Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-367

367. országos ülés 190k január í-én, hétfőn. 105 egyik tagját — azóta már meghalt, a nevét nem említem fel — a javaslat mellett szólók közé irattá fel, hogy Lipthay Bélát megelőzze és ez által a korrektivumnak dicsőségét magának tartsa fenn. Hogyan, miként történt a szavazás, az irreleváns rám Dézve, csak konstatálni kívánom azt, hogy a stikli az egész ellenzéknek felháborodását vonta maga titán teljesen jogosan. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Képviselőtársunk nem volt akkor még képviselő, mert ez ezelőtt körülbelül 16 esztendővel történt. B. Kaas Ivor: Olvassa fel a naplót. Lukáts Gyula: Tessék elolvasni a naplót. Nemcsak hogy felháborodott az ellenzék, de botránynak nevezte ezt az eljárást. Hát, t. képviselő urak és különösen ellenzéki t. képviselő urak, ha mi akkor a kormánypártnak részéről az ily eljárást botrányosnak tartottuk, tartsuk ma is annak és ne- iparkodjunk hasonló stiklikkel élni. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl.) Bartha Miklós: Hát mi a baj? Az a baj, hogy tovább küzdünk a nemzeti nyelvért? (Nagy zaj.) Lukáts Gyula: A Kossuth által bejelentett határozati javaslatot . . . Szatmári Mór: Ellopták! Lukáts Gyula: A legenyhébb szóval élve: elcsempészték. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) A helyes korrektivum az volna, hogy, a mint akkor is gondolkozott az ellenzék, gondolkozzék ugy ma is és igen kérem Holló Lajos t. képviselőtársamat, vonja vissza határozati javaslatát. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Nagy zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Batthyány Tivadar képviselő ur kér szót a házszabályokhoz. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Egészen röviden a házszabályokhoz kérek szót. Eogedelmet kérek, életemben másodszor szólok a házszabályokhoz, tehát nem obstrukczionális vagy szereplési viszketeg az, a mi engem a felszólalásra késztet. (Zaj balfelöl.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni és a szónokot meghallgatni. Gr. Batthyány Tivadar: Ha Polónyi képviselő ur lesz szives megengedni, folytatom felszólalásomat. A dolog szerintem egyszerűen így áll. (Nagy zaj balfelöl) Elnök: Kérem, Bartha képviselő ur, méltóztassék csendben lenni. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Miért Barthát? Nagy zaj.) Rakovszky István: Polónyi csinálta az egészet : hecczelte az obstrukcziót és azután cserben hagyta, (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház ! (Rakovszky István közbeszól Zaj.) Kérem Rakovszky képviselő urat, sziveskedjék csendben lenni; most Batthyány képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Buzáth Ferencz: Tessék rendet csinálni! KÉPVH. SAPLÓ. 1901 1906. XXI, KÖTET. Elnök: Kérem Buzáth képviselő urat, ne méltóztassék az elnök jogkörébe avatkozni. (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: Szívesen megteszem, hogy folytatom beszédem . . . (Folytonos zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék csendet csinálni! Halljuk ! Halljuk!) Egyszerűen arról van szó, hogy a vita be lett zárva. Következik a szavazás, ugy a törvényjavaslat, mint a beadott határozati javaslatok felett. Házszabályaink értelmében, a midőn a vita be van zárva, felszólalhatnak még az előadók, a miniszterek, az indítványtevők, hogyha legalább még kilenczen irták alá beadott indítványaikat. Ez is megtörtént. Most következik a szavazás. Szavazás előtt még megtörténhetik az, hogy az illető indítványtevő indítványát visszavonhatja. Ebben a stádiumban vagyunk most. Ekkor felállt a miniszterelnök ur, és elismerem, hogy egy igen kényelmetlen kritikus szituácziéból való kivezető ut gyanánt egy indítványt nyújt be arra nézve, hogy egy beadott inditványnyal mi történjék, és hogy a felett ma ne határozzon a ház. Engedelmet kérek, vagy szabad ezt az indítványt a miniszterelnök urnak megtenni, mert ugyebár, nem mint miniszter, hanem mint képviselő tette azt meg és akkor tessék nekem megmutatni, hogy hol van házszabályunkban egy olyan porit . . . B. Dániel Ernő: A 48-iki törvény értelmében ! Gr. Batthyány Tivadar: Felszólalhat azon törvény szerint a miniszter, de a vita bezárása után indítványt már nem tehet; ilyen privilégiuma a törvény szerint a minisztereknek nincsen ; csodálom, hogy báró Dániel Ernő mint volt miniszter ezt nem ismeri. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) A miniszterelnök ur tehát tett egy indítványt, a melyet természetszerűleg mint képviselő tett meg. Már most ha elfogadjuk, hogy a ház ezen indítvány felett szavazhat, akkor el fogja nekem ismerni a t. ház azt is, hogy ezzel egy veszedelmes preczedenst alkottunk meg, akár ennek az oldalnak, (a baloldal felé mutat.) akár a túlsó oldalnak (a jobboldalra mutat.) a javára. Mert ha szabad ezt megtenni, ha egy beadott inditványnyal szemben a vita berekesztése után lehet egy elleninditványt tenni, akkor igaza van Lengyel Zoltán t, képviselő urnak, hogy egymaga is képes egy törvényjavaslatot agyonobstruálni, ellenkező esetben, ha másként magyarázzuk ezt, ugy t. i., hogy ellenkező irányban akarom azt magyarázni és nézem a jövendőt, akkor azt látom, t. ház, hogy egy ilyen inditványnyal egy egész szeriesét a fontos napirendre kerülő dolgoknak egyszerűen el lehet odázni. Mi marad tehát egyéb hátra, t. ház, mint vagy ezt az indítványt visszavonni, vagy nem tudom, lehetne-e ebből ujabb vitát provokálni, de ezt a módot nem tanácslom. En tehát arra 14