg részére szabad és kell az ujonczokat megszavazni, a törvényjavaslatnak nem is lehet más czime, mint az, hogy a magyar hadsereg részére megszavazandó ujonczokról szól. Ez ellenében természetesen az akkori kormánypárt, Kerkapolylyal az élén, a ki akkor a honvédelmi minisztériumnak államtitkára volt, ismét érvelt és főleg azt indítványozta, hogy a czim változtattassék meg és a »magyar hadsereg* kifejezés helyett ugyanaz a czim tétessék, a mely a múlt évben is volt és a mely czim alatt a kormány a törvényjavaslatot beterjesztette. Ez ellenében felkelt ismét Tisza Kálmán és nagy és fényes beszédben érvelt a mellett, hogy a »magyar hadserege legyen a czim, s a többek között a következőket mondotta (olvassa.): »En tehát, t. ház, azon meggyőződésben, hogy a ma létező törvények szerint egyedül helyes kifejezés az, hogy a magyar hadsereg számára szavazzuk meg az ujonczokat, pártolom a központi bizottság véleményét és igen kérem a házat, ne méltóztassék ezen szót: »magyar hadsereg* ismét törvénytelen számkivetésbe küldeni.* (Helyeslés a baloldalon.) Ezt mondta Tisza Kálmán 1871 január 16-án tartott beszédében; és azután igy folytatta (olvassa): »Ne méltóztassék annyival inkább, mert, nekem legalább meggyőződésem, pedig nem számítom magam azokhoz, kik nagyon sötéten szeretnek látni, meggyőződésem, mondom, az, hogy mindenesetre van annyi úgynevezett fekete pont a láthatáron, mely gondolkozásra kell, hogy késztessen bennünket. Meggyőződésem e mellett az, hogy e fekete pontok nem veszélyesek ránk nézve, nem nagyon veszélyesek legalább azon pereztől kezdve, midőn a nemzetnek van saját hadereje. Meg vagyok győződve arról is, hogy ha el nem jön hamar azon időpont, midőn a kormány, midőn a fejedelem, midőn minden ember belátandja, hogy az országnak és a dinasztiának biztos támasza csak a magyar hadseregben van, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) e fekete pontok óriási mérvre fognak nőni, és akkor nem hiszem, hogy oly nyugodt lélekkel nézhessék a következő veszélyt azok, a kik elkéstek a meggyőződést minden úton-módon a koronás fejedelem szivébe csepegtetni.« Ugron Gábor: Akkor jól beszélt Tisza Kálmán! Holló Lajos: Vájjon a fia hallja-e ezeket? Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Ez ellenében történtek felszólalások. (Halljuk! Halljuk !) Ghyczy Kálmán azután szintén a magyar hadsereg czimének védelmére beszédet tartott, a melynek idevonatkozó pentja igy szól (olvassa): »Mert igaza van a központi bizottság előadójának abban, hogy jelenleg az 1867 : XII. törvónyczikknek megváltoztatásáról nincsen szó, mert ha elfogadtatik is a központi bizottság javaslata, s a magyar sorhadi csapatok helyett törvénybe iratik a magyar hadsereg, azért — fájdalom — ez a hadsereg tovább is az lesz, a mely az 1867 : XII. törvónyczikkben körüliratik.« Még akkor Ghyczy Kálmán fájdalommal konstatálta. (Folytatólag olvassa): »Nem lesz különálló, nem lesz önálló hadsereg, de lesz kiegészítő része az összes hadseregnek. Azért azonban, hogy a t. előadó ur azt emlité, nem jött ellentétbe a ház ezen oldalának egy másik igen t. tagjával, Tisza Kálmán t. barátommal, mert az előadó ur mondása csupán a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat értelmére és horderejére vonatkozik, t. barátom, Tisza Kálmán pedig azon általános, kiirthatatlan, visszautasithatatian óhajtásáról és követeléséről beszélt a nemzetnek, . . .« — jól hallja meg a honvédelmi miniszter ur, hogy beszéltek 1871-ben az akkori nagytekintélyű férfiak — tehát: »Tisza Kálmán azon általános, kiirthatatlan, visszautasithatatian óhajtásáról és követeléséről beszélt a nemzetnek, a melyet az a magyar hadsereg felállítására nézve jelenleg táplál és jövőre is szivében táplálni fog.« íme, t." képviselőház, kötelességem volt ezt felolvasni, hogy kimutassam azt, hogy az a
