Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

364. országos ülés 1903 deczember 28-án, hétfőn. 5 hanem igenis állították és nagjon nyomós érvekkel erősítették, hogy a magyar nemzeti fejlődés követelménye az, hogy ezek a kérdések megoldassanak. (Helyeslés jobb felöl.) És láthatjuk már azon időkön végig, hogy az uralkodók állásfoglalása e két kérdésben különböző. Nem zárkóztak el soha a tisztképzés kérdésében a nemzeti kívánalmaktól, ezek a limine elvi abvpon visszautasítva sohasem lettek, ellenkezőleg, elvileg konczedáltattak. Természetesen az már azután az akkori viszonyoknak mizériáiban rejlett, hogy papiroson maradtak, Ebben ma a helyzet egészen más. Akkor ezek elvileg konczedáltattak, azonban a vezényleti és szolgálati nyelvre vonatkozó kívánalmak teljesítése minden alkalommal a limine elvileg elutasittatott és a magyar nemzet és a Rendek többsége mindig visszatartotta magát attól, hogy ezen kérdések miatt harczot és konfliktust provokáljon a koronával. Mindig sajnálkozásának kifejezése mellett, de levette a napirendről ezen kérdést, látva azt, hogy a koronánál az elháríthatatlan akadályba ütközik.* Hát, t. ház, ez nem'igy áll. Kötelességem nemcsak a magam álláspontjának igazolására, de a történeti hűség kedveért is a történeti tények igazságát itt e képviselőházban helyreállítani, mert az a konkluzió, a melyet a t. miniszterelnök ur itt kifejtett, hogy a Rendek ezen kérdéseket, nevezetesen a magyar vezérleti és vezényleti nyelv kérdését a napirendről valaha levették volna, nem áll, ez a történeti tényekkel ellenkezik. (Uqy van ' Ugy van! a baloldalon.) Es ezt tartozom itt a képviselőházban bebizonyítani, Nemcsak a Karok és Rendek prestizsének, a történeti igazságnak kedveért, hanem azért is, hogy itt e házban tisztáztassék, hogy az, a mire a t. miniszterelnök ur hivathozott és a mire ő mostani politikáját is épiti, a múlton nem alapszik, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ismétlem, t. képviselőház, e kérdéseket a múltban a Karok és Rendek soha le nem vették a napirendről. Ennek bizonyítása végett röviden rá kell mutatnom először a katonai oktatásügy nyelvének történelmi fejleményeire, hogy lássa a t. ház, miként állott ez a kérdés. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) József germanizálási törekvéseinek meghiúsulása ntán az 1790—91-iki országgyűlésen — a mint már több izben említettem — nemcsak az ország függetlenségének biztosítására, alkotmányosságának megóvására, a törvényhozást megillető Összes jogok helyreállitására hoztak a Rendek törvényt, hanem törvényt hoztak egyszersmind arra vonatkozólag is, hogy ebben az országban idegen nyelv semmiféle közügyben többé behozatni nem fog. Ott van, t. képviselőház, az 1791 : XVI. t.-cz. Ez egy pozitív, még ma is fennálló törvény. Az 1792. évi II. törvényczikkben látjuk először a Karok és Rendek állásfoglalását abban az irányban, hogy a fennálló katonai és hadrendszeri viszonyok folytán szükségessé válik, hogy a magyar ifjúság is katonai nevelésben részesüljön. Ezután az 1802. évi IV. t.-cz. már kimondja, hogy a magyar ifjaknak a katonai oktatásban való részesítése végett s általában a magyar ifjak katonai kiképzésének eszközlésére a pesti egyetemen ideiglenesen egy külön oktatási tanszék állíttassák fel. Az 1808-ik évi — gondolom — VII. t.-cz. már óriási áldozatokkal és aláírásokkal egy katonai akadémia létesítésének alapjait rakja le s egyszersmind kimondja, hogy milyen legyen a katonai oktatás és egész beosztása. Annak idején egy országos deputáczió intézte el ezt a kérdést s e deputáczió munkálkodásának az lett az eredménye, hogy egy ilyen intézet felállítása elhatároztatott. Azonban a bekövetkezett franczia háború és egyéb Bécsben történt dolgok elodázták annak létesítését. Bekövetkezett azután az interregnum is; országgyűlés nem hivatott össze, csak 1827-ben, a mikor is a Karok és Rendek nyomban elővették a katonai oktatás kérdését és az 1827-ik évi XVII. t.-cz.-ben kimondották, hogy a katonai akadémia mielőbb állíttassák fel, és pedig Budapesten, az erre vonatkozó intézkedések is lehetőleg gyorsan tétessenek meg. Ez a törvény sem hajtatott akkor végre, s igy az 1832—36 évi országgyűlésre várt a feladat, hogy erélyesebben lásson e kérdés megoldásához, annyival is inkább, mert az 1827-iki országgyűlés folyamán a Rendek arról győződtek meg, hogy a felállítandó katonai akadémia oktatási nyelvére vonatkozólag a bécsi akarat az, hogy az oktatás nyelve idegen, vagyis a német legyen. Ez ellen már az 1827-iki országgyűlés erélyes lépéseket tett és kimondotta, hogy inkább visszavonja az alapítványokat, hogysem megengedné azt, hogy a katonai oktatás nyelve nálunk idegen legyen. így szól az akkori, 1827-iki országgyűlésnek legutolsó felirata ez ügyben; és hogy hitelességéről mindenki meggyőződhessék, és azt, a mit mondok, kétségbe ne vonhassa, fel fogom olvasni az eredeti naplókból. (Olvassa): »Tanácskozás alá vévén az érkezett királyi választ, annak foglalatjából hamar meggyőződtünk, hogy ezen intézet, ha a királyi válasz tartalmához hozzájárulnának, nemcsak az ifjúságnak a katonai tudományokban, nemzetiségük megóvása mellett leendő kimivelése czéljának meg nem felelne, hanem inkább növendékeiből a nemzetiséget tökéletesen kitartaná. Ily szomoritó körülmények között kötelességüknek tartják kinyilatkoztatni, hogy inkább, mintsem hogy oly tetemes áldozatokkal a nemzetiség lassú előkéséhez segédkezet nyújtanának, mintsem hogy oly intézetet, a melyben a nevelés módjának meghatározási jussa végképen a királyi válasz által tagadta tik meg, elősegítsenek: e részben tett minden ajánlásaikat visszaveszik,